Grado és az esőnap

Mivel mára úgyis rossz időt mondtak, jelentős lehűléssel (max 29 C° várható😀), meg mert amúgy is kell egy kis kultúra annak a 2 zsiványnak akit magunkkal hoztunk, irány Grado. Zsuzsi már tegnap azon aggódott, hogy az olaszoknál is most van a festa vacanza, a nyaralási idő, induljunk időben, hogy legyen parkolónk a belső szigeten.
Én fel is keltem fél 7kor. 3/4 8-kor már nem bírtam tovább várni, inkább elmentem megnézni, hogy csatlakozik a kis csatorna a tengerhez, azaz futócipő fel, nem baj hogy esik az eső, úgyis vizes leszek.
Szerencsére van egy kis út a csatorna parton végig azon kijutok a tengerig, csak 4-4,5 km (oda). Vagyis jutnék, ha az utolsó szakaszt nem zárná el egy kerítés mert valaki úgy gondolta a félsziget vége márpedig neki jár 😀 (Térkép alapján az agrárminisztérium területe, de az is lászik hogy nem kutatólabor, hanem luxivilla. Ismerve az olasz politikát, biztos rászoruló agráros gyerekeket nyaraltatnak ott, azért kell csak 6 parkoló meg kamerarendszer😀😀)

Na mindegy, irány haza, a család már biztos tűkön ül hogy menjünk reggelizni. Hát ja... Brúnó tableten ült, a többiek aludtak (pontos idő kb 3/4 9).
Végül fél 11 után csak sikerült elindulni Grado-ba, Zsuzsi szerint már későn, mert parkolni nem lehet.

A táj, hát az azért nem a Toszkán dombság, igazából semmi extra, de mégse az itthoni flóra, szóval nézelődünk. Ez a nagyon észak-olasz vidék még nem a történelmi helyszínek melegágya, vagy 50km kellett mire egy valamirevaló romot láttunk.

Grado-ba érve aztán nagy nehezen megtaláltam azt a parkolót, ami mellett legalább 3-3 üres hely volt minden oldalon 😀😀. Lehet hogy az olaszok is olvasták hogy hideg lesz, és neki sem indultak.
Hátizsákot fel, irány az óváros.

Átérve néhány hidacskán végre tényleg bekerültünk egy kis sikátoros, zegzugos, hangulatos, olaszos part menti kisvárosba, ahol lépten-nyomon templomok meg kis terek vannak. Meg is néztünk izibe vagy 3 templomot, amíg még bìrják a srácok. Igazából nem volt semmi konkrét cél, csak sétálgattunk és szívtuk magunkba a városka hangulatát.
Ebéd helyett ittunk egy kávét, a srácok persze cukros löttyöt, de mivel itt sok helyen az italok mellé jár grátisz sörkorcsolya (chips, mini pizza, mini szendvics) jól is lakott mindenki.

Aztán a nagy lézengésben csak a tengerparton kötöttünk ki, ahol a fiúkról sorban kerültek le a sétálós ruhadarabok, és lettek egyre több helyen vizesek végül be is mentek rendesen tengerezni.

Mikor beborult az ég, elindultunk visszafele, hogy itt még le tudjunk menni a partra, de addigra màr tényleg lehült az idő, szóval inkább pizzaparty-t tartottunk a belváros szélén, elmentünk egy helyi supermarketbe feltölteni a készleteket, és visszajöttünk a Marina-ba, hogy Brúnónak is teljesüljön a leghőbb vágya, focizzunk egyet a sportpályán. Az idő jó volt hozzá, a labda mindenhova jön velünk szóval miért ne, játszottunk egy jót, amíg a szúnyogok meg nem zabáltak, és haza nem menekültünk.

Jó nap volt, futással együtt tettem megint 21km-t csak most nem a fenekembe, hanem a lábamba. Esküszöm a végén összeszámolom hány lépés, hány km került belénk a kocsikázáson kívül ( abban már 1000 felett vagyunk)Read more