Levada das 25 Fontes e Risco túra

Ma reggel jöttem rá miért tart ott a Portugál gazdaság ahol. Itt fél 8-ig még a nap se kezd el dolgozni, akkor meg hogy várjuk el a polgártársaktól, hogy 8-tól 5-ig produktív munkát végezzenek, főleg ha még a sziesztát is hozzávesszük....
Fél 7-kor keltem, mert ma túranap van, és én vagyok a túrafelelős, és a terv az volt, hogy a családot 7-kor ébresztem, de hát még 7-kor is korom sötét volt, szóval megvártam az első halvány napfényt, és fél 8-kor indítottam az ébresztést.
Míg a többiek felébredtek összeraktam a szendvicseket, bekészí(tettem a vizet, tartalék pólókat, és persze a csoki-keksz-nápolyi készletet, hogy legyen energia, és kezdtem sürgetni a csapatot az indulásra. 8 volt a terv, 9-kor sikerült is elindulni. Azért biztos ami biztos beraktuk a strand cuccokat is, hátha még délután... Viszont, mivel napok óta az időjárás jelentés szerint max 25 fok van, valóságban meg kb 30, meleg cuccot nem tettünk, mert annyira úgyse lehet hideg a túrán. Ezek később még fontos jelentőséggel fognak bírni...

A cél a PR 6-os és 6.1-es túraútvonal (igen, 2 is, mert az eleje teljesen együtt megy, aztán a 6.1 csak 1,6km pluszban a 9km-es 6os túrára, szóval azt a kört is beletesszük), ami egy elvileg 5/10-es nehézségű túra, 1288m magasból indul, és lemegy egészen 960m-ig, majd vissza, és a neve meg leírások alapján sok szép látnivaló van. A PR 6 hivatalosan a Levada das 25 Fontes (25 forrás) , a 6.1 a Levada do Risco (Kockázat-ígéretes név) Egyébként több blogger is van aki nem ajánlotta gyerekkel a túrát, de hát a mi gyerekeink a fél nyarat mamával töltötték Parádon, annyira nagy nem lehet a különbség 😃😃

A túra kezdőpontja Calheta felett Rabaçal-nál van, ami Funchaltól 50 perc kocsival. Szokásos vakondvilág, alagútba be, alagútból ki, kicsi napfény, sok kanyar, és Calheta mellett elindulunk 10 méterről 1200 fölé, persze mindössze 8km hosszú úton, tehát kapaszkodik a kocsi rendesen, ami köszönhetően az automata váltónak legalább nem fárasztja ki a lábam már a túra előtt 😀. 1000 m környékén bekerülünk a felhők közé, mint ha tejköd lenne, és látszik a szélvédőn ahogy elütjük a felhőket és ránk csapódik a vére, ami tiszta vízpára 😀 Közben Zsuzsi arcán láttam a kezdődő ketségbeesést, mert a hőmérő a parti 25 fokról a szintemelkedéssel és felhőkkel szolidaritásban fokozatosan engedte el magát egészen 19 fokig. És ugye a pulcsik nem kellenek....
A kezdőponttal kapcsolatban mindenhol azt írták, hogy egy jó nagy ingyenes parkolóban tudjuk lerakni a kocsit, és onnan minden egyértelműen ki lesz táblázva. Hát az óriásparkoló az annyira óriási lett hogy már 1,5 km-re a hivatalos parkolótól tömött kocsisor állt és mindenhol emberek kerülgették egymást meg a tehénlepényeket. Persze a Marciarc vastag, tuti van még hely fent is, és lett is, szóval mi tényleg ott tettük le a kocsit ahol akartuk.
Kiszállva a kocsiból, vagyis inkább kirántva a szél által azért egyből értelmet nyert a réteges öltözködés kifejezés, szóval mikor Arti 3 méter után kijelentette, hogy megfagy, gyorsan ráadtunk egy második réteg pólót (mert az ugye volt nálunk). Aztán 500 méter után, mikor kezdett kocogni a foga, visszamentem a kocsihoz egy törölközőért, hogy majd legfeljebb azt rátekerjük ha már üszkösödne a válla... Mondanom se kell, hogy mivel szerinte ciki a hegyen törölközőben sétálni, erre nem kerülhetett sor.
A túra kezdő pontjától kb 1,5 km-re van egy turistaház/büfé, ami 200 méterrel lentebb van tengerszinthez képest, addig jussunk le előbb aztán majd meglátjuk mi lesz. Persze végig ment a nyafi, de azért lejutottunk, ahol egy 50 centes pisi meg egy 3 EUR-s forró tea segített. Meg persze az is, hogy a pihenőhelyen már nem ciki törölközőbe csavarva várni a teát, ami pedig nagy segítség üszkösödés ellen. Meg az a negyed kiló keksz meg csoki is ami az első szakasz teljesítéséért járt.

A tea és cukorsokk után már nagyobb lendülettel vágtunk bele a következő 3 km-be ami az első célig, a 25 Fontes-ig tart. Millió lépcső lefele, sok sok sziklából kifolyó tiszta vizű forrás, és kilóméteres hosszúságú Levadák (vízelvezető árkok) melett haladt az utunk, és egyre vadregényesebb, egyre izgibb volt a táj. Néhány helyen ahol alacsonyabbak voltak a fák ráláttunk az alattunk elterülő több száz méter mélységű völgyekre, fent a hegycsúcsokra, a rohanó felhőkre, és egy egy közepesebb vízesésre is, ahol meg nem láttunk ki oldalra ott sűrű cserjés, meg boszorkányerdőbe illő girbegurba fás terület volt körülöttünk. A Levada-k, azaz a vízelvezető csatornák oldala méregzöld moha, a víz kristálytiszta, (több helyen ittam is belőle) és persze mindenhol rengeteg kismadár. Az ösvény sok helyen csak 40-50 centi széles, vizes terméskövekből kirakva, amin mivel mellette többszáz méteres szakadék van az sem segít, hogy van egy sodrott acél "korlát", amin csak az nem esik át aki nem akar, és mindehez nagyjából 3000-s embertömeg, plusz előttem egy 5 éves eleven manó, aki szintén "félelmesnek" találja az utat, szóval nagyon hamar kezdtünk szorosabb barátságba kerülni a tériszonyommal és a 100 feletti pulzusommal, de akkor is gyönyörű volt az egész.

Aztán egy viszonylag hosszabb 30centisösvényesvizesenörvényes szakasz után kinyílt a tér, és eljutottunk az első célunkhoz, a 25 Fontes-hoz. Irdatlan tömeg, de nagyjából csak annyira zavart hogy nehezebben jutsz el a közelébe a sziklákhoz, mert onnan meg irdatlan és felfoghatatlan szépségű természeti csoda ami a szemünk elé tárult. A 25 Forrás, nem 25 külön vízesés egymás után, hanem egy kb 100 méter sugarú kristálytiszta tó feletti sziklákról 25 helyen lezúduló vízesésrengeteg és forrástömkeleg ami kb 200 méter magasból zubog lefele.

Az hamar feltűnt, hogy a tóba nem sokan merészkednek be, kb 12 fokos a vize, de mindenki tátott szájjal próbálja befogadni a látványt. Kerestünk egy kiadósabb méretű, 4 főre berendezhető sziklát és anyuka után szabadon előkerültek a szendvicsek és a csokik.
Közben észrevettük, hogy a tavacska tele van kisebb nagyobb pisztángokkal, így volt lehetőségem kihasználni a vízálló telefon előnyeit is egy jó kis halvideóhoz, majd a fiúk elkezdték az alkudozást a vízbemenetel kapcsán. Arti aki egy órája még vacogva próbált megküzdeni az elemekkel 19 fokban kijelentette, hogy megy a 12 fokos vízbe halat fogni. Brúnó persze lecsapott a lehetőségre hogy ugrassa, ezért megköttetett a fogadás, hogy ha 20 másodpercig kibírja, hogy a lábát belógatjuk a vízbe, akkor a következő fagyiját megeheti, szóval apa felvette az anyamajom pózt, magára lógatta a gyereket, és bemászott a sziklák közé egy olyan pontra ahonnan lehet gyereket vízbe lógatni. Arti kibírta a 20 másodpercet, így a törölköző is új szerepet kapott lábtörlő és lábmelegítő üzemmódban, viszont Brúnó is elkezdte előre félteni a fagyiját, így ellenfogadást kötöttek, hogy ha ő is kibírja akkor sztornó a fagyicsere. Ez volt az a pont, amikor már nem lehetett tovább engedni a dolgokat felelős szülőként, szóval egy megoldás marad, megyek én is Brúnóval lábat áztatni a 12 fokos vízbe, természetesen mivel az illegális szerencsejátékról időben le kell szoktatni a gyereket, fogadás nélkül, csak úgy a hecc kedvéért alapon. 😀😀 Szóval Brúnóval mi is beálltunk a fagyos vízbe, megállítottuk az izomgörcsöket a tudatunkkal, majd a sikeres teljesítést követően rájöttünk, hogy a vízhez képest a 16 fokos sziklák is kellemesen melegnek tűnnek 😁

Egy kis levezető értekezés arról, hogy miért nem mehet be Artúr a vízbe, hogy kézzel kifogja az összes pisztrángot, és indulunk is visszafelé. Az ösvénynek volt egy pontja, a legszűkebb, 30 centi széles szakaszok előtt és után, ahol jelölték, hogy egyirányú a szakasz, így aztán visszafelé kicsit más útvonalon mentünk, ami ha már nem életveszélyes, legalább meredek legyen alapon nyílegyenesen vitt fel lépcsőkön vagy 120 métert szintkülönbségben 😀 onnan persze megint le 920 méterig, majd újabb kaptatón fel 1000 méter fölé, és mikor már érezhetően kerek az összes popsi, és elégett az utolsó falat csoki is a szervezetből, visszajutottunk a PR6 és PR 6.1 elágazásához. Ha már sikerült két gyerekkel megtenni eddig ezt a 7,5 kilométert, nehogy már ne toldjuk meg azzal a 2x800 méter kitérővel Risco felé, szóval balra át, és irány a másik szakasz. Ez egy viszonylag sík, széles út, ami újabb levada-k mellett kanyarog a csodaszép zöld erdőben, egészen egy kiszélesedő völgyig, ahol az útról nézve annyit látsz, hogy mindkét hegyen, kb 100 méterenként zúdulnak ki a hegyből a szebbnél szebb vízesések, majd a legvégén eléd tárul a Gyűrűk ura Völgyzugoly beli óriásvízesése kb 400 méter magasból, több lépcsőn keresztül. Valószínűleg azért ilyen lankás az ide vezető ösvény, hogy mire ideérsz legyen még levegőd, amit aztán a látványtól nem kapsz meg, mert eláll a maradék lélegzeted is. Nem nagyon vannak rá szavak, szóval nem is próbálkozom, ezt egyszerűen látni kell....

Mivel itt megállt a tér és az idő, nem tudom mennyivel később döntöttük el, hogy induljunk visszafelé, de elindultunk. A srácoknak beígértünk egy kis nasit a turistaházban, szóval ott még megálltunk 2 sütire, fagyira, kávéra, üccsire, és újratöltődve vágtunk neki az utolsó szakasznak, ami 1,5 km alatt kb 280-300 méter szintemelkedést jelentett a kocsiig. Nem mondom, hogy Artúrt nem húzni kellett a végén, mert kb a turistaháztól kellett felhúzni a hegyre, de akkor is végigjött a saját lábán a kocsihoz, és még azt is kibírta, hogy amikor felértünk, még tettünk hozzá pár száz métert, mert épp kezdett újra beülni egy nagyobb felhő a völgybe, ami úszott fel hozzánk és bele akartunk menni kicsit a párás, szemerkélő esőbe, mert persze felfelé már irtó meleg volt. Így kicsivel több mint 12 km lett a túra, összesen 6 óra 6 perc alatt, összesen 465m szintemelkedéssel, szóval mire visszaértünk már 95 emeletet másztunk meg az órám szerint.

Hazaúton még bevásárlás, otthon vacsira csirkemell, rizs, sütik, pisztácia, majd mivel még a gyerekek nem fáradtak el a túrában, irány a kocsma egy kis billiárdozásra, sörre, mókára és kacagásra.

Hosszú nap volt, sok emelettel, 27.000 lépéssel, de rengeteg gyönyörű és kihagyhatatlan élménnyel gazdagabban térünk nyugovóra. Nagyon büszke vagyok a kis családomra hogy ennyire lazán vették ezt a napot, pedig hát nem kis teljesítmény.
Azoknak akik meg azt írták a neten, hogy gyerekkel ez a túra nem ajánlott azt üzenem, hogy az én gyerekeimmel még nem próbálták, ők igenis nagyon jól bírták a napot.

Holnap úgy tűnik, hogy nem tudjuk tovább tologatni az aqua parkot amiről bár sok jót nem találtunk, de mindkét gyerek már előre, hetek óta ezt kéri, hogy menjünk el (köszi Petyóka), szóval bevállaljuk. Remélem hamar ráunnak, és mehetünk valami rendes programra is 😃😃Okumaya devam et