Indulás
August 16, 2024 in Hungary ⋅ ⛅ 29 °C
Az úgy volt, hogy ültünk Kiskörén, és Kata mondta hogy el kéne menni nyaralni, még idén nem voltunk (Nepálba csak végülis) és mit szólnék Korzikához? Megnéztem, vannak nagy hegyek, lehet túrázni, szép partok, természet, bár kocsival 18 óra, de abból 5 óra a komp, 10 óra a kompig, az nem olyan vészes, és szó szót követett és most itt ülünk a kompon.
Ide az út 13 óra volt végül, Szlovén határon nagyon lassan engedtek át, meg ott tankoltunk is, ettünk is, azzal majd egy óra elment, aztán még pihenők, meg tankolás, meg cél előtt egy órával muszáj pihenő mert kezdtem fáradni, de végül hajnal 5 körül megérkeztünk Livorno-ba, ahonnan megy a komp. 7re kellett volna jönni, de biztosra mentünk, 1000km alatt bármi történhet.
A szlovén és az olasz autópálya is kényelmetlenül keskeny, de mivel éjszaka jöttünk, szinte nem volt forgalom, így vállalható.
Kis alvás a kocsiban, beszállás, reggeli, tömeg, és úton vagyunk Korzika szigetére.Read more
Lassan de biztosan
August 17, 2024 in France ⋅ ⛅ 28 °C
Ott jártunk hogy a kompon vagyunk. Volt kis szundikálás összetolt székeken, néztünk kis Netflixet, felsejlettek Korzika és néhány kisebb sziget körvonalai, végül kinyitották a parkoló szint ajtaját, és beléptünk a katlanba, 39 fog, hely és levegő semmi, kocsiba be, indulhatunk. De nem. Majd 40 percig ültünk bent mire ránk került a sor és végre legördültünk Korzika földjére. Jó nagy dugó, ahogy araszolunk ki.
Első program: elemet kell venni, mert az autó kulcs lemerült, be se tudjuk zárni a kocsit. Közeli bolt a térképen, nehezen leparkolás, zárva. Kisbolt, nincs. Akkor menjünk. Első benzinkút: van elem. Betesszük, nem jó. Második benzinkút: van elem. Betesszük, na most már jó. Közbe csendes majd erősebb eső.
Útszéli Spar, kis nasi és sör, hogy legyen valami nálunk.
3 és fél óra a szállás még, kb 180 km.
Hopp, dugó. Nem kicsi. KB félúton se. Menekülő útvonal, az is bedugul, kis házak között álldogálunk, jó sokat. KB 2 óra volt, mire lehetett haladni, baleset volt.
Innentől már tényleg haladunk. Partvonal, szép strandok, majd be a hegyek közé, lenyűgöző látvány, hegyek, sziklák, öblök, naplemente. Este 8ra érkezünk Sartene-be, irtó hangulatos hegyi ódon falu. Szállást átvettük, este 9, gyorsan együnk valamit. Kis, steak meg kagylós tészta, majd pici séta a főtér zegzugos környékén, majd irány pihenni. Mindenestől 28 óra alatt értünk ide, azt hiszem elfáradtunk de itt vagyunk :)Read more
Bonifacio és ismerkedés
August 18, 2024 in France ⋅ ⛅ 23 °C
Általában mindenhova már kész itinerrel megyünk, mert nem akarok lemaradni semmiről, ha már elutaztunk valahova. Na, most ilyen nincs, túl sok a látnivaló, túl nagy a sziget, kevés az idő, szóval kicsit improvizálunk, csak következő napra tervezünk. A mai napra Bonifacio, a tenger felett lebegő város és a körülötte lévő eldugottabb strandok felfedezése volt a terv. Így is volt, meg nem is 😂
Aránylag sokáig aludtunk, mert azért a tegnap kivette az erőt. Reggeli itt a kisvárosban, irtó hangulatos.
Kocsiba be, irány a hegyi utak, kanyarokban kilátó pont, megálltunk, hejj, ott egy strand, nincs senki, keressük meg. Túra térkép, van valami ösvény, több is. Első kettő lezárva, harmadik a mediterrán kis bokrok között 10 perc alatt egy csodahelyre vitt. Hófehér part, sehol senki, ösvények a susnyásban, sétálgattunk kicsit, ide fogunk visszajönni fürödni, piknikezni, esti partozni. Igazából akkor meg is van a strandok felfedezése, ilyet kerestünk ahol nincs tömeg 😁
Akkor irány Bonifacio, ami a tenger fölé nyúló, alulról kimosott sziklák tetején egy középkori város. Dugó, araszolás, minden parkoló tele, asszem ez népszerű hely. Végül ügyesen túlmentünk a falun, és találtunk jó nagy félig üres parkolót.
Séta a kikötőben, majd fel a fellegvárba vagy mibe. Hát, egy csoda már az eleje is. Jobbra nagy fehér sziklák mint Dover, világítótorony, balra hatalmas várfal, várfalon belül meg zegzugos, sikátoros, igazi középkori franciás olaszos kisváros. Egész nagy egyébként, vagy 3 órát sétálgattunk, de lehet 4et is.
5 euróért lementünk Aragon lépcsőjén, ami arról híres, hogy a magas sziklába vájták és le lehet menni 189 lépcsőn 45 fokos szögben a partig. És ott egy sziklába vájt ösvényen menni egy ideig. Hihetetlen, ott a sziklafal tövében, nagyon látványos. Felmenni viszont, huhhh, durrant a combizom.
Kis pihi, tovább. Falu végéig elmentünk, király panoráma, még egy világítótorony, oda is le kéne menni, de majd másik napon. Egy kis hippi eldugott büfében kávé, kóla, galette. Temetőn átsétáltunk, nagyon érdekes, mindenhol kripták, sok generációval.
Tovább tovább, sikátoros utakon mindenhova elmegyünk, olyan izgi. Fagyi, mandarinos pazar, helyi füge pazar.
Na akkor hagyjuk itt, menjünk a másik oldalra, mert a fehér sziklák tetején is megy ösvény, az is terv volt, ott végig menni, és feljutni két rejtettebb strandig.
Szépen kiépítve, kőfal a szédítő mélység szélén, hogy ne szédüljünk, mindenhol hihetetlen panoráma, hol Bonifaciora, hol a sziklákra.
Egy idő után azt nézzük, hogy jé, eltelt a nap, lassan induljunk vissza, mert ha el akarunk jutni addig ameddig akartunk, az még odavissza minimum másfél óra, és lassan este 6,a falunk innen még több mint egy óra, enni is kéne. Szóval egy rövidebb úton vissza a parkolóba, irány haza, de mégse, mert az egyik kilátóponton egy régi tornyos hegytető tövében valami érdekes part van. Kocsival jobbra le, földút, 5 méter után tolatás, itt le nem megyünk 😁 akkor gyalog. Elindultunk, ja gyalog is fél óra, aaaah, ahhoz már tényleg késő van. De azt írják sechelles Maldív mix a part, szar az út de teljesíthető, szóval valószínűleg holnap reggel itt kezdünk :)
Faluba vissza, most ülünk egy fa alatt, isszuk a helyi sört, nézzük ahogy a naplementét felváltja a sötét fekete felhő, és lassan megyünk vacsizni egy jó kis helyi csehóba.Read more
Rejtett(ebb) strandok és kis túra
August 19, 2024 in France ⋅ ⛅ 24 °C
Szóval kicsit improvizálunk, mai terv az, hogy korán kelünk, megyünk ki arra a partra, ahova 3km földút megy, és tuti nincs ott senki, majd átmegyünk a tegnapi szinten eldugott partra, és ott is séta meg fürdés.
Na, majdnem :D Voltunk parton, de csak az egyiken, fürödni nem fürödtünk de a lábunk volt a vízbe 😁
Nem keltünk korán se, de 9 körül már túl voltunk egy kis reggeli vásárláson és zötyögtünk lefelé egy rettenet földúton a partra. A parkoló részen meglepő de már volt pár kocsi, később még több jött. A part nagyon hangulatos, szép a színe a víznek, bár a szélén van sok tengeri fű amit kimos a tenger, de az nem baj. Pokrócon reggeli, bagett, felvágott, sajt, croissant. Aztán elsétáltunk a part egyik végébe, majd másik végére, nagyon szép. Körbe magas fura sziklák, a szikla tetején régi őrtorony.
Oda feltúrázunk. Persze délben. Irtó meleg van, vizünk nem sok, de megyünk mert mikor máskor. Szép az útvonal egyébként, és nem nehéz. Nagyon sok furcsa alakú szikla van itt a környéken, nem tudom elmondani, de fura lyukas sziklák.
Egyszercsak átértünk a kis félsziget másik oldalára, ahol valaki baromi hosszú és üres homokos part van, néhány emberrel és nagy nagy hullámokkal. Felhős lett az idő, végre nem is sülünk meg. Kellemes, séta a parton, majd jön az eső is, van esernyő, de el is megy. Megint kisüt a nap, a part üres, csodás, menjünk tovább, megint meleg van, és felfelé megyünk. Kis idő múlva elérjük a tetejét a hegynek, ahol a torony van, bemenni nem lehet, mert nincs bejárata, viszont egyik oldalon mini part, másik oldalon nagy hosszú part alattunk, előttünk a torony és a tenger, mögöttünk a hegyek és valami irdatlan nagy fekete felhő tömeg, és dörög is, szóval induljunk le mielőtt elkap. Időzítés pazar volt, az autótól 2 percre csapott le az eső, kicsit áztunk csak meg, miközben a szembe hegy tetejére kétszer is belecsapott a villám.
A rettenet út felfelé esőben patakokban folyó vízzel még izgibb, cserébe legalább lassan ment minden autó és egész jól felértünk. 4 körül volt, viszont nagyon esett, ezért úgy döntöttünk jöjjünk haza, együnk, vásároljunk holnapra kaját és pihi. Itthon kitaláltuk holnap merre menjünk (jó messze), vettünk kaját egész napra, elmentünk egy 5 pontosra értékelt (az 5ből) étterembe, ahol megállapítottuk, hogy bár a korzikaiak nem franciák, de mégis 😁 Angolul nem hajlandóak megszólalni, az étlap csak francia, kértünk bort de féltünk milyet kaptunk mert azért vannak itt árak ha nem jól választunk, jó sokára szolgáltak ki, de a bor finom volt (és végül csak 4.5 euró decije 😆), Kata borjút evett, én hambit, de ilyen helyi cuccokból, szóval a kaja az isteni volt. Hazafelé gyorsan egy útszéli palacsintát is betoltunk és lassan pihi.Read more
Újratervezett túra nap
August 20, 2024 in France ⋅ ☀️ 17 °C
Az úgy volt, hogy a Lac de Ninohoz megyünk, ami egy csodás vulkán kráter tavakkal, lovakkal, mindennel 2000 méter felett. De több mint 3 óra oda az út. És a túra is vagy 7 óra. Szóval korán keltünk, 5kor, de bizonytalan voltam, odavissza minimum 7 vagy 8 óra vezetés, az se biztos fel tudunk mászni, ezért reggel 6kor ültünk és agyaltunk mi legyen. Bavella hágó, az nincs annyira messze, és van 3 túra a környéken, egyik 11km, másik kettő rövid, akkor menjünk arra. Egy kávé a falunk főterén, a kávézó Google szerint 9kor nyit de fél 7kor már tele volt.
Autókázás a sziget belseje felé, hopp egy régi híd, izgalmas, megnézzük. Tovább, szar út, de valami irtó cuki hegyi falu, megnézzük. Láttunk végre itt elvadult malacokat is, ami állítólag mindenhol van, de eddig nem láttuk. Tovább, javul az út, hegyek között kanyarog, hangulatos kis falvak végig, olyan rusztikusak, érdekes hogy itt milyen szép mindegyik. Egyre feljebb haladunk, majd Katával egyszerre: huuuuu. Megláttuk a sok tű alakú sziklát, lenyűgöző látvány. De mi biztos nem oda megyünk, ezért gyors fotó. 10 előtt Megérkeztünk a hágóhoz, parkoló jobbra, fizetős. Kata mondta h azt olvasta hogy van ingyenes kicsit arrébb (tényleg van) dehát már bejöttünk, pár órát ki tudunk fizetni (igen, végül 20 euró lett 🫣).
Reggeli egy fa alatt, előttünk hatalmas szikla tornyok, izgi lesz, biztos a tövében megyünk majd körbe, másik oldalon le. Indulás, jó sokan vagyunk az elején. És hamar kiderül, hogy egyre fentebb megyünk, egyre meredekebb, gyanúsan felmegy a sziklákig. Kézzel mászás, szikla meg kő, jó comb erősítő gyakorlat. Már már sziklamászás, de nem függőleges és nem kitett, ez még vállalható, bár nehéz. Amikor az első hágót elérjük másfél óra alatt, döbbenten látjuk ahogy kinyílik előttünk a táj, jobbra a tenger lent, balra a tű sziklák és összesen, eddig másfél km-t haladtunk, ez kemény lesz. Hágó után hirtelen lefelé megy az út, de látjuk, hogy szembe baromi magasan, érthetetlen helyeken vannak emberek, hát, meglátjuk. Tényleg ott megy az út, de közelről már nem olyan, vészes, mindenféle szikla hasadékban kapaszkodunk fel, le, fel, le, de nincs sziklaperem, továbbra se kitett, még mindig oké. Na, sziklán lánc, lefelé, az nehéz volt. De mintha már fent lennénk. Nem, nem vagyunk, megint csak látunk hangya méretű embereket jóval magasabban 😆
Végül elérjük a fordulópontot, 1600 méter körül, a legmagasabb sziklák tövében. 3 óra alatt 3 km. De ezek a szikla alakzatok félelmetesen csodásak, a panoráma is az, megérte, bár nagyon nehéz volt, de nem veszélyes, csak nehéz. Innen már csak lefelé kell menni 7km-t.
Aha.
Igen, lefelé, de ez se könnyű 😆 Nem baj, haladunk. A felhők jönnek fel, csak eső ne legyen.
Innentől órákon keresztül fel, le, fel, le, mert a lefelé se lefelé. Fáradunk, de a táj szép, néha patakok, kis vízesések. Elvileg lemegyünk 1000 méterig, és a végén vissza 1200ra, de valahogy mindig jön egy meredek felfelé szakasz.
Aztán végül irtó furcsa és ijesztő szikla alakzatok között elérjük az utolsó másfél km-t. Ahol 200 méter emelkedő van. Ami nem sok. De mikor kezdődik? És meglátjuk, hahaha, kb megint sziklamászás. Előttünk egy lány pánik rohamot kap, sír kicsit, de mi megyünk tovább, kemények vagyunk, vagy legalábbis végezni akarunk már.
Végül elérjük a parkolót. 5 óra helyett több mint 7 óra volt a túra, fantasztikus látvány volt, és irtó izgalmas, abszolút megérte, nem baj hogy program váltás volt. A mai másik kettőt viszont kihagyjuk.
Van itt egy turista szálló, ott van büfé, veszünk kólát, sört, cappuccinot és sült krumplit, fejedelmi lakomát csapunk 😆
Na irány, haza, még egy óra autó út.
Itthon már nincs erőnk semmihez, kiülünk egy sörrel naplementét nézni, elég volt ez így mára ☺️ Tervezzük mi legyen holnap, de megint nincs konkrét ötlet, szóval majd meglátjuk.Read more
Város és naplemente nézés
August 21, 2024 in France ⋅ ☀️ 26 °C
Legyen ma klasszikus turistáskodás, nézzük meg a nagyvárosokat a környéken. Először a szomszédba, Proprianoba mentünk. Egy kisebb kikötő város/falu, hangulatos és nyüzsgő utcákkal. A kikötő szélén világítótorony, mellette szép homokos part, kicsit áztattuk a lábunkat, aztán néztük a várost, ittunk kávét, majd elmentünk egy nagyon hosszú partra, ahol elvileg a patak amin hidat láttunk tegnap, belefolyik a tengerbe. Illetve folyna, mert homok dűnék állják az útját, cserébe baromi érdekes és látványos, ahogy van egy kis öböl vagy lagúna a homok part egyik oldalán, kövekkel, madarakkal, tőle pár méterre meg a tenger hullámzik. Itt kicsit lepakoltunk, felfújtuk a thassosi flamingót és unikornist és chilleztünk a folyó vizén.
Innen tovább egy hegyi kisvárosba, ahonnan látszik a part, itt ettünk egy gyors pizzát, sétáltunk kicsit, döglesztő melegben. Hangulatos kis középkori város, de menjünk tovább, a cél még innen egy óra lenne.
Útközben lementünk egy kisebb úton, majd egy régi malom mellett besétáltunk a hegybe, ahol egy elég nagy vízesés van, és kellemes erdei hűvös levegő. Lábáztatás, nézelődés, menjünk tovább.
A cél Ajaccio, talán a legnagyobb város a szigeten, itt született Napoleon. Tényleg nagy város. Tényleg nagy kikötő, még egy hatalmas óceánjáró is van itt, durván fölé tornyosul a városnak, elég monumentális látvány, bár én betiltanám ezeket.
Nagyon életteli a város, sétálunk kicsit, ez tényleg ilyen turista központ, de van egy hangulata.
A régi citadellával szerintem nem tudtak mit kezdeni, ezért mielőtt összedőlne inkább galériákat és romkocsma szerű bárokat telepítettek oda, szerintem tök jó ötlet, van legalább élet benne.
Na innen tovább, mert a végcél egy félsziget, amin torony van, meg ami mögött szigetek vannak, szintén tornyokkal, valami középkori őrtorony mind, és elvileg csodás innen a naplemente. Parkoló, jó sok kocsi, jó sok ember, ki gondolta volna h mindenki látni akarja, amit minden útikalauz melegen ajánl 😂 Viszont Huuuu, hát tényleg durva az egész, a látvány, valami földöntúli, mint valami misztikus mese, hihetetlen. Megérte.
Lement a nap, együnk. Napokkal ezelőtt kinéztünk egy éttermet, ahol vannak tengeri kütyük, mert állítólag Korzikán a legfrissebb és legjobb az ilyen, csak amerre mi eddig jártunk, semmi hal vagy ilyesmi nem volt.
La Cantene, egy öreg Don és egy fiatal afro lány a pincér, kagyló a speciálitás, Kata azt kért, irgalmatlan adagot hoztak ki és szerinte isteni volt. Én biztonsági fish and chipset ettem, ami baromi jó volt.
Nagyon kedves hely, nagyon kedves személyzet, tengerparton, jó ötlet volt.
És innen már csak két óra az út, át a hegyeken, hajnal 1re otthon is vagyunk ☺️Read more
Bonifacio csak most máshogy
August 22, 2024 in France ⋅ 🌙 22 °C
Úgy döntöttünk visszamegyünk, de nem a lebegő városba, hanem mellé, ahol 100 méter magas fehér sziklák tetején túra utak kígyóznak és vannak érdekes rejtett strandok.
Kávé a kistéren, croissant meg valami mazsolás finomság a pékségben aztán indulás.
Egy óra múlva már Bonifacio dugójában araszolunk, majd rutinosan elhagytuk a falut, irány a felvidék, leparkolunk majd valahol a szirteken. Végül nem ott, hanem kicsivel lentebb, egy semmi közepén lévő kis büfé parkolójában, de legalább ingyenes.
Innen Kata hirtelen ötlete alapján egy szurdokban leereszkedünk a tengerig, néhány rom épület mellett elhaladva. Természetfeletti látvány, felettünk a függőleges sziklafalak, alattunk a tenger ostromolja a keskeny szikla padot, amire leültünk, voltak akik fürödtek, mi kösz nem 😁
Innen izzasztó úton vissza az úthoz, de máris kitikkadtunk, szóval a kis büfében egy kóla és kávé meg hüsi.
Na de most már tényleg menjünk tovább, igazi túra idő van, a tűző napon délben, ez a tuti 😂 Először egy régi erőd romjai között sétáltunk, érdekes volt elképzelni, hogy itt katonaság volt, és milyen frankó kilátásuk volt a városra.
Tovább, dűnék között, lefelé, meredek homokos sziklás ösvény, majd megláttuk amiért jöttünk, a kis partot. Vagyis nem is ez volt amiért jöttünk, hanem egy lyuk a sziklában, ami alatt dübörög a tenger, szédítő. De a kis part is meseszép, egy hatalmas dupla szikla szirt áll ki a vízből, fentről világítótorony nézi az öblöt, a parton pedig meglepően sok ember. Rejtett strand, de annyira mégse, vegulis minden utikalauz ír erről is. Kis lábáztatás, aztán egy másik útvonalon vissza, ahonnan újra pazar panoráma nyílik a városra, a sziklákra, a hegyekre.
Eddigre már totál átizzadtunk minden ruhát, viszont pár napja a fellegvárban annyira fasza fagyit ettünk, hőség van, jól fog esni. Szóval irány a fizetős parkoló (15 euró az első 4 óra) majd felmásztunk a fallal körülvett faluba. Nem emlékeztünk hogy ennyire magas meredek hosszú lépcső visz fel, lassan hőgutát kapunk, de fent az ódon faluban már nagyon kellemes hűvös van és a fagyi is tényleg isteni megint ☺️
Ezzel kb el is telt a nap, menjünk haza vacsizni valahol valamit, tudjuk is hol, egyszer már voltunk, menjünk megint.
A faluban teljes meglepi, óriási tömeg, valami falunap lehet, de nem olyan proli mint nálunk, hanem irtó hangulatos, kedves, utcazenészek több helyen, táncolnak a helyiek, főtéren gyerekeknek programok, de semmi csicsa, semmi túlzás, semmi kis grofo. Plusz kicsit kóvájogtunk meg a faluban, teljes meglepi újra, ez nem csak egy utca, hanem kis sikátorok, járdák, lépcsők, kapualjak labirintusa, minden zugban valami étterem, bolt, és sok sok kedves ember.
Na, vacsi. Azzal nyitunk, hogy a pincér csaj ránkborítja a bort, de semmi baj 😁 Isteni korzikai tapas tál, majd korzikai kolbász és sült malac, majd desszertek és már megyünk is aludni, miközben pörög a falu, szól a zene.Read more
Beach
August 23, 2024 in France ⋅ ☀️ 28 °C
Akkor ma már tényleg menjünk valami strandra, még ha nem is klasszikus beach partyzás, de mossuk le a lábunkat, persze kis sétával egybekötve. Reggeli kávé a mostanra törzshelyünkön (a kedves mosolygós tulaj már tudja mit kérünk) majd irány az a part, ahol első nap voltunk. Ide nem vezet le út, nem is jelzik, de látszik egy kanyarból és látszik egy ösvény is, amin mediterrán növények között lehet lejutni a fehér homok dűnék közé. És mivel nincs ide rendes út, ezért ember sincs, ez a legjobb 😁 Most is a hosszú part egyik felén vannak vagy hárman, másik felén meg ketten nudiznak. Mi meg sétálunk. A fehér homokra itt kihordja a tenger a tengeri füvet, ezért nem egybe függő homokos a part, inkább ilyen mindenféle, de, baromi jól néz ki. Séta tovább a sziklás partvonalon, tiszta földöntúli táj. Elmegyünk egy félsziget csücsök végéig, itt látjuk, hogy a torony, amihez mennénk, még két csücsöknyire van, az már odavissza sok lenne a napon, plusz éhesek is vagyunk, ezért keresünk visszafelé egy csendes öblöt, én visszamegyek a kocsihoz a kajáért, amit reggel vettünk: baguette, grill csirke, zöldség, sárgadinnye, ebből lett egy pazar kövön ülős ebéd.
Kicsit még itt fürödtünk, majd visszább mentünk a nagy partra, ahol addigra már csak 1 család volt, a túlsó felén. Kikerültük a tengeri füvet a parton, és bementünk a sekély vízbe, élvezni kicsit az életet.
Mikor érkezett egy motorcsónak egy kis csapattal, mi össze pakoltunk, elég volt a vízből, irány vissza a falu.
Mint kiderült, a szállást tisztán kell itt hagyni, ezért kis takarítás, pakolás, reggel megyünk tovább.
Shoppingolás és búcsú vacsi. Nagyon bejött nekünk Sartene, ez a kis korzikai hegyi falu, így még utoljára sétálunk picit a zegzugos utcákon, benézünk sonka és bor boltba a régi épületekben, majd az egyik eldugott sarokban leülünk egy cuki étterem asztalához, és halat meg bárányt eszünk, természetesen fél liter helyi borral 😁 Kedves hely, nagyon régi épületben, kedves pincerekkel és jó kajával, pont jó búcsú estnek.Read more
St Florent - tényleg utolsó nap
August 24, 2024 in France ⋅ ☀️ 26 °C
Utolsó reggel, korai kelés, korán megyünk. Ezt akkor találtuk ki, mikor idejöttünk, szóval kicsit ez most újra tervezés. Az van, hogy a komp innen még 4 óra, ha holnap innen indulnánk haza, akkor hajnal 3 körül kéne kelni, aztán vezetni sok órát, kompon ülni és még onnan 12 óra haza, ezért inkább az van, hogy átmegyünk északra, legalább azt részt is picit megismerjük, de nagyon picit, aztán onnan már közel lesz a komp.
Szóval reggel 6, utolsó simítások pakolások, kocsiba be minden, irány a kedvenc kávézó, kávé és reggeli, plusz üldögélés, nézzük ahogy kel a falu, pakolnak ki az árusok a piacon.
8.40-kor jön a házigazda, szemrevételezi a lakást, kicsit aggódok mert akkor jár vissza a 300 euró kaució ha minden ok, de szerencsére az. 9kor indulás. Elvileg innen 4 óra Saint Florent, ahol ma alszunk, de hát annyi szépség van útközben is, meg persze dugók, hogy persze több lesz ebből.
Az út első része ugyanaz, mint amikor mentünk kirándulni, fel a Bavella hágón keresztül, sima hegyi út, nem para. A Bavellánál megálltunk, megettük még amit vettünk reggel a pékségben, meg a maradék isteni sárgadinnyét. Fantasztikus ez a hegy, ahogy körbevesz, és hihetetlen hogy fent mentünk a gerincen.
Tovább, lefelé a hágótól, na ez már más, itt változik az út. A kilátás minden kanyarban lenyűgöző viszont az út nagyon keskeny, meredek, kanyargós, így figyelni kell. És van is mit, meglátjuk a malackákat az út mellett, megállunk egész család, kicsik nagyok jó sokan, cukin röfögnek és falatoznak. Az van ugyanis, hogy itt a vad és a házi disznó összemelegedett, lett belőlük egy új faj, ami vadon él de kiszorította az eredeti vaddisznót, jó sok van belőle, legalábbis a, hegyekben, és bárhol lehet velük találkozni. Nem veszélyesek, de simogatni se szabad mert azért na.
Hegyi út, tovább, sok autó a kanyarokban parkol, mi van itt? Hegyi patak. Csodás. Legközelebb megnézzük most csak kiszállunk kicsit egy helyen.
Le a hegyről, főút, baleset, dugó, araszolás, másik dugó, végre Bastia környéke, innen megint át a hegyeken, na ezek már szédítő utak, de megérkezünk. A szállás, háromcsillagos hotel. Hát... A csillagokat valószínűleg Poirot korában kaphatta, és mára igencsak megkoptak, ha el nem tűntek a csillagok. Leharcolt hely, szebb napokat látott, de modt a végét járja. Egy éjszakát kibírunk.
Saint-Florent egy kis tengerparti kikötő falu, hangulatos. Kis séta, de meleg van, nem messze van a híres fekete part, oda még menjünk át.
Szédítő utat írtam az előbb? Na, ez volt igazán az. Keskeny, meredek, mellette szakadék és tenger, korlát nincs csak ilyen kis kő szegély amin még egy bicikli is átgurul, figyelni kell nagyon. És szerencsére jó magasra megyünk, Nonza városa a kiindulás, ott kéne megnézni a falut, de nem lehet parkolni sehol, tovább megyünk, a semmi közepén egy keskeny részen tudunk félreállni, innen akkor menjünk le a fekete partra
Az ösvény régesrégi, kőből kirakott, körbe, kerítések, régen itt kiskertek voltak, mostanra egy kettő maradt használatban. Lentebb meg egy falu romjai, és a fekete part, megint egy hosszú part, kétoldalon sziklakkal, egyik oldalon a sziklán Nonza romos tornyai és a falu, hihetetlen látvány ez is, és szerencsére itt is kevesen vagyunk, mondjuk nem egyszerű megközelíteni, ez is tény. Ittunk egy sört, néztük a vizet, Kata fürdött is, azt mondta, nagyon szuper a víz, aztán elindultunk felfelé. Kemény, meredek, 100 méter szint felfelé, aztán megpróbáltunk megint megállni megnézni a romokat a szikla tetején de esélytelen sajnos, így irány a szállás, gyors zuhany, kerestünk éttermet. Itt résen kell lenni, elég turista hely, ennek megfelelően vannak 1 pontra értékelt éttermek is, amik kívülről tök jól néztek ki, de inkább nem. Találtunk egy remek kis pici éttermet, ahol még angolul is tudtak, valami piros halat meg garnélát ettünk, isteni volt. Persze a szokásos borral leöblítve ☺️
Pici hajó és öböl nézegetés még, aztán irány a szállás, alvás, korán fogunk kelni holnap.Read more
