A hősök újra itthon

A hazaút sosem könnyű, és ez több dolog miatt is így van minden alkalommal:
- a használt ruhák összeszedése és begyömöszölése ugyanabba a bőröndbe amiben odafele kényelmesen elvolt, szinte lehetetlen küldetés. Már megtalálni is mindent, de a bepakolása közben mindig a kicsi kínaiak által gyártott cuccok jutnak eszembe, amik használati életükben egyetlen egyszer fèrnek bele abba a dobozba amiben megvetted. Meg amúgy is a használt ruha nagyobb és nehezebb mint a tiszta ( biztos a kosz miatt)
- a szállás átkutatása (3x) hogy mindent elraktunk-e, aztán visszamenni az otthagyotf szódagépért sok idő
- hazaút előtt mindenkinek többször jut eszébe pisilni, ami további idő
-hazafele már mindenki tudja mennyi van előttünk hazáig
- és az érzés, a tudat, hogy ennek most vége sose könnyű.

A srácok az utolsót élték meg a legrosszabbul. Ahogy elindultunk, kórusban kezdtek el zokogni hogy nem akarják hogy vége legyen, sőt Artúr olyannyira kitartott, hogy még a Debrecen táblánál is ragaszkodott hozzá, hogy Olaszországban vagyunk, és kért hogy szóljunk mindenkinek a városban, hogy csak olaszul szabad beszélni. Szóval holnap kénytelen leszek szórólapokat osztogatni, és beadni egy kérvényt az olasz nagykövetségre, hogy Debrecen Ond utca 4 szeretne csatlakozni az Olasz Köztársasághoz, mint önálló házállam... 😀

A lényeg hogy miután reggel 3 búcsúkörrel keresztbe kasba átfutottam a területet, aztán mindent összepakoltunk, és bringával is tettünk egy búcsúkört, legalábbis a recepcióig. Bevált a gondolat, hogy 9kor még talán senki nem akar távozni, szóval leadtuk a bringákat, kifizettük amit még ki kellett és irány a kajahajó még egy utsó reggelore. Természetesen sikerült a reggeliről legalább egy hétre való szendviccsel és croissannal távozni, szóval utolsó (3.)átnézése után a hajónknak, irány haza.

885km állt előttünk, GPS szerint megállás nélkül 9óra alatt, azaz fél 8ra haza is érhetünk. Ehhez képest 2 nagyobb és egy kisebb megállással ( plusz 2 tankolás) röpke 9.5 óra alatt sikerült, ami kisebb csoda. Mármint az hogy a hős családom ezt így kibírta. Persze a tablet, a mese, a mobil hot-spot sokat segít, de akkor is ennyit ülni egy helyben nem egyszerű. Szép tájakon jöttünk, sokféle zenét hallgattunk, de végeredményben most kocsiba 1-2 napig nem akar ülni a család.

Ittho természetesen teljes megőrülés, rohangálás, még bennük van a nyaralás feeling, de ez így van rendjén. Mindenütt jó, de legjobb.... hazaérni 😀

És ahogy ígértem egy kis statisztika a végére:

8 nap alatt ( a szombati indulós napot is nézve) :
- 1935.2 km autóval, ami
- 20 óra, 52 perc kocsiban

- összesen 164.144 megtett lépés ami azt jelenti hogy plusz 134,31km saját lábon (ebből 41.47 futás, szóval a többieknek ennyivel kevesebb)
- és végül 76,37 km bringázás

Akàrhogy is nézzük ez egy közel 2.150 km-es nyaralás.

Várjuk a következőt, meglátjuk az milyen lesz.

Az Észak- Olaszország gyerekekkel kalandot azonban ezennel lezárjuk... Jó volt, ArrivaderciRead more