St Florent - tényleg utolsó nap

Utolsó reggel, korai kelés, korán megyünk. Ezt akkor találtuk ki, mikor idejöttünk, szóval kicsit ez most újra tervezés. Az van, hogy a komp innen még 4 óra, ha holnap innen indulnánk haza, akkor hajnal 3 körül kéne kelni, aztán vezetni sok órát, kompon ülni és még onnan 12 óra haza, ezért inkább az van, hogy átmegyünk északra, legalább azt részt is picit megismerjük, de nagyon picit, aztán onnan már közel lesz a komp.

Szóval reggel 6, utolsó simítások pakolások, kocsiba be minden, irány a kedvenc kávézó, kávé és reggeli, plusz üldögélés, nézzük ahogy kel a falu, pakolnak ki az árusok a piacon.

8.40-kor jön a házigazda, szemrevételezi a lakást, kicsit aggódok mert akkor jár vissza a 300 euró kaució ha minden ok, de szerencsére az. 9kor indulás. Elvileg innen 4 óra Saint Florent, ahol ma alszunk, de hát annyi szépség van útközben is, meg persze dugók, hogy persze több lesz ebből.

Az út első része ugyanaz, mint amikor mentünk kirándulni, fel a Bavella hágón keresztül, sima hegyi út, nem para. A Bavellánál megálltunk, megettük még amit vettünk reggel a pékségben, meg a maradék isteni sárgadinnyét. Fantasztikus ez a hegy, ahogy körbevesz, és hihetetlen hogy fent mentünk a gerincen.

Tovább, lefelé a hágótól, na ez már más, itt változik az út. A kilátás minden kanyarban lenyűgöző viszont az út nagyon keskeny, meredek, kanyargós, így figyelni kell. És van is mit, meglátjuk a malackákat az út mellett, megállunk egész család, kicsik nagyok jó sokan, cukin röfögnek és falatoznak. Az van ugyanis, hogy itt a vad és a házi disznó összemelegedett, lett belőlük egy új faj, ami vadon él de kiszorította az eredeti vaddisznót, jó sok van belőle, legalábbis a, hegyekben, és bárhol lehet velük találkozni. Nem veszélyesek, de simogatni se szabad mert azért na.

Hegyi út, tovább, sok autó a kanyarokban parkol, mi van itt? Hegyi patak. Csodás. Legközelebb megnézzük most csak kiszállunk kicsit egy helyen.

Le a hegyről, főút, baleset, dugó, araszolás, másik dugó, végre Bastia környéke, innen megint át a hegyeken, na ezek már szédítő utak, de megérkezünk. A szállás, háromcsillagos hotel. Hát... A csillagokat valószínűleg Poirot korában kaphatta, és mára igencsak megkoptak, ha el nem tűntek a csillagok. Leharcolt hely, szebb napokat látott, de modt a végét járja. Egy éjszakát kibírunk.

Saint-Florent egy kis tengerparti kikötő falu, hangulatos. Kis séta, de meleg van, nem messze van a híres fekete part, oda még menjünk át.

Szédítő utat írtam az előbb? Na, ez volt igazán az. Keskeny, meredek, mellette szakadék és tenger, korlát nincs csak ilyen kis kő szegély amin még egy bicikli is átgurul, figyelni kell nagyon. És szerencsére jó magasra megyünk, Nonza városa a kiindulás, ott kéne megnézni a falut, de nem lehet parkolni sehol, tovább megyünk, a semmi közepén egy keskeny részen tudunk félreállni, innen akkor menjünk le a fekete partra

Az ösvény régesrégi, kőből kirakott, körbe, kerítések, régen itt kiskertek voltak, mostanra egy kettő maradt használatban. Lentebb meg egy falu romjai, és a fekete part, megint egy hosszú part, kétoldalon sziklakkal, egyik oldalon a sziklán Nonza romos tornyai és a falu, hihetetlen látvány ez is, és szerencsére itt is kevesen vagyunk, mondjuk nem egyszerű megközelíteni, ez is tény. Ittunk egy sört, néztük a vizet, Kata fürdött is, azt mondta, nagyon szuper a víz, aztán elindultunk felfelé. Kemény, meredek, 100 méter szint felfelé, aztán megpróbáltunk megint megállni megnézni a romokat a szikla tetején de esélytelen sajnos, így irány a szállás, gyors zuhany, kerestünk éttermet. Itt résen kell lenni, elég turista hely, ennek megfelelően vannak 1 pontra értékelt éttermek is, amik kívülről tök jól néztek ki, de inkább nem. Találtunk egy remek kis pici éttermet, ahol még angolul is tudtak, valami piros halat meg garnélát ettünk, isteni volt. Persze a szokásos borral leöblítve ☺️

Pici hajó és öböl nézegetés még, aztán irány a szállás, alvás, korán fogunk kelni holnap.Read more