Port Albert

A mai nap nem volt túl sűrű, szerencsére. Kezdtem egy kisebb reggeli sétával, majd miután Joni is felkelt ementünk egy helyes kis étterembe Salfordba ebédelni.
Azt nem említettem korábban, hogy a tónál sóbányászat zajlik a 19. század óta. A világ egyik legnagyobb sólelő helye, így a kikötőben hatalmas sóbánya ólálkodik, igazi tájseb. Több vasútvonal is elhaladt erre, abból már csak az egyiket használják teherszállításra.
Ebéd után sétáltun egy jót, a víz most nyugodt volt és nagyon kék...
Késő délutántól otthon voltunk. A fiúk pihentek, én olvastam. Sokat gondolok Anyukámra. Nagyon hiányzik és még mindig nehezen tudom felfogni a történteket, örlődöm. Tegnap arra is rádöbbentem, hogy ő szeretett a legjobban életemben, és bár meglehet önző szempont, de hiányzik a távoli aggódása, gondoskodása, hogy beszámolhassak neki az élményeimről. Örült, amikor elmondtam, hogy végre eljövök meglátogatni a családot, nagyon szereti ahogy az unokatesóimmal kapcsolódunk egymáshoz. Talán az is nehezíti a gyászt, hogy közeli családom nem segít a trauma feldolgozásában, gyakorlatilag senki nem kérdezi meg tőlem hogy vagyok és mindenki úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Így tényleg hosszú és nehéz időszaknak nézek elébe...
Este römiztünk. Utoljára a fenyvesi nyaralóban játszottam talán römit. Ettünk fagyit is, arról meg az jutott eszembe, hogy mikor Guelphben látogattam meg őket, a hűtő mindig tele volt fagyival...Okumaya devam et