Irány London, szerencsére Debrecenből
October 25 in Hungary ⋅ ⛅ 13 °C
Idén úgy jött ki, hogy meglehetősen hosszú lett az őszi szünet az iskolában, így már egy ideje gondolkoztunk mivel is kellene eltölteni ezt a 1,5 hetet. Wellness, kirándulás, belföld vagy külföld?
Aztán egyszer csak eszünkbe jutott, hogy Brúnó pár éve sokszor mondogatja, hogy nagyon szeretné látni Londont, szóval gyorsan nézzünk rá létezik e még bármilyen járat Debrecenből... És igen. Szombat este megy, csütörtökön hajnalban jön vissza, pont ideális időtáv egy kis kiruccanásra.
Mivel Anglia Brexitált, útlevélellenőrzésre fel. Az Artúré novemberben lejár, neki csináltatunk egy újat, aztán már lehet is regisztrálni az e-Visa-t, mert több helyen is írják hogy kellhet. Elég durva, hogy a telefonommal beolvasom az Útlevélben lévő chip adatait, csinálok 2 fotót és meg is van a vízumunk. Mi mindent tudhatnak rólunk???
A lényeg, hogy a szokásos családi utasbiztosítás megvan, repjegy megvan, lefoglaltunk/regisztráltunk egy csomó helyre amit látni akarunk (de ezeket majd szép sorjában ha tényleg odaértünk), és lehet is bepakolni.
4 kézipoggyász, meg egy felvihető 10kg-s kisbőrönd, Zsuzsi szerint kell ennyi mert ősz van. Én azt gyanítom vásárolgatni akarnak kint, mert egy csomó helyünk van még, de hát ez van, a lényeg, hogy minden elrakva, és nem szakadunk meg.
Kutyát ki a panzióba, egy gyors ebéd, aztán irány a reptér. A gép 18:05-re van kiírva, elég elindulni otthonról 17:30 körül, így is sokat fogunk még várakozni, mert a reptér tőlünk 15 perc (Debrecen Airport én így szeretlek).
Szóval első bejelentkezés innen, aztán majd jön a folytatás...Read more
Luton-Camden-Italianflat Kilburn
October 25 in England ⋅ ☁️ 7 °C
A gépünk szerencsésen és minden különösebb esemény nélkül felszállt, repült és landolt Lutonban. Míg repültünk eszembe jutott (persze csak amíg el nem aludtam, mint minden fapados gépen), hogy Brúnó már volt Londonban. Igaz hogy még csak pocakban, de pont akkor voltunk itt Zsuzsival amikor 12 hetes volt, és végigvittük a fél városon. Nem csoda hogy meg akarja nézni a saját szemével is 😁
A reptérre már előre lerendeltem a Bolt-on egy taxit a szállásunkig. Tök jól működik a Bolt előrendelési funkciója, még a gépet is ki lehet választani, hogy melyikkel jövünk és a sofőr figyeli hogy van e késés, így nem kell se neki, se nekünk várni és kiállási díjat fizetni. Épp hogy beértünk a reptérre a gépről, már hívott is a taxis, hogy úgy látja leszálltunk időben, indul értünk, hol találkozzunk és egyebek. Szóval a szállásig sima utunk lesz.
Jöhettünk volna tömegközlekedéssel is, de 2 gyerekkel, cuccokkal nem akartunk variálni 2 átszállással, 1 órán át, így egyszerűbb volt.
A szállásunk az Italianflat -Kilburn Art Style, már egy pár napja rám írt, hogy egyeztessük az érkezési időt, ma délután pedig átküldött minden információt ahhoz, hogy át tudjuk venni majd az apartmant. Elég részletes volt a leírás, fotókkal, mindennel, és a már már általánosnak mondható kulcskazettás megoldással. Szóval hamar bejutottunk a lakásba.
Az épület a tipikus angol tégla házsor, annyira keskeny ajtóval meg lépcsőházzal, hogy a bőrönd se fér el keresztbe, nem hogy egy zongora (bár az nincs is a lakásban, de ha akarnának se ott jönne be 😁) . A lakás pedig egy pici szoba, pici nappali-konyha, sok kis keskeny lépcsős tipikus angol lakáska. Pont jó lesz 4 napra.
Még lepakolás után gyorsan sétáltunk egy picit a környéken, kerestünk egy boltot (tej kis csoki, egy pakk Guiness, szóval öröm-bódottá van),és aztán otthon még egy kis tésztaleves lefekvés előttre.
Holnapra van terv dögivel, de az biztos, hogy a szomszéd házban lévő PUB lesz az első, egy jó kis angol reggeli nélkül nem megyünk sehova, és tök jól néz ki ez a kis kocsma itt.Read more
Natural History, Hyde Park és Pub világ
October 26 in England ⋅ ☁️ 9 °C
A tegnapi késői lefekvés után azért nem okozott problémát hogy óraátállítás volt hajnalban, így 1 órával többet tudott pihenni a csapat éjszaka, és reggel már egészen korán (hozzájuk képest) már mindenki ébren volt, szóval el tudtunk indulni időben itthonról.
Az első megálló tervünk egy igazi, pub-os english breakfast volt. Vagyis lett volna, mert a hely amit kinéztünk tegnap itt mellettünk, a The Beaten Ducket ugyan nyitva volt már, de valami technikai hiba miatt a konyha fél 11-ig biztos nem fog működni. Szóval újratervezés, kis googlemaps, és már találtam is 3 utcával feljebb egy másik helyet ahol elvileg van reggeli. Ugyan nem PUB, de legalább English...vagyis mint kiderült inkább török de legalább van english breakfasf 😄. Megvan a varázsa London egyik legbevándorlóbb katyvaszában szállást foglalni mi?
Na szóval második próbálkozásra a Meral's Cafe Bistroban kötöttünk ki, rendeltünk 3 adagot a reggeliből (tükörtojás, bab, bacon, kolbász, pirítós, Zsuzsinak még gomba is), a srácoknak 1-1 oreo-s milkshake-kel, megbeszéltük a török pincérrel, hogy történelmileg kb uncsitesók vagyunk, és jól bereggeliztünk. Indulhat a móka.
A mai fő látnivalónk a Natural History Museum (Természettudományi Múzeum), ahova előre regisztráltunk 12:30-ra. A belépés ingyenes, de érdemes előre foglalni, szóval Zsuzsi a héten meg is csinálta.
A szállástól-Meral'stól lesétáltunk a Kilburn metró állomásra (az van a legközelebb, 10-12 perc séta), vettünk Brúnónak egy Oyster kártyát, mi használjuk a sima bankkártyánkat Zsuzsival, és irány a metró. 1 átszállással, 11 megálló South Kensington, mindez 1 £, azaz 460 Ft. Debrecenben már drágább a tömegközlekedés mint itt, no comment....
Kis séta a környéken, aztán megláttuk, hogy kb 400m sor áll a Múzeum előtt. A fene se áll be csak úgy a végére, nézzük meg az elejét, hátha ők azok, akik itt akarnak jegyet szerezni. És igen... az előregisztráltak sorában 1 ember áll, ő is múzeumi dolgozó, szóval jók vagyunk. És mivel már csak 1 óra lenne 12:30ig amikorra a regisztrációnk szól, be is mehetünk hamarabb. Tetszik ez a hozzáállás.
A múzeum hatalmas. 4 szekció, közel 60.000 m2, több mint 70 millió kiállított darab, szóval lesz mit nézni. Ahogy beléptünk egy hatalmas mozgólépcső indult el a piros szektor 2.emeletére, keresztül egy földgömbön. Végigmentünk a földtörténeti és geológiai blokkokon, tele van interaktív elemekkel, a gyerekek mindent is meg akartak fogni, nyomkodni, piszkálni, tesztelni, szóval mire 1 óra alatt 2 szintet megnéztünk Brúnó már mondta is, hogy ennyi információt már nem tud befogadni az agya. Artúr is láthatóan kezdett fáradni, szóval racionalizálásba kezdtünk. Válasszuk ki azokat amiket mindenképpen látni szeretnénk és menjünk át oda. Ezek persze a dínók, és az állatok voltak, követ már láttak eleget Bécsben 2 éve. Szerencsére a kék szektor, ahol ezek voltak a szabadtéri rész mellett volt a múzeum túloldalán, szóval mielőtt belevágtunk, kicsit kimentünk a levegőre, a botanikus kertbe felfrissülni. Innen dínó világ, aztán kitömött állatok garmadája, (nem győztem Artúrt nyugtatni, hogy ők már úgyis meghaltak volna, csak utána kitömték őket és nem biológiai mészárlás és sorozatgyilkosság áldozatait látja, pedig de), és eddigre teljesen lemerült a csapat. Végül több mint 3 óra alatt sikerült kb a múzeum 1/3 részét megnézni, de megérte. Főleg ingyen 😄
Na akkor egy kis mozgás, és egy kis remény a gyerekeknek, hogy nem minden állatot nyírtak ki az angolok, hogy kitömhessék, itt van nem messze a Kensington Gardens és a Hyde Park, menjünk oda mókust szelidíteni. Artúrt nagyon érdekelte végig hogy tényleg lesznek e, és hogy csak 1-2, vagy ott "zsemlyegnek" mindenhol (hemzsegneket akart mondani, de ez jutott eszébe hirtelen) 😄 Szerencsére nem kellett kitalálnom valami kamu biológiai okot ami miatt a mókusok már 10 fokban téli álmot alszanak és elvonultak délre, mert ahogy beléptünk a Kensington Gardenbe egy móki már el is szaladt előttünk. Aztán még vagy 300 mire átértünk a park túloldalára. Sokszor mondtam már, hogy Brúnó biztos hogy suttogó, mert itt is jöttek hozzá a mókusok, galambok, sőt még egy papagáj pár is majdnem a karjára szállt nézelődni, de Arti is sok mókust magához édesgetett. Szóval végül Artinak is megnyugodott a lelke, csak úgy zsemlyegtek a mókusok.
Innen át akartunk menni a Buckingham Palotához, de elkezdett esni (nem tudom mit vártunk Londonban), Zsuzsi átfagyott, Arti elfáradt, szóval próbáltunk előtte keresni valami helyet ahova be tudunk ülni egy picit. Elvégre reggel 9 óta voltunk talpon, a gyerekek a reggelin kívül egy milkatallérral és fél liter vízzel feltöltve (mi még annyival se), de az első helyen nem volt szabad asztal. Kerestem egy PUB-ot nem messze, odamentünk, igazi kis eldugott hely, de nincs meleg italuk, így végül visszamentünk a metróhoz és elindultunk vissza a szállás fele.
Hazafelé megálltunk a reggelire szánt PUB, a The Beaten Ducket előtt, és úgy döntöttünk, ha már nem sikerült reggelizni, akkor vacsorázni itt akarunk. Igazi angol pub hangulat, vasárnap este fél 6-kor tömve emberekkel minden korosztályból, mindenki sörözik vagy eszeget, ez lesz a mi helyünk. 3 adag hamburger, csípős csirkeszárnyak, sültkrumpli, sör, mi kell még? .... Még egy sör de azt már majd otthon mert mindenki hulla fáradt.
Még elmentünk nasiért egy kisboltba, meg baklaváért egy halal desszertezőbe (jó is ez a sokszínű Londoni külváros), és otthon egy kis filmnézéssel levezettük a napot. Nekem még van 2 Guinnessem a hűtőben, az pont jó lesz a bloghoz, aztán irány az ágy. Holnap is hosszú nap lesz.Read more
London circle azaz Temzementi menet
October 27 in England ⋅ ☁️ 12 °C
Bár az eredeti terv nem ez volt, de nem csak nálunk van őszi szünet, szóval újratervezés beindítva, fedezzük fel Londont a Temze mentén.
Szerettünk volna mára beiktatni több kilátópontot (Skygarden , Horizon 22) de már nem tudtunk foglalni helyet előre, szóval ma félig meddig randomizáltuk a programot.
Reggel egy kényelmes készülődést követően megint metróra pattantunk, és elmentünk egészen az Aldgate megállóig, ami a City of London (az üzleti negyed), a White Chapel és a Tower közötti rész. A cél elsőnek az volt, hogy megtaláljuk a Trade nevű reggelizőt, ahol Lili huga, Dóri üzletvezető és megreggelizzünk nála. Gyönyörű, napsütéses reggel, szóval ismét sétával kezdünk a Kilburn megállóig, majd kellemes séta a City és a felhőkarcolók tövében egészen a helyig. Itt kis beszélgetést követően megrendeltük a fél étlapot, avocado toast, english kalács (kolbászos baconos, tükörtojásos kalácsszendvics), shakshuka, és egy óriás adag banános mogyorókrémes pancake mellett elücsörögtünk majdnem délig. Ennyi kaja után estig se leszünk éhesek, indulhat a felfedező körút.
Először elsétáltunk a Tower felé, megcsodáltuk kívülről az angol történelem süllyesztő/olvasztó tégelyét (volt ez királyi rezidencia, börtön, elit fogda, erődítmény, fegyverraktár, levéltár, de még csillagvizsgáló is, jelenleg meg itt őrzik a koronaékszereket), majd átsétáltunk a Tower Brigde-en, ami viszont egy alig 130 éves híd, de stílusában teljesen illeszkedik a Towerhez. Az átsétálás mondjuk enyhe túlzás, mert olyan erős szél fújt, hogy majdnem kifújta a kontaktlencsémet, szóval közelebb voltunk az átrepüléshez, de azért próbáltuk alaposan megnézni közben a hidat is.
A túloldalon belevetettük magunkat a parti sétány rengetegébe, majd célba vettük a Borough Marketet ami egy hangulatos piac. Útközben végre találtunk egy embert a London Bridge állomáson, aki aktiválta Brúnó Oyster kártyájára a gyerek kedvezményt, és még egy könyvesboltba is betévedtünk ahol Brúnó meglátta az "Egy Ropi naplója" könyvsorozat legújabb részét, és bár angolul van, szerette volna megkapni. Hátha nem olvassa el ezt is 2 óra alatt mint a többit, mégiscsak angolul van, szóval megvettük neki, ráadásul féláron.
A Borough Market hangulatával nem volt gond, azzal viszont igen, hogy sajnos be volt zárva az egész és hermetikusan lezárták még a területet is valami takarítás miatt, szóval csak kívülről bámészkodtunk kicsit. Artúr már kezdett eléggé elfáradni (2 napja hurcoljuk egész nap mindenhova, szóval nem csodálom), emiatt úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a London Bridge-en keresztül a Temze túlpartjára, és felülünk egy emeletes buszra, ami elvisz a Trafalgar Térre. Közben azért megpróbáltunk jegy nélkül feljutni a Skygardenbe (természetesen sikertelenül), majd végigutaztunk 8-9 megállót az emeletes busszal egészen a végállomásig.
A Trafalgar téren Nelson emlékoszlopa alatt elrohangáltak a fiúk egy darabig, felmásztak az oroszlános szobrokra, dobtak pénzt a szökőkútba, aztán megláttuk a Big Bent az egyik "kisutca" végénél, szóval elindultunk arra. De hogy legyen erő még sétálni, 3 körül beültünk egy PUB-ba az 5 órai tea helyett egy 3 órai sörre (na jó, a fiúk kaptak cukroskoffeint kóla formájában, Zsuzsi tényleg teát ivott, de én egy enyhénszűrt komlólevélteát ittam, amit itt Ale-nek hívnak, otthon sörnek, de mégiscsak egy Pub, mi mást innék😄😄)
Innen tovább haladva betértünk egy boltocskába ahol Harry Potter teljes tanfelszerelését megvehettük volna pálcástól, varázslósakkostól, majd belebotlottunk a 4 órai őrségváltásba a Királyi Lovasságnál, amit meg is néztünk ha már ott voltunk. Brúnó a Downing Street sarkán még leszólított egy rendőrt, hogy tényleg itt lakik e a miniszterelnök, aztán mentünk is tovább.
A Big Benhez pont akkor értünk, amikor a lemenő nap a torony csúcsát világította meg, ami aranyba vonta az órát és a tornyot, aztán megláttuk a London Eye-t is, ami meg csak úgy csillogott a lemenő nap fényében.
Innen visszafele a Westminster apátság előtt elhaladva elindultunk a St James Parkba, ahol lehetett egy kicsit megint mókusokat és kacsákat szelidíteni. A park túloldala pedig már a Buckingham Palota, szóval egyúttal megnéztük azt is gyorsan, már amennyire lehetett látni ebből a távolságból, és már teljes sötétségben.
Egy ideig agyaltunk hogy hol kéne vacsorázni, de Arti szeretett volna visszamenni a tegnapi Pub-ba egy Fish and Chipset enni, szóval átmentünk a GreenPark túloldalára, metróra pattantunk, és irány vissza Kilburn. 23.000 lépés mire végül leültünk vacsizni, büszke vagyok a csapatra 😄
A Beaten Ducketben aztán rendeltünk egy Fish and Chipset Artinak, egy Tortilla tálat Zsuzsinak, én egy Chrispy Chickent, Brúno meg egy Spicy Boxot, ami olyan csípős volt, hogy ketten sírtunk tőle felváltva, hozzá 2 ale, meg üdítők, viszont mindezt úgy, hogy Brúnó szerette volna intézni egyedül a rendelést, mi csak fizetni mentünk vele. Nagyon profin lekommunikált mindent. Közben meg persze elolvasott 124 oldalt az új könyvéből, angolul... No comment.
Zárásként még egy Guiness+blackcurrant combo, és még egy Ale a felnőtteknek, és mehetünk is haza aludni, hosszú volt a nap...
Holnap színház, szóval kicsit több pihenőt kell majd beiktatni nap közben, de úgy érzem eddig kimaxoltuk Londont 😄😄Read more
Camden Market, Hamleys,m&m's, Lion King
October 28 in England ⋅ ☁️ 12 °C
Nem tudom, hogy tudunk 2 gyerekkel ennyi mindent besűríteni egy napba, de valahogy csak megoldottuk, még akkor is, ha Arti szemét már ki kellett támasztani hazafele a metrón, mint Tomnak a Tom&Jerry-ben.
Na de kezdem az elején....
Ma volt az egyetlen olyan programunk, ami miatt estig bent kellett maradni a városban, szóval úgy döntöttünk, délelőtt laza kis séta a Camden Marketen, aztán kis pihenő, egy két bolt (egy nekik, egy nekünk) kis séta a ChinaTown-ban vacsival majd színház. 19:30-tól Lion King a Lyceum Theatre-ben. Na és mi lett a valóság? 23.000 lépés, és este 11 órai hazaérkezés...
Reggel tényleg azzal nyitottunk, hogy elmentünk a Camden Markethez metróval. Az egész egy régi istállókomplexumból van átalakítva, a boltok konkrétan a lovak karámjaiban vannak, és irtó hangulatos az egész. Egy kicsit átmenet a török bazár és az angol elegancia között azzal, hogy az elegancia inkább a régi domborműves ajtókon van, a többi meg a bazár 😄😄. Hamar elvesztünk a boltrengeteben, körbesétáltuk az egészet, közben nézelődtünk a boltokban, reggeliztünk kicsit, és a helyi dolgozók segítségével megtanultuk, hogy lehet belógni a fizetős WC-be fizetés nélkül a forgókarok félállásban tartásával 😄😄. Többször megállapítottuk már, hogy amúgy tök segítőkészek meg kedvesek itt az emberek, most is két árús rohant kifele a wc-ből, hogy nehogy kifizessek fejenként 1£-ot pisire, van egy varázslat, amivel be lehet lógni 😄. Vettünk néhány emléket, én egy csudiszép sárga sitykát (amit azóta le se akarok venni mint egy kisgyerek), és el is telt a délelőtt. Még átsétáltunk a csatorna felett és a metróhoz végigsétáltunk a Camden Highstreeten, ami tök mókás, mert minden házra van festve valami, meg mindenféle 3D cégérek vannak a falakon, és színes/vicces/érdekes az egész utca. Közben, mivel a Marketen kiderült, hogy mind a 2 magunkkal hozott papírpénz (50+5£) már szó szerint kiment a divatból, próbáltuk egy bankban átváltani új Fontra, de csak postán lehet, szóval marad egyenlőre emlékbe (nem értem miért kell ilyen sűrűn cserélgetni a pénzeket, 12 éve még jó volt, most miért nem lehet elfogadni? 😄😄)
Innen elindultunk vissza a szállásra, hogy beiktassunk egy óra pihenőt, mert fáradnak rendesen a srácok, és nem akarjuk őket estére teljesen kikészíteni, szóval metró, aztán jó hosszú utazás emeletes buszon, és már haza is értünk.
Egy óra pihi, aztán vissza a metróhoz, irány a Regents street, azon belül pedig a Hamleys. Ez egy 7 emeletes játékbolt, ami még véletlenül se volt tervbe véve, de 3 napja azt hallgatjuk a fiúktól, hogy látták a neten és az maga a földi paradicsom (nekik, nekünk a kénköves pokol), szóval engedtünk a nyomásnak, kapnak bent 1 órát és 10-10 £-t, válogassanak. Mondanom se kell, teljes extázis volt, ahogy beléptünk, szerintem a koronaékszerek se érdekelték volna őket jobban mint ez a 7 emeletes szörnyeteg. Mert tényleg az, minden szinten játékok tömkelege (szerencsére van egy baby, meg egy lányos szint, azokat gyorsan átugrottuk). Mi felülről indultunk lefelé, és persze közben ment az alkudozás hogy a 10£ nem lehetne e mégis 30 vagy 35, de kitartottunk. Tényleg, mint ha benyelte volna őket ez a rengeteg játék, de szerencsére pont a millió lehetőség miatt a döntés nem hogy könnyebb volt, de majdnem lehetetlennek tűnt. Végül 2 beltéri bumeránggal, és sok sok örömmel, hálával, és némi lemondással szabadultunk ki a játékmonstrumból.
Akkor most Apa jön, irány a közeli m&m's bolt, ami csak 3 emelet, de CSOKIIIII!!!!. Szóval át is sétáltunk ide. Ahogy beléptünk megcsapott a csoki és csokisminden illata, szóval nem volt könnyű határokat szabni. Van egy teljes fal, ami tele van m&m's csokikkal, kölönböző ízekben, szín szerint válogatva, meg méret szerint, és kis zacsiba tudsz magadnak válogatni 4£/100 g áron. És persze mondanom se kell, hogy ez az igazi szülői kihívás, hogy úgy kell a mennyiségre meg az összes kiegészítőre határokat húznod, hogy te magad mindent IS beraknál a kosárba. Végül megálltunk 400g vegyesen összerakott mogyorós/sóskaramellás m&m's csokinál és otthagytam az m&m's mamuszt, pólót, melegítőt, sütőformát, csészéket, sapkát, és még a karácsonyfadíszeket is. Egyszer még visszatérek és kimentem őket rabságukból, de egyenlőre maradnak 😄
Mire itt is végeztünk kezdett sötétedni, szóval bementünk a szomszédos Chinatown negyedbe bámészkodni és sétálgatni, de mivel közel van az Outernet London is, ami egy fényekkel/ledfallal megspékelt látványosság, azt se akartuk kihagyni, szóval elmentünk oda is egy kicsit. Legalább pihentünk egy 15 percet a földön fekve, a fényeket bámulva. Innen újra Chinatown, ma itt vacsizunk. Zsuzsi kiszúrt egy kis kifőzde kinézetű helyet, ahol sok kínai volt ami azt jelenti jól főznek, mert külföldön a kínaiak nem esznek ám meg bármit. Be is ültünk, kicikínainéni kihozta az étlapot (szerencsére fotókkal), és rendeltünk egy nagy adag kaját vegyesen. Igaz a tévhit, (szóval nem is tévhit) tényleg oda érdemes beülni, ahol az adott náció is hajlandó enni, mert irtó finomat ettünk. Volt tészta, rizs, csirke több féle elkészítéssel, marha, pirított bab, és tavaszi tekercs, pálcikával elcsipegettünk mindent az asztalról.
Még volt több, mint egy óránk a színházig, így elmentünk a közeli Leicester Square-re megnézni a Harry Potter és Tapsihapsi szobrot, innen átvágtunk a Goodwins court-on ahol a Harry Potter egyes jeleneteit forgatták, betévedtünk egy óriás könyvesboltba, és még koncertet is hallgattunk a Covent Garden Marketen mire elértünk a Lyceum Színházba az előadásra.
A színház épülete óriási, irtó magasra kellett felmászni, hogy elérjük a helyünket, és már alig vártuk, hogy elkezdődjön az előadás, amire érdemes is volt várni. Brutálisan jó énekesek, remekbe szabott jelmezek, hatalmas színpad, látványelemek és geg-ek 2 felvonásban. Teljesen magával ragadott mindenkit, még Artúrt is, aki ugyan a prózai részek szövegét nem értette, de csak 3x kérdezte meg mit mondtak, és csak nézte tágra nyílt szemmel, és hallgatta hegyezett fülekkel az előadást. Hatalmas élmény volt mindannyiunknak, és ahogy elnéztem őket, nekik is fontos része lesz a jövőben minden Londoni kiruccanásnak egy színházi előadás, mert tényleg felejthetetlen élmény volt.
A végére azért rátört a fáradtság a fiúkra, szóval a legrövidebb úton irány hazafele, ami 10 perc séta, 10 metró megálló és 11 busz megálló volt 😄😄. Arti a metrón már vagy 3x elszundított, de tartotta magát, majd itthon kitalálta hogy mindenképp ki kell próbálnia a bumerángot, szóval fél 12 volt mire ágyba kerültek.
Hosszú, de nagyon tartalmas és élménydús nap volt. Holnap már el kell hagynunk ezt a szállást, reggel becuccolunk egy csomagmegőrzőbe, aztán irány a Science Múzeum. Ha már lúd, legyen kövér, lesz még 4 napjuk aludni az őszi szünetben 😄😄Read more
Tudományos zárás és a végső kívánságok
October 29 in England ⋅ ⛅ 10 °C
Ma van az utolsó napunk, ráadásul úgy, hogy ma este már Lutonban alszunk, mert reggel nagyon korán indul a gépünk. Ez ugye azt is jelenti, hogy el kell hagynunk csomagokkal együtt a Londoni szállásunkat, de este előtt nem akarunk Lutonba érni, mert semmi nincs a hotel mellett csak a reptér (Ibis Luton-10 perc séta a reptérre) . Mindezt úgy, hogy mára még van jegyünk a Science múzeumba is.... Na lássuk akkor, hogy ez hogy jön össze...
Bár tegnap irtó későn feküdt le mindenki, 8ig hagytam aludni a csapatot (Brúnó kelt velem 7kor, mint mindig). Addigra már elég sok minden össze volt pakolva, kis ébredési idő, majd összeszedtünk minden cuccunkat és 9 után nem sokkal elhagytuk a szállást csomagokkal együtt. Tegnap kinéztem, meg le is foglaltam online egy csomagmegőrzőt a Science Museum-tól nem messze, szóval az első utunk oda vezetett. Már már otthonosan mozogtunk a busz-metró-másikmetró-átszállások területén, így minden gond nélkül átjutottunk South Kensingtonba csomagokkal együtt is, megkerestük a kisboltot ami a csomagmegőrző és 1 hátizsákon kívül mindent lepakoltunk magunkról, és kerestünk egy reggeliző helyet. Végülis már fél 11 van. Melegszendvics, croissan, kávé, mehetünk a Science Museumba.
Ez a múzeum is ingyenes, de érdemes előre regisztrálni, mert akkor nem kell annyit sorba állni. Mi is nagyon hamar bejutottunk. 3 emelet tudomány, igaz már teljesen maxra vannak járatva a fiúk de vágjunk bele. Itt is felülről indulunk lefelé. Először a Brit óraművesek fejlődésén mentünk végig, majd átléptünk az elméleti tudományokra, matematikára, az első számítógépekhez. Tök érdekes, hogy pont most olvasok egy könyvet (Walter Isaacson-Innovátorok), ami a számítástechnika kialakulásáról (is) szól és Charles Babbage differenciálszámító gépéhez köti az alapokat, ami ki van állítva ebben a múzeumban 😄. Innen továbbmentünk a távközlés, távíró, morze, telefonok, televízió vonalon, kipróbáltunk egy csomó eredeti gépet, amik ezekben részt vettek, morzéztunk, távírtunk, telefonos kisasszonyoztunk, szóval elég interaktív kiállitás ez is. El is fáradt mindenki mire leértünk az 1.emeletre az orvostudományi részlegre, ahol meg a gyógyszerek, orvosi eszközök, orvostudomány fejlődése volt a fő téma.
A legalsó szint pedig a szakmák és járművek fejlődése, de itt már csak pihegtünk és bámultunk körbe, nagyon olvasgatni, tudóskodni már nem bírt senki.
Mivel még csak fél 2 van, valamit még ki kell találni, hogy elteljen a délután. Zsuzsi talált a neten egy kutyás kávézót, ahol elvileg lehet kutyákat simogatni. Mivel erős Burgihiányban szenvedünk, próbáljuk meg. Sétálva 10-12 perc, legfeljebb csak iszunk valamit és kitalálunk mást.
A helyszínen hamar kiderült, hogy egy kávézóval egybekötött kutyapanzió, és a kutyával kávézásra regisztrálni kellett volna, de nem baj, kávé, tea, cola, és még egy kutya is kijött hozzánk, szóval megvolt a simi is 😄.
Brúnónak volt még egy kívánsága, ha màr Londonban vagyunk: szeretett volna valami olyan helyen (persze gyorsétteremláncban) enni, ami otthon nincs. Megnéztük a kutyás kávézóban, hogy a youtubeon látott láncok közül melyiknek van elérhető távolságban étterme, és a Wendy's, Taco Bell, es Popeye is pont egymás mellett van Fulham negyedben, a Chelsea FC negyedében. Akkor teljesítsünk még egy kívánságot. Bár ma végig angol időben vagyunk (azaz esik reggel óta), de 30 perc séta innen Fulham, szóval séta indul. Legalább látjuk a várost ebből a nézőpontból is. Útközben egy Sainsburry-ben megálltunk fekete pörcöt keresni (csak szürke volt de jó lesz az is), és átsétáltunk Kensingtonból Fulhamba egy Wendy's burgerért (mit meg nem tesz az ember a gyerekeiért nem? ) .
Egy kiadós szutyok gyorskaja után metróra szálltunk, visszementünk metróval a cuccokért a csomagmegőrző pontra, és bőröndökkel együtt irány újra a metro, és a King's Cross vasútállomás. Innen akarunk vonattal kimenni Lutonra, de előtte még Harry Potter rajongóként megnézzük a 9 és 3/4-ik vágányt. Háááttt.... az azért nem az mint a könyvben. Egy téglafal előtt hatalmas tömeg (szépen libasorban) néhány Roxfort jelkép, és ahol legkopottabb a tégla, ott egy tábla, hogy na ez az... 😄😄Nem baj, fotó megvan, mehetünk a Lutoni vonathoz, ami a szomszédos St Pancras állomásról megy. Nagy nehezen megtaláltuk, hogy melyik vágányról indul a vonat, meg még a jegyautomatát is, és arra is hamar rájöttünk hogy ez nem a mi vonatunk. Négyünkre ugyanis 78 £ a vonatjegy. És utána még busszal a vonatállomásról a hotelig. BOLT taxi meg kivisz 61 £ért szóval rendeltünk egy taxit és kijöttünk azzal az Ibis Hotel Luton-ba. De legalább láttunk még egy Harry Potter Horcrux-ot a King's Crosson.
A taxiban a srácok végig elvoltak, beszélgettek, mi meg néztünk ki a fejünkből. Azért mi is rendesen elfáradtunk mostanra, nem könnyű 2 gyereket lekötni, életben tartani, szórakoztatni és folyamatosan fenntartani az érdeklődésüket úgy, hogy ne essenek át a holtponton és jól is érezzék magukat.
A hotel tényleg nagyon közel van a reptérhez, gyorsan átvettük a kulcsokat, lepakoltunk, és lementünk a lobbyba egy búcsúsör/búcsúkoktél/búcsúpizza partyra. A srácok robbanós cicáztak teljes megőrüléssel, én a blogot írtam, Zsuzsi meg próbált kicsit pihenni, aztán jöttünk is fel a szobába, mert nem sok időnk lesz aludni.
Bát ez már levezető nap volt, azt hiszem sikerült ezt is a lehető legjobban kihasználni. Közel 18.000 lépés, múzeum, séta, élményhalom, szóval nem hiszem, hogy hiányérzet lesz valakiben is.
Megkérdeztük ma a metrón, hogy mit élveztek a legjobban, és a tegnapi nap a játékboltal, m&m's boltal, Lion Kinggel és az ezer élménnyel erősen vezet, de nyomában van a mókusszelidítés, a Camden Market, a Buckingham palota, és a Pub is, szóval azt gondolom jól megszervezett élménycunami volt az őszi szünetre.
Még vár ránk egy hajnali hazaút, és sajnos ez az út is lezárul, de hogy élményt és emléket adtunk az a legfontosabb...Read more
Luton Airport és indulás
October 30 in England ⋅ 🌙 6 °C
Nem volt hosszú alvásunk, fél 4kor ébresztő, öltözés, pakolás és séta indul. Láthatóan sokan indultak hajnali géppel, mert a hoteltől a reptérig szép sorban kígyóztak a bőröndös utazók.
10 perc séta és már bent is vagyunk a reptéren. Security check pipa, bár a nagyobbik bőröndöt kivették ellenőrzésre de végül ki se nyitották. 3/4 5-kor már szendvicsre vadászunk bent a terminálon.
Kis reggeli, kávé és irány a gép. Úgy látszik időben indulunk.
Brúnó persze depressziós, hogy nem akar hazamenni, de ezt már kezdjük egészen megszokni 😄.
Next station is Home Sweet Home, Please mind the Gap between England and Hungary 😄😄Read more
Home sweet Home again
October 30 in Hungary ⋅ ⛅ 16 °C
2:15 perc repülést követően landoltunk a festőien napsütéses Debrecen Airporton. Brúnónak és nekem ez kb 15 percnek tűnt, mert azonnal elaludtunk, de Zsuzsiék végigutazták 😄😄 Szerencsére nem kell még 2 órát kocsikázni hazáig, egy útlevél ellenőrzés után ülhetünk is kocsiba és 15 perc múlva itthon nyitjuk a kaput kifelé.
Azt gondolom nem semmi teljesítmény volt ez az 5 nap. Bejártuk London nevezetességeinek nagy részét (legalábbis láttuk, és ott voltunk mellette), 2 óriás múzeumot, voltunk a Temze partján, szelidítettünk mókust (akik mint tudjuk zsemlyegnek Londonban), túléltünk egy 7 emeletes játékboltot (mármint Zsuzsi és én), és láttuk a Lion Kinget valami elképesztően profi előadásban. És még csak ki se raboltak, el se tűnt senki, és egyszer se kavarodtunk el egymástól a tömegben, amiből volt azért rendesen.
Nem könnyű úgy programot szervezni, hogy 2 gyereknek is végig élmény legyen, de Zsuzsi és az AI nagyon kitettek magukért, szóval azt gondolom sikerült. Mindenkinek jutott valami saját vágy által generált élmény, mindenki talált olyat, ami maradandó tud lenni és még mindig egy család vagyunk, szóval nem is volt semmi komoly veszekedés belőle.
Összességében szuper élmény volt az egész családnak, méltó volt egy hosszabb őszi szünet kitöltéséhez, és biztos, hogy nem az utolsó Londoni utunk volt, hagytunk még látnivalót későbbre is.
És a szokásos statisztika a végére:
Szűk 5 nap alatt összesen:
- 3546 km-t tettünk meg
-a sok metró/busz/repülő út mellett megtettünk
- 91. 702 lépést, ami
-65,47 km séta
Mindezt egy 6 és egy 11 éves gyerekkel, és a mennyiséghez képest viszonylag kevés kiakadással, hisztivel, nyűglődéssel. Büszke vagyok a családomra.
Ennek most itt a vége, de London még visszavár, és a világ többi része is vonzza a csapatot, szóval jön még majd folytatás.... Most pedig itt az ideje egy kis csendnek, lehet menni futni 😄😄Read more
❤❤❤❤ [Nádas Ildikó]