Balaton&Krk Covid idején

Tegnap a parton odajött hozzánk Iván, a hajós kerítő és mivel Peti is már érdeklődőre fröccsözte magát meghallgattuk az ajánlatát.

A lényeg röviden: fél 2 kor indul egy hajó Punatból ( vagyis nem onnan indul csak ott is megáll) ami olyan partokra visz el ahova nem lehet máshogy eljutni, és annyira szép, hogy soha többé nem fogunk vágyni a Malinskai partokra. 6 év alatt ingyenes felnőtteknek 150 kuna, 6 év felett 75, de ha a kapitánynak jó kedve van EUROval is fizethetünk, ami a 2 családnak így 100 EUR. (Gyors fejszámolás: EUR-ban 35.000 ft, Kuna-ban 36.000, reméljük mehet az EUR). 4-4,5 óra a teljes kör, elmegy vele a delután és nagy élmény lehet.

A lányok persze egyből elkezdtek rajta aggódni: hogy fognak aludni a kicsik? Miért pont fél 2 a kezdés? Éhen fog halni mindenki! Nem bírnak ki 4 órát egyben. Van WC vajon a hajón?...

Nem baj, kemények vagyunk, és amúgy is az élmény az első. Szóval szóltunk Ivánnak hogy OK, benne vagyunk. Kicsit gyanús volt amikor egyből visszaírt hogy szuper, még itt van a parton, átveszi az előleget, de szerencsére elfogadta hogy csak helyszínen fizetünk. Persze közben megnéztük a brossúrán szereplő céget, a honlapot, (https://www.plavnik-punat.hr/ ) mindent ( mégiscsak ez a szakmám részben), majd úgy döntöttünk, hogy ha esetleg mégis átverés, Punat kikötője elég nagy ahhoz hogy találjunk egy hajót ami elvisz egy körre.

Ennyit az előkészületekről...
Reggel újra elfutottam a betonkakakupacokig, mert nem tudta elsőre befogadni az agyam az élményt, aztán irány a part. De csak gyorsan, mert még ebéd is kell, aztán fél 1kor el kell indulni hogy elérjük a hajót ( azért voltak kétségeim Kovácsékkal kapcsolatban). Csodák csodájára, vagy csak az erőteljes időprés hatására, de csak sikerült 12:38-kor kocsiba ülni és még Andót se hagytuk otthon.

Elvileg 1re ott kellett volna lenni a kikötőben. Iván nagy nehezen küldött egy címet ahol ingyen le tudjuk rakni a kocsit, onnan a part még 800 m séta ( az gyerekekkel legalább 15 perc), szóval gyors fejszámolás a kocsiknál: gyorsan kell haladni, ne vigyünk semmi felesleges cuccot. Kell víz, kaja, túratakaró/törcsi a partra, meg max úszószemüveg, búvárkodni nem fogunk. Úszógumi, mentőmellény maradhat a kocsiban, úgyis a parton tesz ki a hajó, majd elleszünk a partközelben....

Elértük a hajót... A parton a hajó dokkjánál Iván is meglett szóval vélhetően mégse kamu. 100 EUR kifizetve, bizonylat a kézben ( persze senki nem kérte utána). Punat nem az első megálló de szerencsére az 5 gyerek, babakocsi, halom cucc láttán többen belátták hogy ők pont Punatra akartak jönni és leszálltak, átadva a helyeket 😀. A kapitány nem mondanám hogy tudott volna bármilyen nyelven, ennek ellenére, vagy éppen ezért folyamatosan beszélt, általában úgy hogy mondaton belül váltott horvát, angol, német, olasz és időnként magyar szavak közt. Utólag rájőttünk, hogy valószínűleg csak a rum átka volt, de sebaj, a srácok máris élvezik.

Punat-ból indulva megkerültük Plavnik szigetét, Cres felől, ahol mint kiderült, az Adria legmélyebb árka húzódik: 120 m van alattunk. Csak most ne kelljen úszni....
Természetesen megint nekem lett igazam. A lányok tegnapi félelmei kezdtek amortizálódni. A "hogy fog Arti aludni?" kérdésre 3 perc alatt kaptunk horkolós választ a babakocsiból, és bár minden gyerek éhen akart halni beérték egy gyors szendviccsel.

Menet közben láthattuk a helyi specialitást, a fehér keselyűt, majd irány az első megálló, egy barlagmedence a sziget mentén. A hely gyönyörű, a tenger türkizkék, ragyogóan tiszta, de kezdett gyanús lenni hogy amikor a parttól 15 méterre a 10 méter mély lagúnában kikötöttünk, és kinyíltak a lejáratok a vízbe, hogy itt ennél közelebb nem leszünk a parthoz. Még a part is igazi vadregényes, sehol egy vízszintes sziklaszakasz ahova ki tudsz menni. Mindenki boldogan elkezdte felvenni a búvárszemüveget, és ugrálni lefele a hajóról míg mi 3 dolgon kezdtünk agyalni:
- 6 év alatt nem azért ingyenes mert Iván jó fej, hanem mert elfelejtett szólni, hogy 6 év alatt gyanús hogy nem tudsz részt venni a program legjaván. Inkább nem ajánlott, mint grátisz.
-Valószínűleg nem csak a 2 nagyot kellett volna az elmúlt 2 évbe úszásra járatni hanem mindet, mert így max 4 ember tud a 9 főből bármit is csinálni.
- kellett volna az a 3 gyerekmentőmellény ami most bőszen melegszik a kocsiban több 10 tengeri mérfölddel és 1 óra hajóúttal, meg 15 perc sétával arrébb...

Sebaj, megoldjuk több körben. Mi Bubuval nyomban becsobbantunk, és beúsztunk a barlangba. Nem tagadom, tényleg iszonyatosan jól nézett ki, bár Brunó eléggé megijedt először hogy be kell úszni egy sötét lyukba. De megérte. Aztán csere. Én mártogatom Artit a vízbe a hajóról, míg Brúnó, mint vén tengeri róka beviszi az anyját meg Petit és Patyit a barlangba. Mondanom se kell, akkor már ő volt a mester, és mindent tudott. De nagyon büszke voltam rá mert rettentően ügyes volt végig.
40 perc múlva vissza a hajóra, El Capitan elkapta a fonalat ( meg valószínűleg egy metaxás üveget) mert nagyon belelendült a dumába. Irány az egyik legszebb homokos part Horvátországban Stara Baska-tól délre.

Mikor elénk tárult a kérdéses partszakasz, azt egyből láttuk, hogy tényleg gyönyörű helyen vagyunk. Azt már kevésbé hogy minek is pakoltunk be olyan felesleges dolgokat mint túratakaró, törölköző, telefon a fotóknak, kaja, meg gyerekek... Ugyanis megint sikerült a parttól legalább 30 méterre kikötni, és mivel nagy hajó, az végképp esélytelen volt hogy bárki is kisétál a partra a cuccokkal. De mint már mondtam, elszántak vagyunk, megoldjuk. A 2 nagy ki tud úszni szóval csobbanás, uszás, part. A kicsiket meg a feleségeket meg ahogy tudjuk, kijuttatjuk. Én Artúrral az ölemben, Baywatch lányokat megszégyenítő ügyességgel, csak és kizárólag lábtembóban suhantam a part felé míg Peti a nyakában a lányokkal haladt előre ( vagyis előre-hátra hullámzástól függően) . Az 1 órás megállóból csak 15 perc kellett mire mindenki partot ért, miénk a világ... 😀
Egyébként viszonylag hamar feltűnt mindannyiunknak egy nagyobb anomália. Az egyik legszebb horvát homokos tengerparton csak és kizárólag öklömnyi méretű, bár gyönyörű fehér kövek voltak (amiből persze egyből nagyjából 9kg volt annyira szép, hogy haza kell vinni szóval a hajóra való visszatérés újabb nehezített pálya). De végül kaptunk választ a fel nem tett kérdéseinkre. Az öböl egyik végében ugyanis viszonylag nagy hangerő mellett sörözött és bulizott 7 vagy 8 felnőtt, de fiatal, izmos felsőtestű, napbarnított és anyaszült meztelen férfi ember, akik láthatóan nem szerették volna se véka se nadrág, se a víz alá rejteni férfiúi adottságaikat. Mivel nem volt a hajójukon angol zászló, egyikük sem volt nőnek öltöztetve mint az V.kerületi legénybúcsús brit gentlemanok, és ledér lányokkal teli hajók sem érkeztek az ottlétünk alatt, kezdett értelmet nyerni a homokos part kifejezés....

De menjünk tovább... ahogy Rejtő Jenő mondaná, 40 perc és legalább ennyi alkoholfok után El Capitan jelezte egy gyengéden és kellőképpen hosszan megnyomott hajókürt égbe szökő szavával hogy aki lemarad, kimarad, szóval indulás tovább. A 3. Partszakasznál már nem is vártuk hogy esetleg talajt érezzünk a lábunk alatt, csak megkérdeztük mennyi időnk van, és már ugrottunk is Brúnóval a vízbe, hogy 15 perc, és valószínűleg 2 újabb Captain Morgan után vezérünk és kapitányunk hívó szavára azonnal a fedélzeten teremve indulhassunk vissza a kikötőbe. Az utolsó szakaszon Berlusconit lenyomta Putyin, Trump elsűllyedt a korrupció tengerében és minden vendég éhes lett mint egy magyar ( Hungry as a Hungarian) mire kapitányunk végre befejezte monológját, és bejelentette hogy eljött az idő hogy aki akar koccinthat vele igazi matróz rummmal a fedélzeten. (Közben a háttérben lágy balalajka muzsika szól, az úri közönség táncol...)

Aztán partot értünk.... a legfontosabb, hogy a srácok utána versengtek ki érezte magát jobban, mi sokat tanultunk belőle, és félreértés ne essék igenis ajánlom ezt a túrát mindenkinek, és az Agency-t is, de nem feltétlen úszni nem tudó gyerekekkel 😀😀

Kis séta még a Punat-i kikötőben, hangulatos tengerparti halászfalu, hazaút kocsival, közös vacsi, és 1 hét után végre az a pillanat amikor a 4 felnőtt leül a teraszon egy-egy sörrel, és beszélget-gyerekek nélkül.

Most fél 2 van, lehet hogy le kellene feküdnöm, mert holnap van az utolsó napunk, és biztos nem lesz könnyű a távozás...Leer más