Észak-Olaszország gyerekekkel

Hiába aludt el mindenki időben este, ma reggel is sikerült elég későn felkelni a csapatnak. Annyi előnye volt, hogy nyaraláskor hajnalnak számító 8 órakor sikerült még úgy elmennem futni hogy mindenki aludt.

Gyorsan el is döntöttem, hogy futás közben megnézem van e rövidebb út a tengerpartra, mint a napról napra csökkenő hosszúságú már ismert útvonal. Ennek a legegyszerűbb módja, ha elindulsz futni olyan irányba ahová bringával eszedbe se jutna (főleg mögötted egy gyerekkel egy kutyaszállító utánfutóva) és próbálsz toronyiránt eljutni egy pontra ahol már jártál bringával is. Aztán ha megvan ez a kapcsolódási pont, megjegyzed hány km volt oda az út, és visszamész az eredeti ismert útvonalon. Ha a vége több mint a fordulópont duplája, akkor megtaláltad.
Na sikerült is megtalálni az új útvonalat, amivel kemény 600 m-t lehet spórolni, de mivel nem bringaút, időben több, szóval marad az eredeti.

De vissza a reggelhez... Reggeli után úgy döntöttünk rákérdezünk a recepción reklámozott "Rent a boat without license" témára, és kiderítjük, hogy mit és mikor lehet hajó jogcímen kibérelni vizijártassági nélkül ( ráadásul úgy hogy még életemben nem vezettem hajót).
Szokás szerint a recepción hosszú sor állt, mert a max. 2 fős személyzet ultraextrahatékonyan dolgozik, szóval inkább előre tolakodtam hogy megkérdezzem ma van e szabad hajó, vagy ráérek délután is a részleteket firtatni. Egy kapitány úrtól megtudtam, hogy elég sokan gondoltak ugyanerre, szóval vagy azonnal viszek egy hajót 2 órára, vagy holnap délután 3 előtt esélytelen. Én persze rávágtam hogy akkor visszük, és mivel a hivatalos sorban voltak még vagy 2en, tudtam hogy van legalább 20 percünk hogy idehozzuk legalább a pénztárcát a deposit miatt. (A hajó bérlés 2 óràra 45 EUR, a deposit 100). Szóval Zsuzsi bringára pattant, hozta a pénzt én meg vártam a soromat, ami persze most döntött úgy, hogy gyorsabban halad mint Zsu a bringával...
De végül csak összeért minden, bár nem volt nálunk se víz se fürdőruha.
Semmi gond, kijelentettem, hogy van 5 perc továbbképzés, aztán eléggé kapitányra képzem magam ahhoz hogy pikk-pakk kikötünk a háznál, és belépünk mindenért ami kell... És no lám csak, 5 perc alatt megtudtam melyik az előre, a hátra, meg hogy a jobb és bal a hajón 3 másodperc után jobb és bal, szóval lehet menni világgá. A tengerészcsomót ellestem, a többi gyerekjáték...

Sikerült is, mindenki hajókázott, mindenki volt kapitányhelyettes, és 2 óràt utazgattunk a folyón meg a mellékágban, amivel Brúnó 4 napos visszatérő témáját tudtuk helyretenni. Sőt a srácok még a folyóba is megmártóztak egy kicsit. És jó volt...

Ha már itt maradtunk, akkor használjuk ki a benti medence előnyeit, szóval a délután el is telt a napon.
Kis délutáni pihenő, és eljött az én időm. Úgy döntöttünk, hogy ma este bringával megyünk be Lignano-ba, ami azt jelenti, hogy lehet sört inni vacsi alatt 😀 (Bár elég nagy morzsaparty volt 5kor itthon a megmaradt, felhalmozott kajákból)

Felpakoltunk és irány valami új útvonal amit még nem ismerünk, és irány Lignano tengerparti sétánya.

Így bringával tök jó kis partszakaszokat meg útvonalakat találtunk, szóval a 11 km, 2-3 megállóval úgy röppent el, hogy a fenekünkön kívül más izmunkkal észre se vettük ( Arti elfeküdt az utánfutóban szóval ő még annyit se)
Útközben volt minden. Autós kerülgetős szakasz, 80-s évekből ottmaradt wc-torony ( olyan mint egy víztorony, csak alul wc, felül öltözők, és persze azóta nuku változás), spontán strandra menetel, cédruserdő, meg zenebona.
A végére már Zsuzsival nagyon ittunk volna valamit, szóval az első bárban megálltunk egy szendvics vacsira, aperolra, sörre, fagyira meg mindenre is.
Aztán irány haza, sötétben a parton végig...

22 km-t sikerült így a fenekünkbe tekerni, ami után igazán jól esett egy hideg fröccs itthon, hisz a srácok a cukortól még úgyis pörögnek.
Gyors check-in a nagyiknál, hogy mindenki él, és kisebb-NAGYOBB vita után irány az ágy (a fiúknak legalábbis tuti.)

Holnap viszont màr nem bírok még egy napozós/strandolós bulit, irány Grado kocsival, aztán majd ott nézünk strandot, ha már láttunk mindent ( is)Read more

Ma reggel elég zord időre ébredtünk. És bár én megint órákkal hamarabb keltem mint a többiek, nem csak nekem tűnt fel, hanem tartósan megmaradt (futáshoz tökéletes de más programhoz kevésbé, szóval ma is tettem egy kört).
Reggeli mozgások és evés után emiatt a délutáni csendes pihenőt felcseréltük délelőttire, és csak fél 12-kor pattantunk bringára, hogy lemenjünk a tengerpartra.

A hullámok hatalmasra nőttek a széltől, viszont a víz is lehűlt, meg a vízből kijönni se volt egy leányálom (legalábbis az egyetlen lány utazótársunk szerint 😀😀) szóval nem sok időt töltöttünk vízben, annál többet a parton a homokban. A napozóágyunk inkább központi találkozóhellyé változott ( bár a szűrt fény is barnít elvileg), a tenger meg vízlelőhely lett a véget nem érő homokárok ásáshoz és homokvár építéshez. Brúnó persze megint darázsfészekbe tenyerelt, és nem bírt egy helyben maradni, ( de lehet hogy mivel ő volt legtöbbet a tengerben simán csak be volt sózva a s...ge, szó szerint) de egy kis hullámlovaglás meg egy kis labdázás anyával leszerelte és visszatért az ásáshoz. Artúr ezzel szemben kb 3 órán keresztül ásott, és temetett folyamatosan kb annyi segítséggel, hogy néha kért vizet a vödrébe.

Aztán amikor már Zsuzsi kezdett összefagyni, és a baywatch fiú is kérte hogy húzzuk le a napernyőt mert viharos a szél, felvetettük egy gyors partmentibüféuzsi lehetőségét (persze pasta és fagyi) , amire le is csaptak a srácok, de természetesen csak akkor, amikor befejezték az ásást (ami további 3/4 óra lett). Így aztán sikerült is negyed 6-kor leülnünk uzsizni, aztán irány bringával vissza a szálláshoz.

Miután már mindenki kipihente a bringázást (ami mostanra lecsökkent 27 percre és 6,6 km-re pedig nem változott az útvonal) a srácok megint kezdtek felpörögni, és 8 körül jött a "menjünklefocizniiiii a pályára" őrület. Szerencsére leleményes szülőkön nem lehet fogást találni ha a naplementében szeretnének sörözni a tetőteraszon, így gyorsan kitaláltuk, hogy a hajónk és a parkoló között lévő füves placc egy focipálya, 2 otthagyott csomagszállító tolikocsi tökéletes focikapu, és mi meg a teraszról eskü nagyon lelkes szurkolótábor leszünk fél óráig😃 Az ötlet be is jött, teljes boldogságban rúgták a labdát fél óráig a két kiskocsi közé, mi meg tudtunk kicsit lazítani meg beszélgetni.

Persze minden jóban van valami rossz, a foci alatt egyrészt úgy felpörögtek mint a búgócsiga, másrészt valószínűleg véráldozat bemutatása mellett véd- és dacszövetséget kötöttek újra, és emiatt nem lehett velük bírni egész vacsi és pizsamaosztás alatt.
Viszont én közben el tudtam kezdeni az "utazz sörrel Olaszországon át" programot amit a tegnapi bevásárlás során készítettem elő. Vettem vagy 7-8 féle, kizárólag olasz gyártmányú sört, amit ezalatt el is kezdtem végigkóstolni. Szerintem ha ma is éjfél körül írnám meg a blog-ot, dupla annyi karakterhiba lenne benne mint így, fél 10-kor, de hát mégis csak mindjárt vége a nyaralásnak, valamikor kell egy felnőtt este is 😀

Holnap zárónap, pakolás, bár ahogy szétszórtunk mostanára mindent a hajóban nem tudom hogy tudjuk egyáltalán megtalálni a cuccokat, nem hogy összerakni, de valahogy megoldjuk, aztán záróbuli és pihenés a nagy út előtt.

A mai nap mottója: elvan a gyerek ha játszik, és így talán még a felnőtt is lehet felnőtt. 😃Read more