2. Nap Alverca do Ribatejo-Azambuja

Mai útvonalam Alverca do Ribatejo- Sobralinho- Alhandra-Vila Franca de Xira-Estación de Carregado-Vila Nova da Rainha-Azambuja. Buen Camino alkalmazás szerint 28,7 km, a szállástól indulva az órám szerint 32,3.

A mai nap és útvonal szerintem nem az Út csúcsa (legalábbis remélem). Elég indusztriális nap volt, ha össze kéne foglalnom. Alverca do Ribatejo-tól Alhandra-ig végig ipari parkok mellett, gyárövezetben vezet az út, amit aztán követ egy elég hosszú szakasz közvetlen a forgalmas főút mellett, majd egy szakaszon Alhandra vége fele lemegy a folyóparti sétányra, ami legalább szép, bár az egyik oldalon a folyó, a másikon vasúti sínek vannak. Az első értelmezhetően halászfalu feelinges halászfalu Vila Franca de Xira, ami viszont cuki volt. Főleg hogy itt is vannak elvetemült kisboltosok 😃😃.

Ja nem az elején kezdtem. Reggel szinte egyszerre indultam el a tegnapi "zarándoktársammal", akivel egész nap váltogattuk egymást. Jó utat kívántunk egymásnak aztán én elhúztam tőle. A város végében át kellett kelni a sínek felett, de a jelzések szerencsére egyérteműek voltak szóval célirányosan szeltem át a felüljárót. A túloldalon utánam is szólt egy pasas, hogy mennyire jól tudom az utat, tudok e nekik segíteni. Mint kiderült Kanadából jött, egy fiatalabb lánnyal, aki akár a lánya, akár az unokája is lehetne. Elmondtam nekik az összes tudásomat amit a tegnapi úton magamra szedtem, aztán ők előre mentek.

Viszonylag hamar rájöttem, hogy Május 1 az Portugáliában is Május 1, azaz munkaszüneti nap. Szóval az eltervezett reggeli kávémból és péksütimből az Alhandrai folyóparton semmi nem lett, mert minden zárva volt. Így aztán megettem a szombati Ultrabalatonról megmaradt fehérjeszeletemet, és ittam rá sok vizet reggeli gyanánt. A kávét a 9 km séta pótolta mire ideértem 😀

Aztán 11 körül Vila Franca-ban találtam egy nyitott kisboltot, ahol bár friss péksütemény nem volt, vettem pár előre dobozolt cukorsokkot, és egy padon a parton betömtem egy Cola-val, hogy legyen bennem energia. Közben kisütött, sőt elkezdett égetni a nap, szóval újra bekentem magam, levettem a nadrágom szárát, átforgattam a táskámon száradó zoknikat és továbbmentem. Újabb adag ipari csarnokot követően elém tárult a messzeségben egy csodálatosan füstölgő, és a tájat csodálatosan ketté szelő erőmű, és láhatólag abba az irányba tartott az utam, szóval legalább volt mit követni 😃

Közben azért, ha az ember nem előre nézett voltak szép részek is, hatalmas virágos mezőkkel, és néha egy egy elsuhanó vonattal. Carregadonál aztán megláthattam az erőművet közvetlen közelről is, sőt meg is kerülhettem, és így tértem rá az utolsó szakaszra, ami viszont már dombokon/réteken át vezetett egész ideáig. Közben egy két rizsföldön is keresztülvágtam.

Vila Nova da Rainha-ban megint összefutottam Kanadai barátaimmal, épp éttermet kerestek, mert a kislány már eléggé maga alatt volt az éhségtől, de végül eltűntek szem elől. Én próbáltam a helyi cuki kis templomba benézni, de természetesen zárva volt az ünnepen, szóval mentem tovább a rizsföldek felé.

Végül nagy sokára beértem Azambuja-ba. Gondolkoztam hogy továbbmegyek, de a következő szállás 12 km, az már sok lett volna mára, viszont út közben eldöntöttem hogy ma kipróbálom a klasszikus zarándokszállások egyikét, így az első utam oda vezetett az Azambuja Pilgrim Albergue-be a fő utcán. Út közben feltűnt, hogy mindenhol hatalmas fa kordonokat építítenek az út mellé, mint ha mindjárt kezdődne a bika futtatás. A szálláson megtudtam, hogy igazam van, csak nem most hanem május végén lesz 😄😄

Beértem az Albergue-be, ahol tömve volt az előtér emberekkel, akik éppen regisztráltak befele. Ahhoz képest hogy egész nap csak 3 embert láttam akik egyértelműen El Camino-n vannak, itt már 11 ember elfoglalta az ágyát mire ideértem. Franciák, Koreai lány, egy olasz úr, 2 dél-afrikai, a többieket nem is tudom, mert ők már addigra bejelentkeztek és nem hallottam a történetüket, de van még egy fiatal 3 fős csapat, és még a Kanadai barátaim is befutottak mire lezuhanyoztam 😁. Kiváncsi leszek, olyan mint egy gyerekkori úttörőtábor csak sokkal több korosztályból.

Kaptam egy matracot, választhattam hogy emeletes ágy felül, vagy a sarokban egy matrac az emelvényen, szóval megyek az emelvényre, a színpad amúgy is az én világom. Van 2 zuhanykabin, 2 wc egy paravánnal elválasztva és 7 emeletes ágy meg a matracom 😁. Komfortzónákat jelentősen átlépő szoba, de ha már egész nap ez járt a fejemben, hát legyen.

Lepakoltam, elhelyeztem a levendulazsákot a hálózsákomban (tegnap este ugrott be, hogy ha már annyira útálják az ágyipoloskák, beteszem magam mellé, hogy engem is utáljanak), lezuhanyoztam, kimostam és kiteregettem az alsóimat meg a pólómat, és elindultam vacsit kutatni.
A tulajdonos szerint van egy snack bar a templom mellett, ahol persze mint kiderült csak italok vannak 7 előtt szóval a jól megérdemelt kávém és söröm mellett elnézegettem a helyieket, ahogy majálisoznak. Aztán benéztem a templomba, ha már itt vagyok, kicsit elüldögéltem, aztán elsétáltam a "városba", és beültem a Buda Cafe-ba egy hatalmas hamburgerre krumplival és persze egy sörrel. A hambi jó volt, a sör is, és hangulatos a városka is, szóval visszamentem még újra a templom melletti bárba, és leültem a helyiek mellé egy asztalhoz, hogy kicsit belekerüljek a világukba. Aztán elkezdett feljönni egy vihar, szóval visszarohantam az albergue-be hogy beszedjem a ruháimat és már nem is hiszem, hogy kimozdulok ma újra.

Hosszú és fárasztó nap volt, hiába a naptej, szerintem lepirult a karom és a nyakam, de azt mondta a házigazda, hogy a holnapi szakasz gyönyörű lesz.... Már váromLue lisää