First diving

A nap megpróbáltatása pedig csak ezután következett.
Miután strandoltunk egy jót és felavattuk az új matracokat, 17h-ra volt időpontunk a Subnet nevű búvár helyre, ugyanis befizettunk egy kezdő búvár tanfolyamra! :) Marci javasolta, hogy csináljunk valami olyat amit meg korábban egyikünk sem próbált ki- na ez pont ilyen. :)

Nekem totál gyomorgorcs a nulladik pillanattól kezdve, persze vegyítve a kíváncsisággal hogy azért csak ki kellene ezt próbálni. Először beültettek egy tanterembe, egy félórás oktató videót kellett megnézni. Utana jött az "instruktor", aki (tört angolsaggal, ami kicsit nehezitette a megértést, főleg amikor belegzes helyett "exhale"-t mondott, ami azért ebben a szituban erősen nem mindegy) szoval elmagyarázta a felszerelést, és utána bele kellett magunkat préselni a neoprem ruhába. Marcinak persze ez komfortos volt, nekem kevésbé, de utólag visszanezve ez meg gyerekjáték volt! Ránk aggattak súlyokat (nekem 6, marcinak 8kg-ot, amihez utólag meg köveket is pakoltak a zsebunkbe, mert egyikonknel sem bizonyult elégnek), majd a bazi nehéz palackkal vonultunk a vizbe. Mondtak, hogy benn majd minden könnyebb lesz. :)Ezután, sok időt nem hagyva a visszafordulásra, jöhettek a gyakorlatok.

Merules, légző berendezés (regulator) használat megtanulasa, felkészülés "a mi van ha kitepik" szitura (jó hogy megtanultuk mert én kb 5 perccel később a nagy kalimpalasban ki is teptem Marciet:))), szemüveg tisztitas, egyezményes jelek megtanulasa.

Én ugyereztem mint aki nem kap levegőt, ráadásul nem bírtam lemerulni (meg kövek jöttek), szóval folyamatosan visszajöttem a víz fölé. Volt egy pont, amikpr tényleg hagyni akartam a francba az egészet. De aztán a kitartás győzött (illetve Marci ölelése sokat segített), és végül sikeresen abszolvalva a feladatokat, 6m-ig merultunk.

Nagyon érdekes volt, ott uszkaltak a halacskak a labunk között, láttunk rákot és egyéb tengeri elolenyeket, ja én szerintem egy kakit is.:)
Egy para volt, amikor Marci egyszercsak eltűnt a szemem elől (általában ő előttem ment), az instruktor haladt, Marci meg sehol. A csavonak nem bírtam szolni hogy Baszki stop! Aztán szerencsére realizálta a helyzetet és kiderült h Marci felettünk lebeg és nem bír lejonni. Aztán valahogy megoldotta és jött lefelé szerencsere.

Ami nagyon para volt meg, hogy néha azt hittem szetreped a fejem és a fülem, ahogy merultunk lefele, folyamatosan kiegyenlíteni kellett.

A végén a "nagy mélységben" az instruktor kezet fogott velünk, és gratulált, ott nagyon örültem h sikerült megcsinalni! És Marcival egyutt.
Kierve remegett kezem lábam de nagyon büszke voltam magunkra! :)
Azt meg nem tudom lesz-e folytatás (Marci már a Voros tengert emlegeti), de nagyon nagy élmény volt es Piranrol mindig ez fog eszembe jutni!

Bazira kifaradtunk, elmentünk egy vacsira aztán bedoltunk az agyba. Jó kis nap volt!En savoir plus