Katamarános delfin túra, és pihenőidő

Mivel tegnap sikeresen lefoglaltuk a VMT Madeira Boat Trip-es pasinál a delfinnéző körutat online, ma időben kell kelni és indulni. 10-re legkésőbb a kikötőben kell lennünk, ha rajta akarunk lenni a hajón, amin normális körülmények között csak röhögnék, mert otthon 10-re általában már akár pestre is felérnék a fél 6-os kelésemmel, de itt máshogy jár az óra, fél 8-ig sötét van, szóval a 7 órai kelés is fáj. Másrészt tegnap elég későn sikerült ágyba kerülni és eléggé kimerült már a csapat, szóval kihívás azért hogy 9-re minden cuccal együtt kocsiba kerüljünk.

A terv egy 3 órás katamarán túra, amihez elvileg jár delfinlátás is (kicsit olyan mint a halottlátás de itt elvileg élő delfinekkel, aztán majd látjuk), utána egy kis csavargás Funchalban, és délután pihenés.

9-kor már kocsiban vagyunk, berakva a strandcucc, mert lesz hajóról ugrálás is, meg kaja, nasi, víz, meg persze egy megálló a pékségnél szendvicsekért, mert tegnap már nem mentünk be 11-kor sehova. 3/4 10-re már a kikötőnél vesszük át a belépőkártyákat a hajóra, és várjuk a kapunyitást a sorban. Vagyis én a fiúkkal a sor mellett egy egy szendvicset majszolva.

A hajónk egy kb 100-120 fős óriás, 2 szintes katamarán, az elején a két orr közé kifeszített hálókkal, amin lehet fetrengeni meg lenézni a vízbe, középen bár, meg árnyékos fedett padok, fent meg szintén napozó meg pihenő rész. Szerintem elleszünk. Brúnó gyorsan befoglal egy hálót a legelején, oda terítünk le törcsiket és indulhat a vizikaland. Egyszerre indul el kb 5 hajó, mind egy kicsit más irányba, mert segítik egymást a delfinkeresésben, és irány a nyílt óceán. Ahogy távolodunk a kikötőtől egyre több látszik a szigetből, ami ebből a szögből nézve is elég durvángyönyörű látványt nyújt. Több mint 1 óra hullámlovaglás után, már jó mélyen az oceánban aztán egyszer csak felvillannak a delfinek, meg szól a túravezető, hogy na itt lesznek a barátságos kis delfinjeink. Hát barátságosnak ugyan barátságosak, de elég félénknek tűnnek, mert tényleg csak néha villannak ki a vízből az uszonyok, és épp csak egy-egy hát látszik, de tény ami tény, delfinek (és mivel láttuk őket a hajós iroda is mondhatja hogy nem jár a garanciális második út, mert ha nem lett volna delfin, másnap még egyszer mehettünk volna). Egy ideig követtük a nyomaikat a hullámok közt, és mikor már tényleg szellemlátósnak kezdett tűnni a delfinlátás, mert csak vízfodrozódásokból következtethettünk a jelenlétükre, elindultunk vissza a part felé.

A terv az volt hogy a Cabo Girão alatti partszakaszon lesz a turistafürdetés, de olyan messzire ki kellett mennünk a delfinek után, hogy az már nem fért volna bele az időbe, márpedig a 3 órás hajótúra az 180 perc, se több, se kevesebb, így aztán a Funchalhoz tartozó São Martinho ( jé még egy Szent Márton rajtam kívül) partjainál álltunk meg. Leengedték a lépcsőt, aztán rájöttek hogy így 15 perc alatt nemhogy visszaérni nem fog a csapat, de még vízbe jutni se, szóval a bátrabbaknak megnyitották az orrokrólugrálás lehetőségét. Még jó hogy a katamaránnak 2 orra van, mert így 2x olyan gyorsan be lehetett jutni annak aki akart. Még Arti is bejött (persze a lépcsőn) és úszkált a mélyvízben velem egy kicsit, aztán már másztunk is vissza a hajóra és irány a kikötő. Persze mondanom se kell, hogy kijött belőlem a friss vitorláskapitányi vér és egyrészt a táskáinkat egy kétoldali csathurok csomóval odakötöttem egy oszlophoz hogy ne mozgolódjanak, másrészt a kikötésnél végig a kapitányt figyeltem, hogy hogy manőverezik 😀😀

A sikeres partraszállást követően beraktuk a cuccokat a kocsiba a parkolóházban, és elindultunk egy kicsit sétálgatni Funchalban. Megnéztük a São Tiago erődöt, ami a 17.század elején épült, és volt már minden is, kaszárnyától múzeumig, jelenleg épp étteremként és elhagyatott turistalátványosságként üzemel, sétálgattunk a nyitott ajtók utcáján, ahol már múltkor is nézegettük a viccesen kifestett ajtókat, aztán rájöttünk, hogy mindenki hulla, inkább pihenni kéne egyet délután.
Gyorsan elmentünk még egy Pingo Doce bevásárlóközpontba, a fiúk megcsinálták a 20 perces kihívást, ami Brúnó ötlete volt, és az a lényege, hogy amit 20 perc alatt fejenként 10 EUR értékben össze tudnak szedni a boltban azt megvesszük nekik (persze valami kis játék meg sok-sok édesség lett belőle), aztán irány haza. Rájöttünk, hogy a délután 4-5 körüli napsütésben még nem is láttuk a házat😀😀

Vacsira csináltunk egy spagettit, kiültünk megenni a teraszra, aztán mindenki a maga módján pihengetett 1,5 órát (könyv, tablet mese, miegymás). Még zárásként kiültünk a naplementébe, megtanítottuk Brúnót römizni és nyomtunk 2 k(s)ör römit, így aztán még csak 10 óra van, de már mindenki ágyban, még ha nem is alszanak.

Holnap még van egy nagy kihívásunk, megcsináljuk a PR8-as túrát, a Vereda da Ponta De São Lourenço-t, aminek 2 sajátossága van. Az egyik, hogy kimegy a sziget legkeletibb csücskébe, dimbes dombos sziklás ösvényeken, a másik, hogy ez a sziget egyetlen területe ami nem esőerdő jellegű, hanem kopár, sziklás, kihalt, holdbéli táj. Oda vissza kb 7,5-8 km, de 7/10-re írják a nehézségét, mert sehol nincs árnyék és egyfolytában fel-le kell menni a sziklás, keskeny ösvényeken meg lépcsőkön. Én már nagyon várom, meglátjuk hogy bírják a srácok. Viszont emiatt korán kéne indulni, ébresztő 7-kor mindenkinek (szóval nekem fél 7, hogy legyen fél óra csend 😀😀)Les mer