Savudrija

Ma rájöttem, hogy a nyaralások általában nagyon is bele esnek az Einstein féle relativitás elméletbe, viszont minden téridőkontinumon meg kívül rekedtek. A normál hétköznapjaim általában 5:30-tól 23:00, 23:30 ig tartanak. A nyaralásaim 06:30-tól 00:00-ig ami ugye fél óraval rövidebbnek látszik. Mégis, ebbe a 17,5 órába legalább 4x érzem azt hogy sokkal több minden történt és fért bele mint a hétköznapi 17,5-be, holott matematikailag a kettő közt pont semmi különbség nincs.

De kezdjük az elején.... Aki rendszeres olvasómnak számít, azok mind a hárman tudják, hogy én sose érek rá nyaraláson, ezért mindig csak "futva" nézek körül a környéken... Hát ma reggel is ezzel kezdtem, persze nem a szó szoros értelmében, mert természetesen kávéval és semmittevéssel kezdtem, mint mindig. De utána elfutottam északra a part mentén hogy lássam mi is található a környéken.
Ha röviden kéne fogalmaznom, (ami nekem nagy akaraterőt igényel), akkor azt írnám hogy semmi. Ha kicsit hosszabban, akkor azt hogy minden... Mindenféle lakókocsis, sátras, hippivilágbeli békekemping van körülöttünk legalábbis Szlovénia felé. De tényleg... Egy-két panziósított kőházon és ottfelejtett réten kívül csak a tengerparti kocsmaéttermek törik meg a lakókocsiparkokat 3,5 km-en keresztül, illetve egy faházas ifjúsági tábor, ahol ránézésre még a békebeli jugoszláv evezőbrigád tölti a nyári edzőtábort. Egyszerűen szólva imádnivaló nyugalom ül az egész környéken. Szerintem ha éjszaka levinnék egy hűtőtáskát tele borral valamelyik partszakaszra, reggel 4 különböző nemzetiségű család ülne mellette azt várva hogy a gazdája mikor jön érte, max jeget pakolnának bele, hogy meg ne melegedjen...
A ma reggeli útvonalam a Savudrijai kikötőben ért szó szerint a fordulópontjához, mert onnan nem volt tovább út, tehát irány vissza.

Még 1 kávé, reggeli, és 10 órakor már meg is indulhat a sherpa csapat a partra. Ugye ők azok, akik az európai nyápicok nehéz csomagjait felcipelik a Mount Everest-re, ahogy én is éreztem magam ma reggel egy 3 fős kenuval, evezőkkel, pumpával meg 3 mentőmellénnyel a hátamon, míg a vállamat, kiegyensúlyozás gyanánt "csak" további 30 kg itthagyhatatlan strandcucc nyomta ( törcsirengeteggel, gumimatraccal, gumirepülővel, úszó és búvárszemüvegekkel meg tengercipőkkel megtűzdelve).

A tegnap kigondolt öbölbe Kovácsék nem tudtak volna vízbe szállni , szóval bár jóval hosszabb útvonalon, de végül ogyanott cuccoltunk le, mint tegnap. Viszont ma Kenu nap van, szóval örömbódottá...
Kenu kibont, 10 perc alatt felfúj, kicsit lepihen, majd irány a próbakör Brúnóval kettesben. Hamar kiderült, hogy ez a kenu, tényleg AZ a kenu ami kell nekünk. Bójáig be, öbölig el, vízbeugrás majd visszamászás, napozás a hullámokon miközben a világ legnyugodtabb pillanatai repülnek a habokon tovább.... Na ez az élet...
Kenuzás után egy kis úszás ahol megmutatjuk meddig kenuztunk be, majd vissza a kenuba hogy Zsu és Arti is átélje az élményt, aztán ismét irány a part, mert Apának kéne azért pár perc pihenő... kaptam 8-at, mielőtt újra búvárkodás, aztán egy kis pancsolás, majd gumimatrac tologatás és már vége is az erőmnek, és még a tejsavképződésem is érezhetően beindult a nagy munkában. Még szerencse hogy a Kovács gyerekek nem nyalogattak végig, mert mindhárom tejérzékeny, nem is akarok belegondolni a vállamtól hágy napig lettek volna tüneteik.
Közben Petya felment a szállásra miccset sütni ( nem Miccs Bjukenen a bélyvaccsból hanem a husirudacska) szóval kaja előtt nincs több sport.... sőt, még sör is van, mert a miccs mellé vettünk pár sültkrumplit, amihez már miért ne járna egy sör (persze nem ingyen)

Röpke fél 4kor meg is ebédeltünk, aztán újult erővel (vagy inkább utolsó erővel) még bevittem a 2 kicsit, 1 középsőt meg 1 majdnemnagyot egy túrára a kenuval, aztán már tényleg jött a Kenu Pagagyi.
A nagy kifáradásra még egy sör a parton aztán próbáljunk rá a Kenubamindentbeleésmajdmindentegybenfelviszünk ötletre...
Hát mire a kenut, teli cuccal felcipeltük Petyával egyértelművé vált, hogy hátizsákként könnyebb volt, szóval a kocsi mellett kenu leenged, elpakol ,fürdikeszik lehetőleg egyszerre mert várnak, majd ma este irány a Kovács rezidencia mert ott még nem voltunk.
Felnőttek teraszra ki, gyerekek szobába őrjöngeni be, és már kész is a buli, mert végkimerülésig ment az őrülttánc. Még csak fél 11, de már vége is. Még gyorsan egy kis kaja Kovácséktól aztán irány haza.

Na ez az a menyiség amit otthon nem tolok bele egy napba, szóval mindenki elmehet a sunyiba aki azt mondja hogy 17,5 óra az mindenhol 17,5 óra...

Holnapra szerintem a vállam duplájára nő, és a déli irányba futást még jobbnak fogom érezni,( a dél az mégiscsak lefele irány) , aztán jövök az újabb bejegyzéssel...Read more