Búcsúpart, búcsúfutás és búcsúbuli

Hát ez is eljött, az utolsó teljes napunk Madeira szigetén. Rengeteg helyen jártunk, rengeteg szépet láttunk, és rendesen, majdnem a végletekig elfáradtunk. Mi is lehetne a záró program, mint egy újabb óceánparti pihenőnap.... Na persze olyan Marcisan, ahogy az lenni szokott, ami azt jelenti, hogy napokkal ezelőtt kinéztem egy partszakaszt, ahol a család strandolhat amíg én futok egy olyan jó tengerpartosat...

A reggel már ennek fényében indult el fél 9-kor nekem, fél 10 körül a családnak. Nem rohanunk sehova, nem kell korán kelni, csak olyan mediterrán, ráérős stílusban. Kávé, lassú ébredés, kis mese a srácoknak, aztán valami kiadós villásreggeli. Kis serrano sonka lepirítva, omlett 6 tojásból, tegnapi maradék szendvics, sajt, szóval igazi fejedelmi lakoma. Igaz hogy a kaja közepén jöttem rá, hogy futás előtt nem kéne sokat enni, de nem gond, addig még lemegy.

Még dél se volt, de már indulásra készen ültünk a kocsiban. Mivel csak olyan Marcis pihenőnap van, az uticél São Martinho (szent Márton), Funchal külvárosa, azon belül is a Praia Formosa. Több leírás szerint kavicsos-fekete homokos partszakasz szabadstranddal, büfékkel, és ami a legfontosabb, egy elég hosszú parti sétánnyal ahhoz, hogy el tudjak menni futni. A térkép szerint nyugat felé egész hosszan tart a sétány, kelet fele meg valami barlang van, a Túnas das Poças do Gomes, amiről a neten nem sok infó van, de szintén érdekel...

A Praia Formosa közelében 2 parkoló is van, egy fizetős meg egy ingyenes, próbálkozzunk előbb az ingyenessel. Úgy látszik, péntek dél nem a legpreferáltabb időszak, szóval csodák csodájára van hely, leparkolunk, és irány a part. Széles, köves partszakasz, alig van ember, nem kell nagyon keresgélni a helyet, megállunk a legelején. Strandcuccokat kipakol, napernyő köré kisebb kőpiramist felépít, és már kész is a pihenőplacc... Család rendezve, szóval jöhetnek az egyéni igények...Apa futni akar...

Füles a fülben, víz a kézben, irány nyugat...Egy kis hidakkal, kilátópontokkal, kis falurészletekkel, kikötővel színesített sétány vezet végig a parton szinte egészen a Cabo Girão-ig, igaz, hogy több helyen felújítás miatt lezárva, de egy igazi látványos futóútvonal. Elfutottam ameddig lehetett majd vissza, túl a startponton egész a barlangig, 9km...
Kis pihi, testhűtés az óceánban, és már viszem is a családot a barlangba, mert az nekik is érdekes lesz. Pont olyan, mint valami csempészbarlag, a túloldalon egy kis bárral. Tök izgi és itt volt az orrunk előtt egész héten...
Barlangtúra után kajavadászat, Hamburger helyi kenyérben, tradicionális paradicsomleves, espetada marhanyárs, meg egy kis saláta, és máris mindenki majdnem jól van (így este fél 6 körül). A majdnem a külön életet élő desszertgyomor miatt van, aminek adtunk még egy 3 gömbös fagyikelyhet, és teljes lett a nap.

Estebéd után még ránéztünk egy közeli sziklára, ami mögött feket homokos partszakasz van, nagy hullámokkal, szóval az utolsó nap délutánján meg is találtuk a legjobb partot a szigeten. A két gyerek dobáltatta magát a hullámokkal, mi közel a szívrohamhoz néztük, mindenki boldog....

Otthon egy gyors zuhany, macseketetés, és kezdődik a visszapakolás a bőröndökbe, mert holnap már indulunk haza. A szállás komfortosságához hozzátartozik, hogy a vasárnapunk nem a válogatással és mosással kell teljen, mert a ruhákat 93%-ban frissen mosottan tettük el, sőt még a tengercipőket is beraktuk ma a gépbe, mert az még sose volt kimosva...

Záróakkordként a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy menjünk le még egyszer a kocsmába is, így fél 9 körül még nekiindultunk újra a nagyvilágnak. Közeledve a Lindinha Bar-hoz realizálódott bennünk, hogy péntek van, szóval bulinap és karaoke show. Igazi falusi kocsmalagzi hangulat, a környék összes fiatal és öreg helyi lakója a kocsma körül bolyong, és bulizik. Csaptunk még egy búcsú családi billiárd party-t, amit két helyi erő kiemelt érdeklődéssel figyelt, szóval kénytelen voltam még elfogadni a kihívást egy partira a falu billiárdbikájától is, de végre legalább előkerült a fél literes söröskorsó is a pultból, szóval nem kellett 3 percenként újratölteni a poharakat. Közben persze a kocsmában tombolt a karaoke láz, jobbnál jobb dalokat adtak elő a helyi gyerekek és részegek rosszabbnál rosszabb stílusban, ami tovább emelte az est hangulatát. Tényleg úgy éreztük, hogy belecsöppentünk a helyi élet legközepébe, és a legrosszabb az, hogy még élveztük is 😀😀
Séta haza, kis lefekvés előtti időhúzások, és le is zártuk az utolsó teljes napunkat Madeira csodás szigetén. Maradnánk még, most kezdünk igazán belejönni, de sajnos hamarosan vége. Holnap utazunk...Meer informatie