3. Azambuja- Santarém, a fesztiválnap

Ma viszonylag kevés lakott helyen jártam. Az útvonalam: Azambuja-Reguengo-Valada-Porto de Muge-Omnias- Santarém volt. Ebből Porto de Muge és Omnias közt 15 km a semmi közepén, mindentől távol. Viszont végre a természetben, és nem gyárak és ipari parkok közt vezetett az utam.

De előbb az éjszaka: tegnap ott fejeztem be, hogy a vihar miatt hazarohantam beszedni a ruháimat. Ez még szerencsére sikerült mielőtt minden pacallá ázott volna, és rajtam kívül kb mindenki ezt csinálta. Ekkor derült ki számomra, hogy tele lett a hely, mind a 17 hely foglalt volt, még a csendeskövetőm is befutott zárás előtt, épp kint beszélgetett a Kanadai haverjaimmal az asztalnál. Mikor visszaértem a szállásra, már a legtöbben bent voltak az eső miatt, de volt aki borozgatott, volt aki csak beszélgetett, a fiatal 3 fős csapat akiket érkezéskor láttam, meg jókat röhögtek. Nem volt kedvem vegyülni, szóval behúzódtam a matracomra írkálni, aztán mikor kimentem cigizni, kijöttek a fiatalok 2 lány, 1 fiú), és a srác megkérdezte nem megyek e el velük sört szerezni. Mondtam, hogy papucsban nem, de ha hoz nekem akkor megihatjuk 😄😄. Azt hittem viccel amikor mondta hogy OK, de aztán hozott, szóval egy sör melett végül összeismerkedtünk. Dél-Afrikából jöttek, a srác egy barátja miatt akar végigmenni, aki 2 éve megcsinálta, szóval neki is meg kell, a csajok meg csak elkísérték, de nekik vissza kell menni június elejére dolgozni. A srác találkozik az apjával Portoban, aztán onnan együtt mennek tovább.
A sör elfogyott, mindenki visszavonult, én is elkezdtem olvasni, aztán 9kor valaki leoltotta a lámpát, és szépen elaludt a bagázs. Éjfélig mint akit agyonvertek úgy aludtam, de akkor felriadtam valamire, és elkezdett zavarni minden zaj, horkolás, mocorgás. Egész addig, amíg rá nem jöttem, hogy erre hoztam a füldugót, amit gyorsan elővettem, és 3/4 5ig semmi nem zavart. Akkor felkeltem, kivittem a cuccaim és elkezdtem összepakolni mindent.

7-kor már úton voltam, és mivel esőt mondott egész délelőttre, úgy döntöttem nem a cipőmet meg a zoknimat áztatom el, hanem a zoknicipőben vágok neki. Szakadt az eső, de ebben nem zavart, és ha nem aszfalt úton megy az ember, irtó kényelmes. Csak párszor volt legoépítősgyerekszoba élményem, amúgy 13 km-ig ebben mentem. Addigra többször eleredt és elállt az eső, nem győztem fel-le kapkodni a poncho-t, de legalább már egész gyorsan fel tudom kapni ha baj van.
Ez így ment Reguengo-ig, ahol találtam egy nyitott kávézót (inkább kiskocsmát), ahova behúzódtam 2 croissont és egy kávét magamba tömni reggeli gyanánt.

Innen már napsütésben tovább Valada-ba, ahol már kezdtem érezni a sarkam a zoknicipőben a sok aszfalt miatt, szóval átvettem a cipőm, elraktam a ponchot, és irány tovább.

Porto de Muge-ig szőlő és búzaföldeken át vitt az utam, és mindenhol írták, hogy ott még töltsem fel magam vízzel, mert innen Omniasig, 13-14 km-en keresztül semmi nincs. Se víz, se pad, se árnyék... Szóval megtöltöttem a palackokat, (bár esőben nem sok fogyott belőlük), és nekivágtam a napsütötte Portugál Hacienda világnak (portugálul Azenda amúgy). Kavicsos, földes dűlőutak, sok sok zöldség, szőlő és búza, és egy csomó traktor a közelben, akik a tavaszi munkálatokat végzik, de amúgy semmi egyéb. Már épp be akartam magam kenni a nap ellen, amikor hirtelen újabb vihar támadt. A ponchora még volt időm, cipőcserére nem, szóval ma is szétázott a zoknim és a cipőm, amiből a cipő hamar szárad, a zokni kevésbé, szóval cuppoghattam innen végig .

Aztán vége lett, újra bődületes meleg, meg pára, és egy lengőhinta a semmi közepén 😄😄 Pihenőhely zarándokoknak, amiből amúgy minnél inkább távolodok Lisszabontól (mert Portohoz azért még túlzás lenne azt mondani hogy közeledek, még mindíg van 270 km) , annál többel találkozom. Köszönünk, mosolygunk, és megyünk tovább. Ki ki a saját tempójában.

Már épp megszáradt mindenem, amikor újabb vihar, aztán újabb melegroham, aztán még Omnias előtt még egyszer ugyanez. Szeretek esőben sétálni, de utána vizes zoknival egy idő után nem komfortos, de nem izgatott annyira.

Még egy kicsit a zarándok út jelzéseiről: Ma az jutott eszembe, hogy úgy van itt jelölve minden, mint a viccben amikor a székely bácsit kérdezi a felesége, hogy szereti e még. Van egy jelzés, hogy a Hit Útja jobbra, aztán kilómétereken át semmi, szóval mint a székely, majd szólnak ha változik 😀... Ma is ez volt, amíg nem kell kanyarodni addig menj arra, amerre legutóbb mondták 😁

Végre beértem Omniasba, akartam valahol inni egy hideg sört, de mire rájöttem hogy itt semmi nincs, már ki is értem belőle. Közben elkezdtem hívogatni a szálláshelyeket, de egyik se vette fel, hogy legyen szállásom estére, mert bár még bírnám, de Santarem-ben körül szeretnék nézni. Hát senki nem vette fel, szóval elsétáltam abba ami a legközelebb van az Úthoz. Nagyon kedvesen közölték, hogy mivel ma Fesztivál van, nincs helyük, és a többiek is valószínüleg ezért nem veszik fel, szóval próbáljak Bookingon valamit nézni, hátha ott még van.
Kimentem a közeli templom lépcsőjére, és találtam is 2 szabad szobát összesen a városban. Az egyik egy hotel, elég messze, 97 EUR, a másik egy villa egyik szobája, 138 EUR.... na bumm, marad a hotel. Táska vissza a hátamra, és irány keresztül a városon, de közben kicsit nézelődtem. Bementem 2 temlomba, aztán kiszúrtam a fesztiválhelyszínt, ahol már nagyon készülődtek estére... Na majd meglátjuk.

Santarém egy domb tetején van, szóval még idefele felkaptattam a dombra, ami nagyon "jól" esett 30 km után. A hotel pedig a völgyben van, szóval most mehetek lefele a túloldalon 😄

Szobámat átvettem, Hotel UMU, sima egyszerű szoba, de csak enyém a fürdő, és erkélyem is van. Tiszta luxus.

1,5 óra pihenés után kezdtem nagyon éhes lenni, és elkezdtem éttermeket nézni, de mivel nem tudtam dönteni elindultam vissza az óváros felé ( hegynek fel persze). Hamar kiszúrtam a fesztivált, gondoltam előbb körülnézek ott. Belecsöppentem egy középkori lovagi tornába, aztán egy csomó komédiás, meg agyagkorsóban söröző középkori lovag, a templom berendezve kínzókamrának (stillszerű), a főtér meg kész vásár. Még teve is van. Meg mindenhol sütik nyárson a húsokat, csapolják a sört.
Egy kajás bódénál egy afroamerikai nő, mikor nézelődtem elkezdte magyarázni nekem portugálul, hogy olyan vagyok mint valami nagy legendás hős a könyvekből (ennyire még nem jó a portugálom, egy fiatal srác segített, bár neki meg nem jó az angolja). Vettem is tőle gyorsan egy csirkés paelat, meg egy sört, amit úgy megpakolt hússal, mint ha tényleg lovag lennék. Ha tudom, harci kocsin jövök át Azambujából 😀😀

Még néztem egy kicsit a forgatagot, aztán tettem egy kört a sikátorokban, ittam egy kézműves sört a vásárban és elindultam hazafele. Hosszú nap volt, újabb 33 km-rel közelebb vagyok Santiagohoz, újabb élményeket éltem át.

Holnap irány Golegã, ahol kivételesen (a maiból tanulva) gyorsan foglaltam egy helyet a zarándokszálláson 😁😁

Ma is megvolt 63.000 lépés, és ma végre szép helyeken mentem végig, még az eső sem zavart annyira 😀😀Leggi altro