Szélvihar és hullámverés

Ma reggel elég zord időre ébredtünk. És bár én megint órákkal hamarabb keltem mint a többiek, nem csak nekem tűnt fel, hanem tartósan megmaradt (futáshoz tökéletes de más programhoz kevésbé, szóval ma is tettem egy kört).
Reggeli mozgások és evés után emiatt a délutáni csendes pihenőt felcseréltük délelőttire, és csak fél 12-kor pattantunk bringára, hogy lemenjünk a tengerpartra.

A hullámok hatalmasra nőttek a széltől, viszont a víz is lehűlt, meg a vízből kijönni se volt egy leányálom (legalábbis az egyetlen lány utazótársunk szerint 😀😀) szóval nem sok időt töltöttünk vízben, annál többet a parton a homokban. A napozóágyunk inkább központi találkozóhellyé változott ( bár a szűrt fény is barnít elvileg), a tenger meg vízlelőhely lett a véget nem érő homokárok ásáshoz és homokvár építéshez. Brúnó persze megint darázsfészekbe tenyerelt, és nem bírt egy helyben maradni, ( de lehet hogy mivel ő volt legtöbbet a tengerben simán csak be volt sózva a s...ge, szó szerint) de egy kis hullámlovaglás meg egy kis labdázás anyával leszerelte és visszatért az ásáshoz. Artúr ezzel szemben kb 3 órán keresztül ásott, és temetett folyamatosan kb annyi segítséggel, hogy néha kért vizet a vödrébe.

Aztán amikor már Zsuzsi kezdett összefagyni, és a baywatch fiú is kérte hogy húzzuk le a napernyőt mert viharos a szél, felvetettük egy gyors partmentibüféuzsi lehetőségét (persze pasta és fagyi) , amire le is csaptak a srácok, de természetesen csak akkor, amikor befejezték az ásást (ami további 3/4 óra lett). Így aztán sikerült is negyed 6-kor leülnünk uzsizni, aztán irány bringával vissza a szálláshoz.

Miután már mindenki kipihente a bringázást (ami mostanra lecsökkent 27 percre és 6,6 km-re pedig nem változott az útvonal) a srácok megint kezdtek felpörögni, és 8 körül jött a "menjünklefocizniiiii a pályára" őrület. Szerencsére leleményes szülőkön nem lehet fogást találni ha a naplementében szeretnének sörözni a tetőteraszon, így gyorsan kitaláltuk, hogy a hajónk és a parkoló között lévő füves placc egy focipálya, 2 otthagyott csomagszállító tolikocsi tökéletes focikapu, és mi meg a teraszról eskü nagyon lelkes szurkolótábor leszünk fél óráig😃 Az ötlet be is jött, teljes boldogságban rúgták a labdát fél óráig a két kiskocsi közé, mi meg tudtunk kicsit lazítani meg beszélgetni.

Persze minden jóban van valami rossz, a foci alatt egyrészt úgy felpörögtek mint a búgócsiga, másrészt valószínűleg véráldozat bemutatása mellett véd- és dacszövetséget kötöttek újra, és emiatt nem lehett velük bírni egész vacsi és pizsamaosztás alatt.
Viszont én közben el tudtam kezdeni az "utazz sörrel Olaszországon át" programot amit a tegnapi bevásárlás során készítettem elő. Vettem vagy 7-8 féle, kizárólag olasz gyártmányú sört, amit ezalatt el is kezdtem végigkóstolni. Szerintem ha ma is éjfél körül írnám meg a blog-ot, dupla annyi karakterhiba lenne benne mint így, fél 10-kor, de hát mégis csak mindjárt vége a nyaralásnak, valamikor kell egy felnőtt este is 😀

Holnap zárónap, pakolás, bár ahogy szétszórtunk mostanára mindent a hajóban nem tudom hogy tudjuk egyáltalán megtalálni a cuccokat, nem hogy összerakni, de valahogy megoldjuk, aztán záróbuli és pihenés a nagy út előtt.

A mai nap mottója: elvan a gyerek ha játszik, és így talán még a felnőtt is lehet felnőtt. 😃Read more