Hosszú tervezgetés után irány Dánia, azaz Legoland. Egy emberöltővel ezelőtt többször megtettük ezt az utat Fülessel és Dórival- lehet hogy merész volt bevállalni annak idején ezt a hosszú utat- most pedig mínusz 1 lány, plusz 2 fiú. Szokás szerint az első éjszaka Würzburgan alszunk, egy nagyon jó kis B&B hotelben. A 860 km nem tűnt nagyon soknak, de a magyar határ előtt “hála a koronának” kb. 4 órát rostokolunk/araszolunk a 3 kilométeres sorban.Így aztán délutáni érkezés helyett este 10 után érkezünk.Esőben, fülledt időben szenvedünk a magyar szakaszon, de ahogy megyünk Németország felé gyönyörű napsütéses, meleg nyári idő fogad. Ahogy végre átlépjük a magyar határt stílszerűen benyomjuk a Wiener Snitzeles zsemlét és uccu neki!Korona ide vagy oda, élénk a forgalom, magyar kocsik is bőséggel. A német részen ismerős a minduntalan újra felbukkanó öreg Duna, egy helyen pedig van egy “stau” valamilyen koronás? ellenőrzés miatt, de megússzuk az orrpálcikát. A német részen nagyon érdekes, hogy mindenhol katonásan sorakoznak a napelemek nagy területen, ez azelőtt nem volt.Félúttól Áron vezet, néha lobog a hajam a 165-s sebességnél 😄, persze itt nincs sebességkorlátozás Füli és Dávci hősiesen nyomja a hosszú utat és késő este már csak az önkiszolgáló számkódos bejutást kell megoldanunk a modern kis szállodánkba hulla fáradtan. Kis körözött, csabai kolbi és vbor, majd álomba zuhanunk- én az emeletes ágy tetején -ahogy a hajón is szoktuk-Dávci meg alattam.Läs mer