Újratervezett túra nap

Az úgy volt, hogy a Lac de Ninohoz megyünk, ami egy csodás vulkán kráter tavakkal, lovakkal, mindennel 2000 méter felett. De több mint 3 óra oda az út. És a túra is vagy 7 óra. Szóval korán keltünk, 5kor, de bizonytalan voltam, odavissza minimum 7 vagy 8 óra vezetés, az se biztos fel tudunk mászni, ezért reggel 6kor ültünk és agyaltunk mi legyen. Bavella hágó, az nincs annyira messze, és van 3 túra a környéken, egyik 11km, másik kettő rövid, akkor menjünk arra. Egy kávé a falunk főterén, a kávézó Google szerint 9kor nyit de fél 7kor már tele volt.
Autókázás a sziget belseje felé, hopp egy régi híd, izgalmas, megnézzük. Tovább, szar út, de valami irtó cuki hegyi falu, megnézzük. Láttunk végre itt elvadult malacokat is, ami állítólag mindenhol van, de eddig nem láttuk. Tovább, javul az út, hegyek között kanyarog, hangulatos kis falvak végig, olyan rusztikusak, érdekes hogy itt milyen szép mindegyik. Egyre feljebb haladunk, majd Katával egyszerre: huuuuu. Megláttuk a sok tű alakú sziklát, lenyűgöző látvány. De mi biztos nem oda megyünk, ezért gyors fotó. 10 előtt Megérkeztünk a hágóhoz, parkoló jobbra, fizetős. Kata mondta h azt olvasta hogy van ingyenes kicsit arrébb (tényleg van) dehát már bejöttünk, pár órát ki tudunk fizetni (igen, végül 20 euró lett 🫣).
Reggeli egy fa alatt, előttünk hatalmas szikla tornyok, izgi lesz, biztos a tövében megyünk majd körbe, másik oldalon le. Indulás, jó sokan vagyunk az elején. És hamar kiderül, hogy egyre fentebb megyünk, egyre meredekebb, gyanúsan felmegy a sziklákig. Kézzel mászás, szikla meg kő, jó comb erősítő gyakorlat. Már már sziklamászás, de nem függőleges és nem kitett, ez még vállalható, bár nehéz. Amikor az első hágót elérjük másfél óra alatt, döbbenten látjuk ahogy kinyílik előttünk a táj, jobbra a tenger lent, balra a tű sziklák és összesen, eddig másfél km-t haladtunk, ez kemény lesz. Hágó után hirtelen lefelé megy az út, de látjuk, hogy szembe baromi magasan, érthetetlen helyeken vannak emberek, hát, meglátjuk. Tényleg ott megy az út, de közelről már nem olyan, vészes, mindenféle szikla hasadékban kapaszkodunk fel, le, fel, le, de nincs sziklaperem, továbbra se kitett, még mindig oké. Na, sziklán lánc, lefelé, az nehéz volt. De mintha már fent lennénk. Nem, nem vagyunk, megint csak látunk hangya méretű embereket jóval magasabban 😆
Végül elérjük a fordulópontot, 1600 méter körül, a legmagasabb sziklák tövében. 3 óra alatt 3 km. De ezek a szikla alakzatok félelmetesen csodásak, a panoráma is az, megérte, bár nagyon nehéz volt, de nem veszélyes, csak nehéz. Innen már csak lefelé kell menni 7km-t.
Aha.
Igen, lefelé, de ez se könnyű 😆 Nem baj, haladunk. A felhők jönnek fel, csak eső ne legyen.
Innentől órákon keresztül fel, le, fel, le, mert a lefelé se lefelé. Fáradunk, de a táj szép, néha patakok, kis vízesések. Elvileg lemegyünk 1000 méterig, és a végén vissza 1200ra, de valahogy mindig jön egy meredek felfelé szakasz.
Aztán végül irtó furcsa és ijesztő szikla alakzatok között elérjük az utolsó másfél km-t. Ahol 200 méter emelkedő van. Ami nem sok. De mikor kezdődik? És meglátjuk, hahaha, kb megint sziklamászás. Előttünk egy lány pánik rohamot kap, sír kicsit, de mi megyünk tovább, kemények vagyunk, vagy legalábbis végezni akarunk már.
Végül elérjük a parkolót. 5 óra helyett több mint 7 óra volt a túra, fantasztikus látvány volt, és irtó izgalmas, abszolút megérte, nem baj hogy program váltás volt. A mai másik kettőt viszont kihagyjuk.
Van itt egy turista szálló, ott van büfé, veszünk kólát, sört, cappuccinot és sült krumplit, fejedelmi lakomát csapunk 😆
Na irány, haza, még egy óra autó út.
Itthon már nincs erőnk semmihez, kiülünk egy sörrel naplementét nézni, elég volt ez így mára ☺️ Tervezzük mi legyen holnap, de megint nincs konkrét ötlet, szóval majd meglátjuk.Read more