Búcsúest/ Felezőbuli

Annyira beintegralodtunk a helyi kozossegbe, (meg mar szetultuk a seggunket a biciklin:)) hogy este inkabb motorral mentunk be a varosba. Nem vagyunk tapasztaltak a temaban, de muszaj volt gyakorolni, mert Phu Quoc szigeten nem lesz nagyon mar kozlekedesi eszkozunk. Vegre megertettem a dudalas okat (azon tul, hogy nem neznek hatra, vagy nem neznek korul ha valahonnan kikanyarodnak), egesz egyszeruen nem akarnak nagyon lassitani, mert akkor megall a motor, es ujra kell inditani. 1km utan megalltunk tankolni (sztem felesleges volt, de a Tomi direkt elvezte). Na kerem, mielott barki benzinkutra szamitana, felejtse el! Megalltunk az ut szelen egy motoros bütykölö muhelynel (itt amugy is mindenki bütykölget valamit), ahol ki volt irva h "Petro". Apuka gyekereket ringatott, anyuka kicsattogott pizsiben, mondtuk, kerunk 1 litert, bedugta a csovet a mociba, es megvarta amig 1literrel lejjebb ment a tartalyban az uzemanyag szintje.
Tomi nagyon orult, hogy adózhatott vegre ö is a dudalas muveszetenek oltaran. Friss elmenyekkel telve erkeztunk meg a kozpontba, ahol a felezobulira valo tekintettel eloszor beultunk egy borbarba, majd vacsi utan (itt senkit nem untatnek azzal milyen finom volt) romantikusan elengedtunk egy egy lampast a folyoba, ami meghozza majd a szerencsenket.
(Szerintem mar meg is hozta, mert epsegben hazaertunk)Leer más