Város és naplemente nézés

Legyen ma klasszikus turistáskodás, nézzük meg a nagyvárosokat a környéken. Először a szomszédba, Proprianoba mentünk. Egy kisebb kikötő város/falu, hangulatos és nyüzsgő utcákkal. A kikötő szélén világítótorony, mellette szép homokos part, kicsit áztattuk a lábunkat, aztán néztük a várost, ittunk kávét, majd elmentünk egy nagyon hosszú partra, ahol elvileg a patak amin hidat láttunk tegnap, belefolyik a tengerbe. Illetve folyna, mert homok dűnék állják az útját, cserébe baromi érdekes és látványos, ahogy van egy kis öböl vagy lagúna a homok part egyik oldalán, kövekkel, madarakkal, tőle pár méterre meg a tenger hullámzik. Itt kicsit lepakoltunk, felfújtuk a thassosi flamingót és unikornist és chilleztünk a folyó vizén.
Innen tovább egy hegyi kisvárosba, ahonnan látszik a part, itt ettünk egy gyors pizzát, sétáltunk kicsit, döglesztő melegben. Hangulatos kis középkori város, de menjünk tovább, a cél még innen egy óra lenne.
Útközben lementünk egy kisebb úton, majd egy régi malom mellett besétáltunk a hegybe, ahol egy elég nagy vízesés van, és kellemes erdei hűvös levegő. Lábáztatás, nézelődés, menjünk tovább.
A cél Ajaccio, talán a legnagyobb város a szigeten, itt született Napoleon. Tényleg nagy város. Tényleg nagy kikötő, még egy hatalmas óceánjáró is van itt, durván fölé tornyosul a városnak, elég monumentális látvány, bár én betiltanám ezeket.
Nagyon életteli a város, sétálunk kicsit, ez tényleg ilyen turista központ, de van egy hangulata.
A régi citadellával szerintem nem tudtak mit kezdeni, ezért mielőtt összedőlne inkább galériákat és romkocsma szerű bárokat telepítettek oda, szerintem tök jó ötlet, van legalább élet benne.
Na innen tovább, mert a végcél egy félsziget, amin torony van, meg ami mögött szigetek vannak, szintén tornyokkal, valami középkori őrtorony mind, és elvileg csodás innen a naplemente. Parkoló, jó sok kocsi, jó sok ember, ki gondolta volna h mindenki látni akarja, amit minden útikalauz melegen ajánl 😂 Viszont Huuuu, hát tényleg durva az egész, a látvány, valami földöntúli, mint valami misztikus mese, hihetetlen. Megérte.
Lement a nap, együnk. Napokkal ezelőtt kinéztünk egy éttermet, ahol vannak tengeri kütyük, mert állítólag Korzikán a legfrissebb és legjobb az ilyen, csak amerre mi eddig jártunk, semmi hal vagy ilyesmi nem volt.
La Cantene, egy öreg Don és egy fiatal afro lány a pincér, kagyló a speciálitás, Kata azt kért, irgalmatlan adagot hoztak ki és szerinte isteni volt. Én biztonsági fish and chipset ettem, ami baromi jó volt.
Nagyon kedves hely, nagyon kedves személyzet, tengerparton, jó ötlet volt.
És innen már csak két óra az út, át a hegyeken, hajnal 1re otthon is vagyunk ☺️Read more