After the rain

Azzal kezdem, hogy ma nem esett. Halleluja! Reggeli utan a kis csalad levonult a beachre. Amig apa uszott, anya tologatta a babakocsit, majd forditva. Hat ennyit a kozos strandolasrol :-). Viccet felreteve atusztam a kis oblot, ami onmagaban nem nagy szam, de nem voltam meg olyan tengerben, amiben ilyen lassan lehetne uszni. Lehet, hogy a folyamatos kis hullamzas teszi, de lassan ment. Az vigasztal, hogy ahogy neztem, masnak is. No nem csak a napi rutin miatt usztam, hanem mert kerestem a reagge bart, ahova tegnap nem jutottunk el az uton, mert az eso kedvunket szegte. Megtalaltam, de ertelemszeruen reggel meg nem duborgott a party time. Csak hogy mindenki furdizzen, mikor feljottunk, Dani a medenceben pancsizott egy jooo nagyot. A helyiek csak neztek, foleg amikor lenyomtam a viz ala... Nem ertettek, nem hiaba itt a tobbseg uszni sem tud. Van itt egy kedves holgy, mint kiderult o a masszor... olyan eszrevetlenul szervezett be egy masszazsra, hogy csak akkor eszmeltem ra, mikor mar a nyakamat nyomkodta. Nem volt gyenge! Ami a napi izgalmat illeti, az is meg volt, mikor raeszmeltem, hogy elhagytam a telefonomat... Hoppa!! Gyorsan felhivtam Andras telefonjarol magamat... szerencsemre rogton fel is vette egy kedves hangu angol ferfi, aki megtalalta a parton es magahoz vette. Ha jol ertettem, meg az anyukamat is felhivta, hatha eler engem... Este pedig egy kedves "kockas abroszos" helyen ettunk, ahol kimondottan organikus alapanyagokbol foznek hazias kosztot. Andras ujjongott, a vacsora pedig valoban finom volt... a haziak pedig hadd ne mondjam itt is mennyire kedvesek voltak. All in all, nem tudom Dani mennyire fog ezekre emlekezni, de en azt remelem, hogy ha minel tobbet tapasztal a vilagbol, talan annal nagyobb esellyel lesz belole jo ember.Read more