A legnehezebb nap

Azt mondják, a harmadik nap a legnehezebb, a táv, a szintek, sokan itt feladják.
Hát, megértjük. Kemény nap volt. 15 órán keresztül mentünk, 32km, 1600 m felfelé, 1900 lefelé. Rájöttünk arra is, hogy lefelé sokkal rosszabb ilyen sokat menni, mint felfelé.
Szokásos 4kor kelés, camping főző kávé sátor össze pakolás, kicsit vizes az esti eső miatt de belül legalább jó meleg volt.
6 után nem sokkal indulunk, addigra a többi sátrazó is nagyjából már készen van.
A falu nagyon hangulatos, találkozunk a birka pásztor fiúval, aki este a kocsmában sörözött, nagyon autentikus volt. Áthajtotta a birkákat a sátor táboron.
Még pirkadat van, két hegy között megyünk felfelé, gyönyörű minden. Nem is tudom mihez hasonlítsam, leírhatatlan. Útközben lesznek települések, hittük mi, de igazából pár házas tanyák.
Az út 1500 méterről indul, 2500ig megyünk fel első körben, végig emelkedik. Pont mikor felkel a nap, az egyik tanyán eszünk egy kis hozott sandwichet. Innentől kemény emelkedő. Menedékház, iszunk kávét kólát. Elvileg 2 óra a gerinc innen, végül nekünk 2.5 óra alatt sikerül, fent vagyunk. 11 óra van, havas a gerinc, kinyílik a táj, meglátjuk a túloldalt, a túloldalon brutális hegyek, a Mont Blanc premier plánban, hegyes tű sziklák, csúcsok, egy gleccser. Kicsi pihi itt. Majd indulás lefelé, hol ösvényen, hol hóban csúszkálva. Leérünk egy gleccser völgybe, itt lapos hosszan és nagyon különleges, mindenhol patakok folynak, megpihenünk az egyiknél, felettünk menedékház.
Tovább. Kétfele lehet menni, mi megyünk arra amit elsőre ajánlott a térkép. Nem a legjobb döntés. Bár látunk útközben egy mormotát, nagyon cuki, de kiderül nagyon havas és meredek falon kell átmenni. Katának felkerül a hómacska. Még pár ilyen, meredek is az út, látjuk a másik út sokkal egyszerűbb lett volna de már mindegy.
Leérünk egy másik gleccser vajta lapos völgybe. Oldalt fent a csúcs alatt egy gleccser maradéka, bámulatosan látványos. Előttünk nagy morena hegy, óriási, ezt a gleccser pakolta oda, hihetetlen.
Sokáig egyenesen megyünk, két oldalt egyre több víz, beszűkül a völgy, ámulunk és bámulunk. Közben persze már órák óta nagyon meleg van és árnyék alig.
Válaszúthoz érkezünk. Vagy megyünk az eredeti úton, de az még 500 méter emelkedő, vagy egy alternatívon, ami végig már lefelé megy. Megyünk felfelé.
A melegben vánszorgunk, egy hegy oldalában megyünk 2400 méterig, a táj kárpótol. 3-4 gleccsert látunk innen, meg ahogy ömlik a, víz belőlük a függőleges falakon. Sajnos már elég kevés van belőlük, pár évtized és egy se marad, szomorú ez.
Na innentől indul a, lejtmenet Courmayeur városáig, minden szempontból. A tervezőt akárhányszor nézzük meg, mindig több időt mutat. Haladunk lefelé, de nem közeledünk. Nagy nehezen elérünk a Courmayeur felett lévő síparadicsomig, látjuk lent a várost, nagyon lent van. 700 métert kell ereszkedni, a, tracker szerint még 2 óra minimum. És már este 6 van. Elindulunk, a legrosszabb ösvény, meredek, nagyon nagyon poros, nem lehet haladni. KB két óra alatt érjük el a, város szelet, még másfél km a, szállás, de már nem bírunk menni. Leülünk, nagy nehezen összeszedjük magunkat, szó szerint elkinlódjuk magunkat a szállásig. KB este 9 körül érkezünk. Úgy vártuk ezt, hogy rendes szállás, mosás, zaba egy jó étteremben, városnézés, ehelyett fürdés, cipő kimosás és fekvés, így is 11 után, fekszünk le.
Tényleg olyan tájakon mentünk ma ami elképzelhetetlen, de a nap utolsó harmada, az borzasztóan kemény volt és nehéz.
Két nap múlva, mennénk megint 25kmt sok szinttel, most kicsit újratervezzük mert nem biztos menni fog.Read more