Alberobello, Monopoli, és búcsúest

Ha már van kocsink, akkor nincs az az isten hogy ne kiránduljunk még egy nagyobbat, akármennyire is kimerült a banda mostanra. 2 uticél is van mára, Alberobello, és Monopoli (még mindig nem a játék...)

Alberobello-t egy ismerősünk ajánlotta, mert nagyon különleges építészete és hangulata van. Innen kicsivel több mint 1 óra kocsival, ráadásul Monopoli felett van, tehát egyértelmű hogy megyünk, még akkor is, ha előre nem néztem meg konkrétan semmit a történetéről, csak a képeket.

Szokásos reggeli, bepakolás (van kocsi, elbírja szóval mindent IS vinni kell) és fél 11-kor már útrakész is a banda. Lehet ma is a legnagyobb melegben fogunk várost nézni? 😀

Sajnos Alberobello-ba nem a Toscana-ra jellemző kis hegyi utak vezetnek, hanem egy magyar 33-mas, vagy 42-es úttal azonos besorolású, ámbár 4 sávos utacska, ami miatt a tájból csak az utolsó 15-20 km mutat valamit. Az viszont végig kis olajfaligetek mellett kanyarog, és a kanyarog szó ki is hozta Artiból a hányingert, de szerencsére megúsztuk az ingerület cselekvésre történő metamorfózisát. (Milyen szavak jutnak itt eszembe fél 12-kor 😀😀)

Kicsit nehezen de megtaláltuk az óvároshoz kapcsolódó parkoló övezetet, 6EUR, egy kis hintázás egy olajfa alatt (mert az jó hányingerre) és séta indul. Na de hova? Hát egy mesevilágba. Azóta már kiokosodtam szóval meg is osztom.

Alberobello ahogy írtam az építészetéről híres, a világon egyedül itt épültek TRULLO-k, amik kör vagy négyszög alaprajzú épületek süveges tetővel (mint valami törpefalu vagy manóvárudvar). Másik különlegessége az épületeknek, hogy kőböl épültek ugyan, de nem használtak semmilyen kötőanyagot, csak pakolták őket egymásra. Mint kiderült, ennek egyszerű, akár magyar sztorinak is beillő oka volt: adócsalási kísérlet. Történt ugyanis, hogy  II.Giangirolamo Acquaviva conversanói gróf megparancsolta az ide telepített parasztoknak, hogy úgy építsenek házat, hogy az ellenőrzés esetén bármikor lebontható, aztán újraépíthető legyen. Hogy miért? Mert ebben a régióban nagyon magas volt az "építményadó" vagy kéményadó, és nem akart a munkásai után fizetni. Aztán persze lebukott, és a grófot lecsukták adócsalásért, de a stílus megmaradt.

A falucskába érve azonnal magával ragad az ámulat. Az első boltocskába, ami engedte a betekintést a belső térbe márazonnal belezúgott mindenki. Iciripiciri kis főzőfülke, közös tér a belépéskor, a csúcsos tető alatti padláson a "gyerekszoba" letrával, és plusz egy kis lyuk a szülőknek. Tényleg mint egy manóodú. És ezek egymáshoz ragasztva hosszú hosszú kanyargós utcákon keresztül mindenhol. Mostanra egy része szuvenyírbót, egy része étterem vagy bár, de még mindig sok olyan van, ahol tényleg laknak is. Nagyjából nyitott szájjal, és visongva jártuk be az egészet a tűző napon, de a domb tetején volt egy ivókút ahol mind a felforrt agyvizünket, mind a nyitott állapotban teljesen kiszáradt szánkat le tudtuk hűteni. A domb tetején egyébként állt egy azonos stílusban megépített templom is, és mi más lett volna mikor odaértünk, mint esküvői fotózás, szóval teljes volt a kép. Mondjuk azt azért megnéztem volna mikor az adószedők érkezésére a templomot is visszabontják majd újraépítik, de lehet hogy volt miatyánkkedvezmény és azt nem kellett földig rombolni minden évben.

Miután kibámészkodtuk magunkat, és bevásároltunk a szuvenyírbótban, tovább indultunk Monopoliba. Fotók alapján ez is nagyon szép történelmi kisváros, de azért 38 fokban tudtuk hogy nagyjából a tengerpartjáig jutunk. Leparkoltunk a parti sétány közelében, és csodaszép azúrkék öböl tárult a szemünk elé, konzervdobozra emlékeztető heringparty-val egybekötve. A parton végig tömeg, kivéve egy kordonnal elválasztott részen, ahol a tábla omlásveszélyre figyelmeztetett, de legalább volt hely. Úgyis a vízben leszünk, táborozzunk le itt 😀. Míg mi bekentük magunkat, Brúnó felfedezte a part első 100-150 méterét, majd jelezte hogy ide aztán be nem megy mert medúzát látott. Artival persze egyből kaptunk az alkalmon, és karúszóval beúsztunk medúzavadászatra ha már van horgászhálónk. 😃 2 döglött és 3 élő medúzával később ( szerencsére nem az áttetsző fajtából, hanem szép lilából, amit ki lehet szúrni pár méterről) mind a négyen elkezdtünk viszketni elég rendesen. Először azt hittem medúzacsípés de Zsuzsi nem jött hozzájuk annyira közel, szóval inkább végiggondoltam, meg körülnéztem még egyszer és rájöttem, hogy bár csodás a környezet, valószínűleg a környék egyik legmocskosabb vizében ázunk. Körbe mindenhol a város, az összes csatorna erre tart , a heringek (vagy ránézésre inkább lemmingek) pedig egymást érik. A víz tetején váltogatták egymást a medúzák és a szemét, szóval inkább kijöttünk, megszáradtunk és cuccostól elindultunk a kocsi felé.
Mivel csak első ránézésre vagyunk nomád szülők, és mivel tegnap elfelejtettünk délben enni adni a gyerekeknek (bár nem is kérték szóval magukra vessenek), gondoltuk ma megkegyelmezünk, és fél 5kor beültünk egy panini-sültkrumpli menüre a közelben.

Kaja után irány a szállás, mert vár minket egy zuhany és 7re ígérte magát a szállásadónk is, hogy főzzön nekünk vacsorát, egy helyi specialitást az orrechietti-t. Kagylós lenne, de mi Al Ragu kapjuk, azaz hússal, mert nem eszünk tengeri herkenytyűket ( maradjon csak Spongyabobnak). Szeretjük az embereket, de azért titkon reméltük hogy Antonella nem itt főzi meg, és be is jött, mert csak becsengetett egy tál forró tésztával, és már ment is. Az 5 órai uzsonna után senki nem volt éhes, szóval Brúnó meg én csak 2x szedtünk, Zsuzsi meg csak 1 púpos tányérral 😀

Fél 9-kor irány a kikötő, utolsó este, szóval ideje elköszönni a kikötőtől, a zsongástól. A parkban, a szökőkút mellett ellenőríztük megvannak e a kis nyugdíjasklubbok, szerencsére majdnem mindenki ott ücsörgött ahol szokott, kivéve egy csapatot, a szökőkút jobb oldalán megszokott 10 fő körüli csapatot, ők ma nem voltak kint, reméljük mindenki jól van, és nincs baj. Még egyszer kimentünk a mólóra, néztük a visszatérő halászhajókat, megettük a búcsúfagyit ( mondjuk Arti kijelentette, hogy mivel a gépünk délután megy, reggel még lehet egy búcsúbúcsú fagyi is) aztán beültünk a tegnapi kis bárba Aperol/sör/icetea partyra, és 3/4 11-kor már indultunk is vissza.

Sörözés közben eljátszottuk a szokásos családi játékot, a "kinekmivoltalegjobb"-ot, és kiderült hogy a hajókázás mindent vitt, de azért az esti sörözés és a fagyi is kapott pár pontot.

Holnap reggel én is megpróbálok elbúcsúfutni a parton, aztán pakolás, és mivel 11-kor itt kell hagynunk a szállást, a reptérre viszont csak 1 után kell kiérni, lehet még egy gyors kirándulás belefér. Majd meglátjuk...Lue lisää