Tudományos zárás és a végső kívánságok

Ma van az utolsó napunk, ráadásul úgy, hogy ma este már Lutonban alszunk, mert reggel nagyon korán indul a gépünk. Ez ugye azt is jelenti, hogy el kell hagynunk csomagokkal együtt a Londoni szállásunkat, de este előtt nem akarunk Lutonba érni, mert semmi nincs a hotel mellett csak a reptér (Ibis Luton-10 perc séta a reptérre) . Mindezt úgy, hogy mára még van jegyünk a Science múzeumba is.... Na lássuk akkor, hogy ez hogy jön össze...

Bár tegnap irtó későn feküdt le mindenki, 8ig hagytam aludni a csapatot (Brúnó kelt velem 7kor, mint mindig). Addigra már elég sok minden össze volt pakolva, kis ébredési idő, majd összeszedtünk minden cuccunkat és 9 után nem sokkal elhagytuk a szállást csomagokkal együtt. Tegnap kinéztem, meg le is foglaltam online egy csomagmegőrzőt a Science Museum-tól nem messze, szóval az első utunk oda vezetett. Már már otthonosan mozogtunk a busz-metró-másikmetró-átszállások területén, így minden gond nélkül átjutottunk South Kensingtonba csomagokkal együtt is, megkerestük a kisboltot ami a csomagmegőrző és 1 hátizsákon kívül mindent lepakoltunk magunkról, és kerestünk egy reggeliző helyet. Végülis már fél 11 van. Melegszendvics, croissan, kávé, mehetünk a Science Museumba.

Ez a múzeum is ingyenes, de érdemes előre regisztrálni, mert akkor nem kell annyit sorba állni. Mi is nagyon hamar bejutottunk. 3 emelet tudomány, igaz már teljesen maxra vannak járatva a fiúk de vágjunk bele. Itt is felülről indulunk lefelé. Először a Brit óraművesek fejlődésén mentünk végig, majd átléptünk az elméleti tudományokra, matematikára, az első számítógépekhez. Tök érdekes, hogy pont most olvasok egy könyvet (Walter Isaacson-Innovátorok), ami a számítástechnika kialakulásáról (is) szól és Charles Babbage differenciálszámító gépéhez köti az alapokat, ami ki van állítva ebben a múzeumban 😄. Innen továbbmentünk a távközlés, távíró, morze, telefonok, televízió vonalon, kipróbáltunk egy csomó eredeti gépet, amik ezekben részt vettek, morzéztunk, távírtunk, telefonos kisasszonyoztunk, szóval elég interaktív kiállitás ez is. El is fáradt mindenki mire leértünk az 1.emeletre az orvostudományi részlegre, ahol meg a gyógyszerek, orvosi eszközök, orvostudomány fejlődése volt a fő téma.
A legalsó szint pedig a szakmák és járművek fejlődése, de itt már csak pihegtünk és bámultunk körbe, nagyon olvasgatni, tudóskodni már nem bírt senki.

Mivel még csak fél 2 van, valamit még ki kell találni, hogy elteljen a délután. Zsuzsi talált a neten egy kutyás kávézót, ahol elvileg lehet kutyákat simogatni. Mivel erős Burgihiányban szenvedünk, próbáljuk meg. Sétálva 10-12 perc, legfeljebb csak iszunk valamit és kitalálunk mást.
A helyszínen hamar kiderült, hogy egy kávézóval egybekötött kutyapanzió, és a kutyával kávézásra regisztrálni kellett volna, de nem baj, kávé, tea, cola, és még egy kutya is kijött hozzánk, szóval megvolt a simi is 😄.

Brúnónak volt még egy kívánsága, ha màr Londonban vagyunk: szeretett volna valami olyan helyen (persze gyorsétteremláncban) enni, ami otthon nincs. Megnéztük a kutyás kávézóban, hogy a youtubeon látott láncok közül melyiknek van elérhető távolságban étterme, és a Wendy's, Taco Bell, es Popeye is pont egymás mellett van Fulham negyedben, a Chelsea FC negyedében. Akkor teljesítsünk még egy kívánságot. Bár ma végig angol időben vagyunk (azaz esik reggel óta), de 30 perc séta innen Fulham, szóval séta indul. Legalább látjuk a várost ebből a nézőpontból is. Útközben egy Sainsburry-ben megálltunk fekete pörcöt keresni (csak szürke volt de jó lesz az is), és átsétáltunk Kensingtonból Fulhamba egy Wendy's burgerért (mit meg nem tesz az ember a gyerekeiért nem? ) .

Egy kiadós szutyok gyorskaja után metróra szálltunk, visszementünk metróval a cuccokért a csomagmegőrző pontra, és bőröndökkel együtt irány újra a metro, és a King's Cross vasútállomás. Innen akarunk vonattal kimenni Lutonra, de előtte még Harry Potter rajongóként megnézzük a 9 és 3/4-ik vágányt. Háááttt.... az azért nem az mint a könyvben. Egy téglafal előtt hatalmas tömeg (szépen libasorban) néhány Roxfort jelkép, és ahol legkopottabb a tégla, ott egy tábla, hogy na ez az... 😄😄Nem baj, fotó megvan, mehetünk a Lutoni vonathoz, ami a szomszédos St Pancras állomásról megy. Nagy nehezen megtaláltuk, hogy melyik vágányról indul a vonat, meg még a jegyautomatát is, és arra is hamar rájöttünk hogy ez nem a mi vonatunk. Négyünkre ugyanis 78 £ a vonatjegy. És utána még busszal a vonatállomásról a hotelig. BOLT taxi meg kivisz 61 £ért szóval rendeltünk egy taxit és kijöttünk azzal az Ibis Hotel Luton-ba. De legalább láttunk még egy Harry Potter Horcrux-ot a King's Crosson.
A taxiban a srácok végig elvoltak, beszélgettek, mi meg néztünk ki a fejünkből. Azért mi is rendesen elfáradtunk mostanra, nem könnyű 2 gyereket lekötni, életben tartani, szórakoztatni és folyamatosan fenntartani az érdeklődésüket úgy, hogy ne essenek át a holtponton és jól is érezzék magukat.
A hotel tényleg nagyon közel van a reptérhez, gyorsan átvettük a kulcsokat, lepakoltunk, és lementünk a lobbyba egy búcsúsör/búcsúkoktél/búcsúpizza partyra. A srácok robbanós cicáztak teljes megőrüléssel, én a blogot írtam, Zsuzsi meg próbált kicsit pihenni, aztán jöttünk is fel a szobába, mert nem sok időnk lesz aludni.

Bát ez már levezető nap volt, azt hiszem sikerült ezt is a lehető legjobban kihasználni. Közel 18.000 lépés, múzeum, séta, élményhalom, szóval nem hiszem, hogy hiányérzet lesz valakiben is.
Megkérdeztük ma a metrón, hogy mit élveztek a legjobban, és a tegnapi nap a játékboltal, m&m's boltal, Lion Kinggel és az ezer élménnyel erősen vezet, de nyomában van a mókusszelidítés, a Camden Market, a Buckingham palota, és a Pub is, szóval azt gondolom jól megszervezett élménycunami volt az őszi szünetre.
Még vár ránk egy hajnali hazaút, és sajnos ez az út is lezárul, de hogy élményt és emléket adtunk az a legfontosabb...Read more