Azori Kalandok

Indulás lefelé, kapjuk el azt a 6 órás kompot.
Meglepetés, a terep mégse nehéz annyira. Kimondottan jól haladunk, bár több nyugdíjas csoport is beelőzött minket. Mondjuk ők mind vezetővel voltak, valamint többször el is estek a csúszós talaj miatt.
Találkozunk egy német fiatal párral is, gonosz ilyet mondani, de jó volt látni, hogy a lány is fél és el el akad a majdnem függőleges részeken, és tanácstalanul néz a barátjára. Hajrá, jó ötletnek tűnt a Pico mászás ugye? - elegyedtünk szoba velük, kaptunk kenyszeredett mosolyt cserébe 😂 De értették miről beszélünk, látták rajtunk is, hogy nem felhőtlen az öröm.
Viszont így lefelé sokkal látványosabb az út. Egyrészt látjuk mi van előttünk, és nem olyan ijesztő már, másrészt van lehetőség fentről látni a láva folyamokat, ahogy folytak lefelé, ahogy furcsán szilárdultak meg, redősen, kör alakban, mindenféle amorf formában kis alagutakat és dombokat kialakítva.
Lassan elértük a felhő határt, itt hirtelen hűvösebb is lett, jól esett. Egy idő után már alig láttuk a következő jelző oszlopokat, de haladunk rendületlenül. És nem fogy a távolság, és a szint sem csökken. Az utolsó 500 méter teljes kínlódás, azt hittük már lent vagyunk de mégse, még menni kell.
Végre lent, látjuk másokon is hogy lenyugodva üldögélnek a turista házban, mosolyognak, köszöngetnek el egymástól. Nekünk még kéne valami fuvar a kikötőig. Megláttam egy lányt aki kocsi kulcsot forgatott a kezében, lecsaptam rá: autóval vagytok, Madalena felé mentek, nem tudtok elvinni minket? De, természetesen. Szuper 😊 Kis Fiat Panda és egy belga fiatal pár. El beszélgettünk a hegyről, Pico szigetéről, az Azori szigetekről és már le is értünk a kikötőbe. Van egy óránk a kompig, jöhet a jutalom sör, kávé, kima, minden. Mellettünk lévő asztalnál az a német csoport van, akikkel már idefele is együtt jöttünk a kompon, akiknek az egyik tagjuk lemaradt a kompról, pont ahogy elindultunk ő akkor szaladt (szegény Martin) és a hegyen is többször találkoztunk velük. Most régi ismerősként üdvözöltek és kölcsönösen gratuláltunk egymásnak 😊
Mókás, de az ajánlott felfelé 3 óra lefelé 4 óra helyett mi pont fordítva jártunk, lefelé 3 óra alatt lent voltunk, és hiába mondta mindenki hogy az ereszkedés a nehezebb, nekünk valahogy ez sokkal könnyebb volt, persze a térdünk megszenvedte 😂 De sokkal kiszámíthatóbb és vállalhatóbb volt lefelé.
Komppal, taxival, belépővel lehet hogy ez kicsit sokba került ahhoz képest hogy csak egy túra, és legközelebb biztos nem szánunk rá egy teljes napot, de nagy élmény volt, büszkék vagyunk, jó volt megmászni de elég is volt 👍Read more