Dániel Herkó

A harmadik téma ami valamennyi nehézséget okozott, az nem más, mint a mocskos pénzügyek.

Ez az út drága. Nem csak drága, hanem drága drága.

Természetesen a saját döntésem volt eljönni erre az útra, senki nem kényszerített semmilyen kiadásra, és mivel egyedül vagyok ezért másra sem tudom fogni.

Először Wellingtonban volt, hogy megnéztem a hitelkártya egyenlegemet. Meglepett. Tudtam, hogy valamelyest túlköltekeztem, de nem gondoltam volna hogy ennyire. Nem fogok publikusan belemenni a részletekbe - ha valaki kíváncsi az itteni árakra és a kiadásokra, szívesen megosztom privátban - de volt mi miatt pislognom.

Az egyik kiadásomat sem sajnálom… de talán lehettem volna kicsivel takarékosabb: reggelire például nem mindig “éttermi” vagy kávézós reggelit enni, hanem boltban vett péksütit negyedannyiért, Milford Soundba utazhattam volna busszal repülő helyett, néhány szállás helyett találhattam volna olcsóbbat… de a saját fürdőszobából akkor sem adtam volna lejjebb ha az utolsó garasomba került volna (legközelebb már be merném vállalni a lakókocsizást, ami kb a felére csökkentené a kiadásokat).

Mivel ez a poszt nem egy vallomás akar lenni, hanem elmondani, hogy miért okozott menet közben problémát: mert az én lelki nyugalmamat is befolyásolja az az egy szám, ami sokmindenki másét. Ha meredeken megy lefele, az izzasztó.

A legnehezebb része az egyensúlyozás volt, az egy aránylag jól kereső “ki tudja mikor leszek itt legközelebb” gondolkodással rendelkező ember mit tehet meg egy ilyen úton és a racionalitás talaján maradás között. Mert lehet hogy most nem fáj, de egy hónap múlva a szürke hétköznapokban a lakásra gyűjtés közepén már igen.

Messze a szállások és a kaják vitték el a legtöbb pénzt, amikből bőven lehetett volna lefaragni. A belépőkre, közlekedésre, szuvenírekre költött pénz amiből semelyiket nem sajnálom, hiszen ezekért vagyok itt, de ezek is jó nagy részét tették ki a büdzsének (például egy átlagos gondolázás 20k volt).

Sokkal alaposabb tervezéssel, racionális kiadás tervezéssel és x időközönkénti büdzsé plafonnal biztosan kevesebbet költöttem volna, de ez most így sikerült.

Egy ideje már gyűjtök az útra… és ugyanennyi ideig még fogok utólag, remélhetőleg akkor is ugyanúgy gondolva mint most: abszolút megérte.Read more