Bonifacio és ismerkedés

Általában mindenhova már kész itinerrel megyünk, mert nem akarok lemaradni semmiről, ha már elutaztunk valahova. Na, most ilyen nincs, túl sok a látnivaló, túl nagy a sziget, kevés az idő, szóval kicsit improvizálunk, csak következő napra tervezünk. A mai napra Bonifacio, a tenger felett lebegő város és a körülötte lévő eldugottabb strandok felfedezése volt a terv. Így is volt, meg nem is 😂
Aránylag sokáig aludtunk, mert azért a tegnap kivette az erőt. Reggeli itt a kisvárosban, irtó hangulatos.
Kocsiba be, irány a hegyi utak, kanyarokban kilátó pont, megálltunk, hejj, ott egy strand, nincs senki, keressük meg. Túra térkép, van valami ösvény, több is. Első kettő lezárva, harmadik a mediterrán kis bokrok között 10 perc alatt egy csodahelyre vitt. Hófehér part, sehol senki, ösvények a susnyásban, sétálgattunk kicsit, ide fogunk visszajönni fürödni, piknikezni, esti partozni. Igazából akkor meg is van a strandok felfedezése, ilyet kerestünk ahol nincs tömeg 😁
Akkor irány Bonifacio, ami a tenger fölé nyúló, alulról kimosott sziklák tetején egy középkori város. Dugó, araszolás, minden parkoló tele, asszem ez népszerű hely. Végül ügyesen túlmentünk a falun, és találtunk jó nagy félig üres parkolót.
Séta a kikötőben, majd fel a fellegvárba vagy mibe. Hát, egy csoda már az eleje is. Jobbra nagy fehér sziklák mint Dover, világítótorony, balra hatalmas várfal, várfalon belül meg zegzugos, sikátoros, igazi középkori franciás olaszos kisváros. Egész nagy egyébként, vagy 3 órát sétálgattunk, de lehet 4et is.
5 euróért lementünk Aragon lépcsőjén, ami arról híres, hogy a magas sziklába vájták és le lehet menni 189 lépcsőn 45 fokos szögben a partig. És ott egy sziklába vájt ösvényen menni egy ideig. Hihetetlen, ott a sziklafal tövében, nagyon látványos. Felmenni viszont, huhhh, durrant a combizom.
Kis pihi, tovább. Falu végéig elmentünk, király panoráma, még egy világítótorony, oda is le kéne menni, de majd másik napon. Egy kis hippi eldugott büfében kávé, kóla, galette. Temetőn átsétáltunk, nagyon érdekes, mindenhol kripták, sok generációval.
Tovább tovább, sikátoros utakon mindenhova elmegyünk, olyan izgi. Fagyi, mandarinos pazar, helyi füge pazar.
Na akkor hagyjuk itt, menjünk a másik oldalra, mert a fehér sziklák tetején is megy ösvény, az is terv volt, ott végig menni, és feljutni két rejtettebb strandig.
Szépen kiépítve, kőfal a szédítő mélység szélén, hogy ne szédüljünk, mindenhol hihetetlen panoráma, hol Bonifaciora, hol a sziklákra.
Egy idő után azt nézzük, hogy jé, eltelt a nap, lassan induljunk vissza, mert ha el akarunk jutni addig ameddig akartunk, az még odavissza minimum másfél óra, és lassan este 6,a falunk innen még több mint egy óra, enni is kéne. Szóval egy rövidebb úton vissza a parkolóba, irány haza, de mégse, mert az egyik kilátóponton egy régi tornyos hegytető tövében valami érdekes part van. Kocsival jobbra le, földút, 5 méter után tolatás, itt le nem megyünk 😁 akkor gyalog. Elindultunk, ja gyalog is fél óra, aaaah, ahhoz már tényleg késő van. De azt írják sechelles Maldív mix a part, szar az út de teljesíthető, szóval valószínűleg holnap reggel itt kezdünk :)
Faluba vissza, most ülünk egy fa alatt, isszuk a helyi sört, nézzük ahogy a naplementét felváltja a sötét fekete felhő, és lassan megyünk vacsizni egy jó kis helyi csehóba.Read more