Amerika 2017.jún.14-júl. 6.

06.18. Leszogeznem, ez a jetlag ügy nincs jo hatassal az ihletemre... Na meg az ember mikor elmegy nyaralni, akkor orul ha vegre elszakadhat a telefonjatol, kinek van kedve ilyenkor ezen potyogni!? Olyan jo ilyenkor kicsit elfelejteni, hogy van telefon a vilagon, hogy utalok ranezni is.
Nade erot veszek magamon. :)

Ma eleg keson tudtunk elindulni, mert en meg mindig minden hajnalban felkelek majd alig latok ki egesz delelott a fejembol. Dehat vegulis nem rohanunk sehova, es reszben azert is jottunk, hogy kicsit eletszeruen es ne turistakent legyunk itt. Ugyhogy ez belefer.
A ma hajnali programom az volt, hogy lenyomoztam mi van innen busszal elerheto tavolsagban, amig nincs autonk. Ennek eredmenyekent rabukkantam, hogy a hazunk elol indulo busz pont a Universal Studiohoz megy, es annak a kozeleben van egy In N'Out, ami Marci egyik almodozasainak targya egy ideje. Tulajdonkeppen egy gyorsetterem, de sokak szerint itt keszitik Amerika legfinomabb hamburgeret. Ide valoban pikpak eljutottunk, a hamburger tenyleg nagyon finom volt egy gyorsetteremhez kepest, de sokkal izgalmasabb volt az embereket figyelni kozben, ahogy athömpölygik magukat "sanyaru" kaliforniai eletuk hetkoznapjain... Eszmeletlenul sokfelek, de kozvetlenek, kedvesek (nem eroltettetten), es SZERETIK AZ ELETUKET!!!
Szunet.

Persze jol lathatoan sokan bele is orulnek ebbe a hollywoodi alomeletbe, nyilvan azok akik nem voltak ott mikor ezt osztogattak, es az ilyenek bolyakkal dobaloznak vagy verik a falat a metro allomasokon, magukban beszelnek hangosan vagy orditoznak remisztgetve mindenkit maguk korul...

Naszoval miutan befaltuk a hamburgereket, borzalmas ketsegek kozepette😝, hogy Stephen Kinget lattuk-e vagy sem (50%) elindultunk metroval a Hollywood blvrd. fele, hogy mi is ott hagyjuk lenyomatunkat a csillagok kozott.
A metrobol felerve megint egy teljesen mas hangulatba erkeztunk (imadom h ennyi arca van Amerikanak!) pontosan a kozepebe a Walk of fame-en lukteto eletnek. Hat itt aztan van minden...kar hogy nem lehet tobb fotot csatolni, mert amit ott szorakoztatasban muvelnek, azt tenyleg nem nagyon lehet mashol a vilagon latni...mondtam Marcinak, hogy na ez az a hely, hogy ha itt laknank, ide soha nem jonnenk el. De egyszer -nekem mar 2x- megnezni tok jo- egy egesz mas vilag, ami szerintem minden nap megujul... Ja, es egy olyan bacsit hallottunk, blues vagy jazz-t enekelt, hogy ott alltam tatott szajjal es egesz nap el tudtam volna hallgatni... Azon gondolkodtam, vajon o miert az utcan zenel!?
Vegiggyalogoltunk eleg hosszan, beneztunk boltokba, Marci bevasarolt egy-ket polot es souvenirt maganak, majd elindultunk hazafele. Itt kezdodott a L.A. thrill.

A tortenest egy mondatban osszegeznem:

Elindultunk kettesben BUSSZAL a 10 perces kis hazautunkra este f8kor, ehhez kepest egy guatemalai fickoval, az anyukajaval es egy szinten megbolondulni keszulo amerikai holggyel egy AUTOBAN jutottunk haza ejjel f11-re... Nem, nem volt jo, de ne kerdezzetek tobbet.
Ezt a sztorit most nincs erom leirni, mert hosszu, es nem szeretnem ujra atelni...

Konzekvencia: segitsunk mindig mindenkinek ott, ahol tudunk!
Sajnos ez otthon nem egy jellemzo dolog...
Hat mi masodik napon megtapasztaltuk, hogy itt annal inkabb! Lehet mondani, hogy hulye amerikaiak, de ezek a "hulyek" idegenkent is sokkal embersegesebben kozelednek masok fele, mint a legtobb ember Magyarorszagon.
Nem rokonok, nem baratok, nem ismerosok. Idegenek.

Minket megmentettek tegnap. Hála.Lue lisää