Home sweet Home again

2:15 perc repülést követően landoltunk a festőien napsütéses Debrecen Airporton. Brúnónak és nekem ez kb 15 percnek tűnt, mert azonnal elaludtunk, de Zsuzsiék végigutazták 😄😄 Szerencsére nem kell még 2 órát kocsikázni hazáig, egy útlevél ellenőrzés után ülhetünk is kocsiba és 15 perc múlva itthon nyitjuk a kaput kifelé.

Azt gondolom nem semmi teljesítmény volt ez az 5 nap. Bejártuk London nevezetességeinek nagy részét (legalábbis láttuk, és ott voltunk mellette), 2 óriás múzeumot, voltunk a Temze partján, szelidítettünk mókust (akik mint tudjuk zsemlyegnek Londonban), túléltünk egy 7 emeletes játékboltot (mármint Zsuzsi és én), és láttuk a Lion Kinget valami elképesztően profi előadásban. És még csak ki se raboltak, el se tűnt senki, és egyszer se kavarodtunk el egymástól a tömegben, amiből volt azért rendesen.

Nem könnyű úgy programot szervezni, hogy 2 gyereknek is végig élmény legyen, de Zsuzsi és az AI nagyon kitettek magukért, szóval azt gondolom sikerült. Mindenkinek jutott valami saját vágy által generált élmény, mindenki talált olyat, ami maradandó tud lenni és még mindig egy család vagyunk, szóval nem is volt semmi komoly veszekedés belőle.

Összességében szuper élmény volt az egész családnak, méltó volt egy hosszabb őszi szünet kitöltéséhez, és biztos, hogy nem az utolsó Londoni utunk volt, hagytunk még látnivalót későbbre is.

És a szokásos statisztika a végére:

Szűk 5 nap alatt összesen:
- 3546 km-t tettünk meg
-a sok metró/busz/repülő út mellett megtettünk
- 91. 702 lépést, ami
-65,47 km séta

Mindezt egy 6 és egy 11 éves gyerekkel, és a mennyiséghez képest viszonylag kevés kiakadással, hisztivel, nyűglődéssel. Büszke vagyok a családomra.

Ennek most itt a vége, de London még visszavár, és a világ többi része is vonzza a csapatot, szóval jön még majd folytatás.... Most pedig itt az ideje egy kis csendnek, lehet menni futni 😄😄Læs mere