Unawatuna

Azzal kezdem, hogy óriásit aludtunk, mind a hárman. Reggeli után elindultunk a beachre, Unawatunaba, ami egy kicsike üdülőváros a sziget dél-nyugati csücskében. Eredetileg vonatozni akartunk, de ukrán barátaink jól lebeszéltek róla: nem volt nehéz, felmérve az időjárási korulmenyeket...kocsiban legalább van légkondi. Előző este a házigazda nénivel fixáltuk, hogy a rokona Denis lehoz minket, ami annyiban változott, hogy ma reggelre kiderült a fiunak dolgozni kell, így a testvére vezet. Nem is lett volna ezzel semmi gond, ha a fiú tudta volna hova jövünk: Negomboból is alig talált ki, legalább hatszor megálltunk megkérdezni merre a főút. Aztán már András felbátorodott és próbálta navigálni sofőrünket, hiszen táblák azért voltak szép számmal az út mentén. Némi telefonos segítséggel is tértünk a nemrég megépült express highwayre, és így pikk-pakk leértünk, cirka két óra alatt. Autópálya kihalt volt, szerintem a gyerek még soha nem vezetett 120 km/h-val, hiszen a városban 20 km/h az átlagsebesség, valóban. Itt minden jobban néz ki, mint a képeken. A szállás ámulatba ejtő, óriási trópusi oázis pár méterre a parttol. Minden nagyon színes, főleg az európai turisták, meg a tukk-tukkok. Délután sétálni, fürödni indultunk. A séta meg is volt, meg az órányi ácsorgás egy eresz alatt, mikor leszakadt az ég... Mert itt persze minden nap(délután) esik. De ez sem zavaró. A tengerparton helyenként vörös a homok, a víz pedig jó langyi. Ezt a napot bónusznak éltem meg, mivel utazással terveztük tölteni, így nem zavar, hogy igazából csak tengtünk-lengtünk. Dani csúcs szuper, über cuki, nagyon jól van.Weiterlesen