Last day last chance

Utolsó nap a horváth tengerparton.
Kicsit nehéz úgy hogy Brúnónak 3 napja honvágya van amiből következik hogy az utolsó három napban exponenciálisan kell növelni az élmény mennyiséget. Na most képzeld el a feladatot egy hajókázós nap után, úgy hogy már kezdi unni a tengert is 😀 (azért ehhez képest csak bent volt a vízben egész nap)

FUTÓKNAK SZÓLÓ KIEGÉSZÍTÉS: Mivel fél 2ig írtam a blogot tegnap, ma nem volt futás 😀😀

Nagyjából 10:30 volt mire mindenki összeszedte magát ami egyenértékű azzal hogy az utolsó parti napon már csak a tűző napon van hely. Még szerencse hogy 830 km-t utaztattunk egy napernyőt mert sokat segít.

És az én szempontomból még 1 szerencse faktor: csak ma jutott eszünkbe hogy van grill placc az udvaron, amit használhatunk ( különben 6 napja sütögetnék) 🙂 Szóval 12kor feljöttünk a szállásra, hogy beizzítsuk a grillt. Faszén volt nálunk, meg találtunk itt 1, azaz 1 kocka grillbegyújtó cuccot, ami azért kicsit kevés egy nagyobb adag faszén begyújtásához. Szóval elkezdtünk ötletelni mivel segítsük az égést. A srácokat gyorsan bevontuk a programba, gyűjtsenek apró faágakat meg pálmafa szőröket a tűzhöz, és elkeztük gyufával, papírral mindezt "füstöltetni". Nem akarta az igazságot, ezért kapott egy kis étolajat, amitől tűz már lett, de a faszénnek is kellene hogy izzon.
Gyors lecke a gyerekeknek: Mi kell ahhoz hogy tűz legyen? Éghető anyag, levegő meg megfelelő hőmérséklet. Éghető anyagunk már van, kéne egy kis extra levegő hogy hőt is tudjunk termelni, szóval kihoztam a decathlonos elektromos matracpumpát és felgyorsítottuk a folyamatot. Röpke 1 óra és már mehet is a csevapcsicsi a grillrácsra.😀 Szerencsére Peti a kezem alá dolgozott végig, így a fröccsözés is haladt, a kaja is finom lett, közben pedig újabb bizonyítékunk lett arra hogy a 2 család túlélheti a már említett kataklizmát, mert Fannika egyszer csak megjelent egy felnőtt, méretes gyíkkal a kezében. Persze azt nem sütöttük meg, de bizonyítéknak jó volt.

Délután vissza a partra. Így 1 hét után végre Artúr is elkezdte élvezni a tengert, meg használni az úszógumiját szóval mindenki a vízben tölthette a napot. Brúnónak meg extra élményként megígértem hogy nem sétálunk hazafele hanem úszunk a part mentén, így az élményfaktor is megfelelően magas lett.

Mi estére azt terveztük hogy étteremben vacsizunk szóval gyors zuhany, és irány a parti étterem Malinska felé. Hambi, krumpli, sali, jégkrém, kedves kiszolgálás, megfelelő befejezés az utolsó naphoz. A szálláson a srácok még rosszalkodtak labdáztak egy kicsit, aztán irány az ágy. Artúr velem akart aludni menni szóval jó apuka módjára bele is aludtam az altatásba.

Fontos kiegészítések az elmúlt 1 hétről:
- a csapvíz iható. Mi 1 hete azt isszuk, mindenféle forralás/fertőtlenítés nélkül, és senkinek semmi baja
- A horvát vendégszeretetet a COVID se kezdte ki, mindenhol kedvesek voltak
-egyedüli COVID hatás hogy több helyi nyaraló van a parton mint külföldi, szóval ők meghallották a kérést hogy mindenki nyaraljon belföldön ( mondjuk ha ilyen tengerünk lenne valószínűleg mi se megyünk el külföldre 😀)

Holnap vége a bulinak (vagyis ma mert reggel 6 órakor írom a bejegyzést a bealvás miatt😀) jön ujra a pakolás, és a minimum 7 óra kocsikázás Debrecenig.Read more