Régóta terveztük, most megvalósítjuk :) Irány az Azori szigetek!
  • Day19

    Capelinhos - amit eltemetett a vulkán

    September 15 in Portugal ⋅ ⛅ 21 °C

    Tudtuk hova jövünk, de megint tátva maradt a szánk. 1957-ben a világítótorony mellett a tengerben kitört egy vulkán, ami 13 hónapig volt aktív, ez alatt az idő alatt 2 méter magasan fedte be vulkáni hamuval a környéket, a tornyot, a házakat. 4000 ember hagyta el a szigetet emiatt, 300 ház semmisült meg vagy sérült meg valamint a sziget területe 2.5 km2-el lett nagyobb. Tehát ide nőtt egy új félsziget. És ezt látjuk most. Kietlen holdbéli táj, félig eltemetett torony és néhány háznak a teteje látszik ki a földből, szép nagy dombok vulkáni hamuból, tényleg földöntúli látvány.
    A torony körül a hamuba építettek az eredeti talaj szintjére egy látogató központot, ahol Capelinhos és a kitörés története nézhető meg, valamint mindenféle ásványok, amiket az akkori vulkán dobott ki magából (többek között gyémánt és arany is volt benne), az azori szigeteki vulkánokról infók meg úgy általában a vulkáni tevékenységről a földön. Van egy kis film is erről a témáról, érdemes megnézni ha már ott vagyunk. A központ a hamu alatt van, alagúton lehet közlekedni, majd a túlsó végén a világítótoronynál jössz fel a jelenlegi szintre. A világítótorny alsó szintje hamu alatt van, az emeletet és a tornyot rendbe rakták, fel lehet mászni rá és körbe nézni.
    A belépő a toronyba egy euró, a teljes központba talán 10 euró volt, de megéri. Elég ritkán lehet ilyen friss vulkáni területet így megnézni, megdöbbentő az egész.
    Utána még felsétaltunk mellette egy hamudomb tetejére, onnan is körbe néztünk, raktunk el egy kis hamut, elmentünk még az óceán partig, majd irány vissza Horta, lassan le kell adni a robogót és menni a reptérre.
    Read more

  • Day19

    Robogunk

    September 15 in Portugal ⋅ ⛅ 20 °C

    Átcipeltük a városon az összes cuccunkat, beültünk egy kis kávézóba közel a Sylvia házához, kávé, szendvics, süti, reggeli. 9 körül már várt minket Sylvia, természetesen a nagy utazó cuccunkat ott hagyhattuk megint nála. Kitöltöttük a papírokat, mondtuk hogy 5 körül hozzuk vissza, mert 7kor megy a gépünk, mondta akkor nem is 20 euró, hanem 10 a bérlés. Egyre jobb 🤗
    Sisak fel, motor elindit, arrébb toltuk, hogy megvizsgáljuk mi hogy működhet, hisz fogalmunk sincs a robogókról 😂 A tank majdnem tele, szuper. Motor leállít, de nem sikerül letámasztani. Majd végül igen. Hogy is indította el? Valamit tekert nyomott kapcsolt, nagy nehezen ez us megvan. Ezen van váltó? Sebességbe kéne tenni? Mert hiába húzom a gázkart, nem történik semmi. Próbálkozunk, próbálkozunk egyszer csak rájöttem: hah, jobban meg kell húzni a kart és akkor elindult 😂 Pattanj fel Kata, easy rider. A következő sarokig, mert nagyon szokatlan és furcsa és instabil 😂

    Jó végül csak elindultunk vele, kemény 35-40es tempóval szaggattuk az azori országutakat.

    Kanyargós, emelkedős út, dolgozik a kis motor. Jönnek a felhők, elázunk kicsit. Megállunk, messze van még a cél? Ah, már csak 5km. Jaj, alig van benzin :O Helyieket kérdeztük hol a legközelebbi benzinkút, fogja a fejét, hát az bizony a reptér után, amerről jöttünk, innen vissza vagy, 10 km. Benzin viszont alig van, nem tudjuk megjárni így, vissza fordulunk. Megint átmegyünk a felhős, esős részén, második elázás, sebaj, majd a nagy szél megszárít 😂 Végre elérjük a repteret, tankolunk, kérdezi a srác, mennyit tegyen bele, mondom egyszer élünk, tele az egész. Bele is ment majdnem két és fél liter, jót röhögtünk rajta 😂
    Vissza fordulás, esős szakasz immár harmadjára, túljutunk végre mindenen, és egyszer csak megláttuk a célt, egy holdbéli tájat...
    Read more

  • Day18

    Horta még egy szállás és vacsi

    September 14 in Portugal ⋅ ⛅ 22 °C

    Vissza érve Hortaba vissza kellett mennünk a cuccunkért a szuper szállásra. Még 2. 5 km a komptól gyalog. Jól esett... 😂
    Ahogy megbeszéltük, 19.30-kor ott várt minket Sylvia, a házigazda. Nagyon kedves, megbeszéljük vele, hogy holnap bérelnénk tőle robogót, mert Lenita mondta hogy lehet napi 10 euróért. Életemben egyszer robogóztam szerintem, de annyira nem lehet nehéz 😂 Szóval 9-re jövünk a robogóért. Kint leraktuk a cuccainkat, hogy megnézzük pontosan merre kell az új helyre menni. Kijött Sylvia, megkérdezte ne vigyen el kocsival? Annyira jófejség volt tőle 😍 Szóval kocsival átdobott. Jó az új szállás is, az ablakból itt is látni a Picot, van konyha nappali, fürdő, hálószoba és még hangulatos kert is.
    Este jutalom vacsora, a mászás után megérdemeljük. Természetesen Peter's, kell a gintonic 😂 Nagyon jót ettünk, nagyon jót ittunk, elfáradtunk, haza vánszorogtunk és alvás.
    Read more

  • Day18

    Pico mászás 3 - lefelé

    September 14 in Portugal ⋅ ⛅ 16 °C

    Indulás lefelé, kapjuk el azt a 6 órás kompot.
    Meglepetés, a terep mégse nehéz annyira. Kimondottan jól haladunk, bár több nyugdíjas csoport is beelőzött minket. Mondjuk ők mind vezetővel voltak, valamint többször el is estek a csúszós talaj miatt.
    Találkozunk egy német fiatal párral is, gonosz ilyet mondani, de jó volt látni, hogy a lány is fél és el el akad a majdnem függőleges részeken, és tanácstalanul néz a barátjára. Hajrá, jó ötletnek tűnt a Pico mászás ugye? - elegyedtünk szoba velük, kaptunk kenyszeredett mosolyt cserébe 😂 De értették miről beszélünk, látták rajtunk is, hogy nem felhőtlen az öröm.
    Viszont így lefelé sokkal látványosabb az út. Egyrészt látjuk mi van előttünk, és nem olyan ijesztő már, másrészt van lehetőség fentről látni a láva folyamokat, ahogy folytak lefelé, ahogy furcsán szilárdultak meg, redősen, kör alakban, mindenféle amorf formában kis alagutakat és dombokat kialakítva.
    Lassan elértük a felhő határt, itt hirtelen hűvösebb is lett, jól esett. Egy idő után már alig láttuk a következő jelző oszlopokat, de haladunk rendületlenül. És nem fogy a távolság, és a szint sem csökken. Az utolsó 500 méter teljes kínlódás, azt hittük már lent vagyunk de mégse, még menni kell.
    Végre lent, látjuk másokon is hogy lenyugodva üldögélnek a turista házban, mosolyognak, köszöngetnek el egymástól. Nekünk még kéne valami fuvar a kikötőig. Megláttam egy lányt aki kocsi kulcsot forgatott a kezében, lecsaptam rá: autóval vagytok, Madalena felé mentek, nem tudtok elvinni minket? De, természetesen. Szuper 😊 Kis Fiat Panda és egy belga fiatal pár. El beszélgettünk a hegyről, Pico szigetéről, az Azori szigetekről és már le is értünk a kikötőbe. Van egy óránk a kompig, jöhet a jutalom sör, kávé, kima, minden. Mellettünk lévő asztalnál az a német csoport van, akikkel már idefele is együtt jöttünk a kompon, akiknek az egyik tagjuk lemaradt a kompról, pont ahogy elindultunk ő akkor szaladt (szegény Martin) és a hegyen is többször találkoztunk velük. Most régi ismerősként üdvözöltek és kölcsönösen gratuláltunk egymásnak 😊
    Mókás, de az ajánlott felfelé 3 óra lefelé 4 óra helyett mi pont fordítva jártunk, lefelé 3 óra alatt lent voltunk, és hiába mondta mindenki hogy az ereszkedés a nehezebb, nekünk valahogy ez sokkal könnyebb volt, persze a térdünk megszenvedte 😂 De sokkal kiszámíthatóbb és vállalhatóbb volt lefelé.
    Komppal, taxival, belépővel lehet hogy ez kicsit sokba került ahhoz képest hogy csak egy túra, és legközelebb biztos nem szánunk rá egy teljes napot, de nagy élmény volt, büszkék vagyunk, jó volt megmászni de elég is volt 👍
    Read more

  • Day18

    Pico mászás 2 - a "csúcs"

    September 14 in Portugal ⋅ ⛅ 16 °C

    4 óra mászás után végre elértük a kráter peremét azaz a Pico tetejét. Mármint egy nagy lapos területet, mert a teljes csúcs az a Picuinho, ami a kráteren belül egy kis vulkáni kúp. Kis, 70 méter magas, majdnem függőleges falakkal a tetején, ösvény nélkül, kézzel kéne felkapaszkodni.
    A tető alatti utolsó szakasz már egész normális volt, semmi kapaszkodás, csak séta. De mikor megláttuk a teljes csúcsot, egyszerre mondtuk ki: no way. Elfáradtunk, a felfelé út is hosszabb volt, le kéne jutni elérni a 6 órás kompot, és ha felfelé nekünk 4 óra volt, akkor a leírások szerint lefelé minkmum 5-6 óra, mivel azt mondják hosszabbnak a nehéz terep miatt.
    Úgyhogy megettük a csúcs csokit, nézelődtünk, élveztük a magaslati levegőt. Nagyon szép és monumentális látvány volt. Körben a felhők úsztak alattunk, előttünk egy nagy teljesen szabályos kör alakú kráter és a közepén a kis cukinak látszó kúp, a kicsi Pico.
    Indulás lefelé, most jön a neheze, eléggé féltünk tőle így tudván miken jöttünk fel...
    Read more

  • Day18

    Pico mászás 1

    September 14 in Portugal ⋅ ⛅ 16 °C

    Az eleje jónak tűnt. Aztán kezdett kicsit kényelmetlen lenni. Aztán nem sokkal az indulás után jött a pánik, meredek az út, igazából sokszor nincs túra ösvény, hanem a megszilárdult láva folyamon mászol, ahol épp sikerül. Lent annyit mondtak, ha növény van csak körülötted, akkor letértél az ösvényről. Van 47 jelző oszlop, ezeket kell nézni, mindig csak a következőt. Néha persze nem látszik a meredek faltól.
    Az út elején felhőben mentünk, elég misztikus. Aztán fölé értünk, az csodaszép volt, ahogy alattunk oszladozott, megláttuk lent az óceánt és Pico partvidékét, aztán újra a, sokszor majdnem függőleges mászásra koncentráltunk. Aztán a völgybe megint leszállt a felhő, így ha vissza néztünk egy egy jelző oszlopnál, csak a tejfehér semmit láttuk, és azon agyaltunk, itt hogy a francba fogunk lejutni. De most inkább arra gondoljunk, hogy tovább, fel, majd ráérünk stresszelni lefelé.
    A táj, a hegy elképesztő. Tisztán látszik, hogy hol folyt a láva, hogy ez tényleg egy vulkán, hiába régen tört ki, de a köveket még nem formálta át az idő. Tényleg nagyon izgalmas ilyen helyen menni. Persze ezért sincs rendes ösvény, mert arra mész amerre kevésbé meredek, nincs kiépítve vagy taposva még semmi. Jó lenne érteni ehhez, hogy vajon mit hogyan hívnak és pontosan hogy jött létre, még sohasem láttunk ehhez foghatót.
    Egy idő után a vissza fordulás teljesen jó ötletnek tűnt, néztük a térképet, még mindig alig haladtunk, pedig a táv nem nagy, talán 3 km, persze, szintben felfelé legalább ezer méter, de ez nem tűnt annyira nehéznek.
    Elvileg felfelé 3 óra az út, lefelé 4 óra. Mi elég lassan haladunk, ha tényleg több lefelé, sosem érünk le.
    Hányadik jelző oszlop? 23. Ne már!!! A 47-ből? Basszus. Itt gondolunk először arra, hogy alföldiek vagyunk, jó nekünk a sík terep, egy ideig nem akarunk hegyet látni. És még le is kéne jutni valahogy.
    Akik velünk haladnak felfelé, néha ők is megállnak tanácstalanul. Akik lefelé jönnek, néha elnyomnak egy káromkodást. Legalább ez nyugtató, hogy mások sem örülnek annyira 😂
    Messze van még a kráter pereme, ami nem is a csúcs? Még 1km és 300m szint. Még 800m és 250m szint. Még 500m és 150m szint. Sose lesz vége.
    Egy idő után már nem olyan meredek, cserébe csúszós kis kavicsos. Alattunk csak a felhő.
    Még pár méter és elvileg ott vagyunk.
    Read more

  • Day18

    Komp Pico szigetére és indulás a hegyre

    September 14 in Portugal ⋅ ⛅ 20 °C

    Kora hajnali kelés (6 óra, itt tök sötét van még), össze pakolás, a nagy cuccot akkor itt hagyjuk, csak azt visszük magunkkal, ami a mászáshoz kell. 7.30-kor megy a komp, kéne még szendvicset venni valahol, elvileg már egy két pékség nyitva van 7-kor, ami felér csodával, mert itt a, szigeteken 9 előtt szinte semmi sem mozdul.
    6.45-kor már úton, 30 perc gyalog a komp, útközben nézzük mi van nyitva. Egyet találtunk, de ott meg még nincs péksüti, na jó, nem várunk.
    Komp terminál, kb mint valami luxus váróterem, pedig csak a magunkfajta kis átlagos utazók és a helyiek használják a szigetek között. Nagy szerencse, itt van büfé, volt szendvics, kompjegy is pipa (egy út asszem 4 euró körül volt fejenként). Sötétben indultunk otthonról, mire felszállnunk a kompra kezdett világos lenni. Útközben ráadásul megmutatta magát a hegy is, csodás volt, egy részén esett az eső (remek), máshol ködös volt, megint máshol a reggeli nap megvilágította, látványos út volt.
    Közben lestük, vajon ki jön még a hegyre (elég egyértelműen látszott) hogy valakihez vagy be tudjunk kéredzkedni vagy osztozzunk a taxin. Végül leszálláskor egy lengyel lány a párjával jött oda, hogy Pico e a cél és nem osztjuk e meg a taxit? Naná! Elkaptuk az első taxit, 25 euró. Sok. Gyors telefonálgatás, kiderült a többi is ennyi. Monopol helyzet, ez van, oké, felezzük, menjünk, és bízzunk benne, hogy lesz jegy a hegyre, mert egyszerre csak 320 ember lehet fent, ha ez megvan, akkor elő fordulhat, hogy órákat kell várni.
    A kikötőtől legalább 20-25 perc volt az út, és szerencsénk volt, egyből volt jegy. 20 euró fejenként a hegy, plusz 3 euró, ha a Picuinho-ra is fel akarunk menni, naná! Gyors biztonsági előadás, adnak GPS jeladót, hogy lássák hol járunk, hol vagyunk, majd indulás a ködben (mert azóta persze elbújt a nap, vagyis inkább leszállt ránk a felhő.
    Read more

  • Day17

    Horta by night

    September 13 in Portugal ⋅ ⛅ 22 °C

    Igazából csak azért jöttünk Faial-ra, hogy aludjunk egyet és megmásszuk a szomszéd szigeten a Pico-t, ehhez képest Horta egy nagyon szuper hely, teljes meglepetés. Kata mondta is, most épp ez a kedvenc 😊
    Vacsi után elkezdtünk sétálni, vártuk hátha a Pico megmutatja magát, előbújik a felhők mögül, hisz a fél város arra néz.
    Lementünk a kikötőbe, ami egyrészt az egyik legfontosabb kikötő a környéken, másrészt az Azori szigetek legnagyobb szabadtéri művészeti helyszíne vagy mi a csoda. Szóval, az erre járó itt kikötő hajósok a 80-as évek óta pingálnak valami emléket a kikötő köveire, vannak kimondottan művésziek és vannak gyerekrajz minőségűek is, mindenesetre mostanra állítólag több ezer, tízezer rajz van a kikötőben. És tényleg. Végig, ameddig a szem ellát, és tök érdekes nézegetni, kik, honnan, merről merre tartottak mikor itt kikötöttek. Kedvem is lett körbe hajózni a világot (bakancslista újabb ötlet 👍).
    Hazafelé pedig van egy kis vár szerű valami az egyik sarkon, ott helyi esemény volt. Zene, filmvetítés, gyerekek, családok, kutyák, nagyon olcsó sör, bor és helyi kaják. Nagyon nagyon kellemes volt, kár hogy a petersben annyira bekajáltunk és ráadásul reggel korán akartunk kelni, hogy már nem volt erőnk itt is maradni kicsit. Pedig irtó jó kis családias karibi hangulatú kerti party szerű rendezvény volt sok helyivel.
    Read more

  • Day17

    Horta, nézzünk körbe és együnk

    September 13 in Portugal ⋅ ⛅ 24 °C

    Szállás elfoglalása után első dolog megnézni hol lakunk. Röviden: zseniális. Tényleg, mint amit a filmekben látsz, vagy amit elképzelsz mint kis tengerparti mediterrán karibi akármi halászfalu. Persze úgy, hogy ez konkrétan metropolis Flores szigete után. Ott az egész szigeten laktak 4000-en, itt csak Hortaban 7000-en. Ami persze azzal jár, hogy itt már van forgalom és zaj is, persze kb mint otthon egy kisvárosban, plusz van élet, éttermek, minden.
    Van egy szuper jó öböl, ahol sokáig sekély homokos partos hullám mentes strandolásra van lehetőség. Van egy 300 férőhelyes kikötője, ami állítólag baromi nagy ey az összes transzatlanti hajó, jacht, lélekvesztő megáll itt pihenni és feltölteni a készleteket.
    Lenita ajánlott egy éttermet, amiről már a gépen is olvastunk idefele: Peter's Sport Club, aminek a nevével ellentétben semmi köze a sporthoz, viszont híres a gintonic-járól és azt mondják róla, aki járt Faialon de nem volt a Peter'sben, az nem látta Faialt. Aki tehát itt kiköt, bemegy, eszik, iszik, kap árfolyam infót, üzenetet küldhet meg minden. Több, mint 100 éves a hely, azóta is ugyanaz a család viszi, sőt, egy egész háztömbben már az ő üzleteik vannak: szuvenir bolt, whale watching találkozó hely, nyilván a pub, a pub fölött bálna csont díszítő múzeum (scrimshaw talán) és egyéb dolgok.
    Mi persze a legtöbb időt az étteremben töltöttük, ami az egyik legjobb hely evör ahol voltunk. Mint egy londoni pub amit átpakoltak ide, nagyon közvetlen hangulat, tökéletes sőt a legjobb gin tonic, remek ételek, és mindez annak ellenére hogy nagyon híres és népszerű, megmaradt kis pici egyszerű kocsmának (inkább pub) ahol aránylag olcsón ehetsz és ihatsz.
    Read more