Vizinap, azaz strand és motorcsónak

2 nap kirándulás után kijárt ma a családnak, hogy ne városnézős nap legyen hanem chill és vizikalandok. Szóval a mai nap a partokról szólt, szóval akár nevezhetném is partathlonnak😁. Jellegéből adódóan ez lehetne egy 10 soros bejegyzés is, de jellegemből (és jellememből) adódóan erre halvány reményetek se legyen, mert úgyis írok a semmiről is kisregényt ha úgy van kedvem 😁

Na szóval... mivel a mai nap a partinap (nem partynap, pedig az is jó lenne), a reggeli futáskor eldöntöttem, hogy még ha 3 disznócsorda, 2 tehéncsalád és 500 spártai katona állja is el a kisösvényt, akkor is elfutok a vörös szikla túloldalán lévő strandhoz 😁. És.....sikerült is, bár láttam a kucukat, de még akkor indultak otthonról, és tehenek is keresztezték az utam, de mivel láthatóan nem vértehén volt, hanem tejelőmarha, kikerültem őket és eljutottam a kis öbölbe. Cuki, köves, fenyvesekkel és meredélyekkel szegélyezett part, lehet ki kéne ide jönni holnap, vagy hétfőn. Na de a lényeg, hogy láttam, lehet hazafutni, mert jön a meleg elég gyorsan felfele a nappal együtt. Itt ugyanis az van hogy elég magas hegyek vannak a környéken és amíg a nap nem emelkedik feléjük, kellemes árnyékos a környék. Amint felemelkedik, hirtelen perzselő forróságot hoz, szóval sietni kell, ha az ember nem akar szó szerint beleolvadni a tájba.

Egy kis reggeli ébredezés után aztán családilag átvonultunk a fenti kalandpékségbe, ami azért kalandpékség, mert mire átjutsz a főúton, olyan érzésed van, mint ha 3 adrenalinbomba robbanna fel benned, aztán irány a part. Szokásos placc, szokásos napágyak, annyi különbséggel, hogy egy sorral hátrébb pakoltunk le, mert ott több volt az árnyék, aztán pancsi, horgászás, olvasgatás kora délutánig.

Délután kis kaja a tegnapi vacsiból, meg a reggeli pékségben vett cuccokból, és elkezdtem piszkálni a szállásadónkat, hogy akkor mi legyen, ugyanis reggel írtam neki, hogy szeretnénk vele kihajózni valamikor, ahogy tegnap beszéltük. El is kaptam az udvaron 3 körül, mert reggel írta, hogy az előrejelzések szerint lehet vihar, de ez 3-ig kiderül, ránéztünk a széltérképre, aztán megállapodtunk, hogy fél 4-kor találkozunk nála a ház előtt, és indulunk.
A hajója a strand mellett van kikötve a bólyákon túl, oda kievezünk SUP-on , és mehet a menet. Beraktunk vizet, törcsit, uszószemüvegeket a vízhatlan táskába, és fürdőgatyában irány a SUP. Én vittem a srácokat, Abramovic pedig Zsuzsit, és 5 perc múlva már a motorcsónakban voltunk.

Először Bar felé indultunk, ahol megtudtuk, hogy a part melletti néhány villa darabja 1,5 millió EUR, és mindegyik egy emberé valamint a felújítás alatt lévő 5 csillagos hotel is, ami évek óta nem nagyon újítódik, csak úgy van, tehát a pénz nem ebből volt a többire. Aztán elhaladtunk a nudista strand előtt, és máris ott volt előttünk az a partszakasz, ahol tegnap sétálgattunk csak éppen szembeszálltunk (vagyis szembehajóztunk) korábbi önmagunkkal. Itt már elég erős volt a szél, és emelkedett a hullámzás, tehát egy kicsit a rodeóbika és az 5D-s hullámvasút keveréke lett az utazás. A hullámok felrepítettek minket egy-két méterre, aztán zuhanás a következőre, miközben csapott be a víz a csónakba folyamatosan. A fiúk sikítozva ujjongtak, még a kicsit félős Artin is az látszott, hogy irtóra élvezi a nagy ugribugrit meg a sebességet.
Bar után forduló, mert a kikötőt már megnéztük tegnap, inkább menjünk a másik irányba, ahol még nem jártunk, a vörös szikla és a mögötte lévő öblök felé. Szóval hátraarc , kicsit beljebb megyünk a nyíltvíz felé, ahol bár a hullámok egyre nagyobbak, a srácok is vidámabbak, és így jutunk el a Tabija erődig, majd hagyjuk el a reggel futva meglátogatott partot és érünk be egy újabb öbölbe, annak is a sziklák tövében lévő csendesebb részébe.
Itt tartunk egy kis megállót, ami egyben azt is jelenti hogy irány a víz... Brúnó megkérdezte Abramovicot, hogy hol tud bemenni a vízbe, mert ugye még csak vezetett túrákon volt, ahol ez szabályozva van, de ez nem az, szóval a válasz szerint ott ugrik be, ahol képes átlépni a korláton 😁. Ennek megfelelően Brúnó az orr részről ugrott (először), én szintén, Arti meg ahogy kell, hátul a lépcsőnél mentőmellényben. De hamar elmúlt a félelem a 30 méteres mélységtől és pár ugrással később már ő is csak maga elé hajította a mellényt, és ugrott utána hajó orráról, hátuljáról, meg bárhonnan.
A sziklák tövében amúgy gyönyörű, kistály tiszta víz, sok sok hal, és szédítő mélység várt ránk ami miatt eltöltöttünk itt jó fél órát is.

Pancsi után indulhatunk is vissza, de mivel itt az öbölben kisebb a szél, meg a hullámok, előbb megnézzük, milyen gyors is ez a hajó valójában, és teszünk pár szupergyors kört. A csónak csak úgy dűlöngél a kanyarokban, szinte beér a könyökünk, a fiúk ujjonganak, és jelzik hogy mégmégmég, de végül csak elindulunk vissza a strandunk felé. Közben láthatjuk a NATOátverőközpontot is, ami Montenegroi sajátosság volt, ugyanis amikor 1999-ben a NATO harcolt itt a helyiek ellen, ezen a partszakaszon is álágyúkat telepítettek a sziklaszirtek szélére, hogy a NATO azt higgye, irtó erős védelmi vonaluk van. Van köztük ami valaha tényleg légvédelmi ágyú volt, de már rég nem üzemelt, de olyan is ami csak úgy néz ki, de sima vascsövek zöldre festve 😁😁

Végül a strand előtti partszakaszon Abramovic megkérdezte akarja e valaki kipróbálni a kormányzást, szóval Brúnó gyorsan megragadta a kormánykereket (most kivételesen szó szerint) és 15-20 percig kacskaringózott az öbölben mint egy részeg tengerész, Artúr meg néha adta a navigációs parancsokat hogy merre menjünk.

Végül visszaértünk a családi bójához, átszálltunk az otthagyott SUP-okra (máraki, mert Brúnó inkább kiugrott a hajóból és úszott a partig), és kijöttünk a partra.

Hajókázás élmény megvolt, ráadásul teljesen privát és a mi igényeinkre szabott, szóval nem is baj, hogy nem szálltunk fel tegnapelőtt sehova Budvában...

Nem volt más hátra, mint egy zuhany, aztán vacsi. Kinéztünk egy cuki helyet pár napja, aminek ráadásul a megállítótáblája is szimpi volt: "férfiakat 9 és éjfél közt póló nélkül nem szolgálunk ki. Nőknek 9 és éjfél közt póló nélkül a pia ingyenes ".
Arti megint halacskát akart enni, itt ráadásul kihozták elé a halakat és ő tudott választani melyiket, Brúnó hambihegyet, Zsuzsi csirkét én helyi szószos szűzérmét kértem, amin a szósz persze gombás volt de azt odaadtam Zsuzsiéknak és vacsiztunk egy jót mindannyian. Utána még egy séta a parti sétányon ha már partinap van, egy kis fagyi aztán jövünk is haza mert fárasztó nap volt.

Holnapra kajakozás a terv, ami mellé Brúnó szerzett magának egy SUP-ot is ingyen, szóval sportnap következik 😁😁もっと詳しく