11.nap: Albergaria-a-Velha - Airas=40 km

Na ez most kemény volt. Végül 3 eltévedéssel, pár nézelődéssel, majdnem megállással aztán mégis továbbindulással ma kicsivel több, mint 40 km-t tettem meg összesen 765m szintemelkedéssel. Szerintem alaposan leteszteltem a fizikai határaimat, és ennek ellenére egész fitt vagyok, és még tudok járni 😀😀 És így holnap már korán Portoba jutok, és lesz időm Portot is felfedezni.

Mai útvonalam: Albergaria-a-Velha - Urgueiras- Albergaria-a-Nova -Laginhas- Escusa- Outeirinho- Coche- Pinheiro da Bemposta- Besteiros- Póvoa- Oliveira de Azeméis-Santiago de Riba- UI - Cucujães- Faira- São João da Madeira- Arrifana- Infestas- Malaposta- Airas

És akkor a részletek: Tegnap éjszaka elég nagy vihar volt, csak remélni mertem hogy reggelre eláll, mert nem akartam már a legelején szétáztatni magamat, így mikor fél 6-kor felébredtem, örömmel konstatáltam, hogy látom az eget, és nem esik...Még 😀

Összepakoltam mindent, ittam egy elég rossz kávét, és elindultam. Tudtam, hogy ma hosszú út vár rám, de azt még nem, hogy végül meddig is akarok elmenni ma. Több lehetőség is volt. Vagy elmegyek São João da Madeira-ig, ahol viszonylag több szálláshely van, de akkor holnap Portoig még 33 km vár rám, és nem akarok hullán odaérni. Viszont az is igaz, hogy tegnap estére már eléggé fájt mindkét bokám, szóval lehet itt meg kéne állni ma. Ha bírom, akkor elmehetek Malaposta-ig, ahol van egy hotel, vagy esetleg még plusz 1,5 km Airas, ahol meg olcsó albergue van. Majd a lábam eldönti nap közben, mindenesetre reggel körbe bandázsoltam a bokámat.

Albergaria-a-Velha másik oldalán még volt egy elég szép kis óvárosi rész, azt még bebolyongtam útközben, aztán le is tértem egy kis földútra. Az eső nyomai elég erőssen látszottak, de kikerülhetőek voltak a pocsolyák, szóval nagy baj nincs, ma legalább madárdallal kezdek. A tegnapi jókedvem kitart mára is, jót tett neki pluszban a kedves szállásadó és a gyógytea 😀
Urgueriasból csak egy körforgalmat kaptam, közepén egy Mária szoborral, és nem sokkal később újabb erdőn keresztül értem be Albergaria -a-Nova-ba. Innen egy jelzés szerint már csak 300 km Santiago, szóval tuti hogy a fele utat már megtettem 😀😀. Egyébként a Velha időset, a Nova újat jelent a két városka nevében, de Nova sokkal avittabnak tűnt mint Velha, szóval lehet csak szójáték az egész. Bár Nova templomocskája tényleg Nova volt, hófehér üvegpalota nagy márvány trónussal. Viszont volt mellette egy kis kedvesség a zarándokoknak, egy pecsételő hely, meg pár narancs. Szóval nyomtam egy pecsétet innen is, meg vettem egy narancsot és továbbálltam.

Szerencsére bár itt is egymást érik a városkák, de többnyire alacsonyabb rendű utak mellett mentem tovább, a távolban a hegyekkel, és másik irányból sajnos egy újabb viharral. Valahol Branca szélén megláttam, hogy a galambok összehúzódtak egy helyre egy villanypóznán, szóval gondoltam kitalálok egy népi bölcsességet, tuti azért van, mert nagy vihar jön. Sajnos igazam lett. Az első hideg fuvallatnál (mindig így kezdődik) előkaptam a táskavédőt, gyorsan lecsattintottam a karabinerről a ponchot, felkaptam, és vártam az első cseppeket. Meg is jöttek hamar, aztán úgy elvert az eső, hogy 2 percen belül a cipőim teljesen megteltek vízzel, és mivel arra figyeltem hova lépek, kétszer is rossz felé mentem. Szerencsére hamar feltűnt, hogy nem látom a jelzéseket és visszafordultam, újra rácsatlakozva az Útra.
Pinhero da Bemposta-ig áztam, aztán kaptam 5 perc napot, majd újra áztam. De nincs mit tenni, ez ilyen. Egy domb tetején találtam egy kis fedett helyet, lepakoltam és elmajszoltam a 2 napos zsemlémet, aztán kicsavartam a zoknimat, mert még van azért hátra több, mint 20-23 km, hátha meg tud addig száradni. Mikor tovább indultam (persze megint fel-le-fel-le), egyszer csak belefutottam Bemposta óvárosába, ahol még ki is volt táblázva melyik épület micsoda, és mikori, meg miért olyan amilyen. Szóval elkezdtem az eső helyett a táblákkal foglalkozni, amiből megtudtam, hogy régen ez valami királyi rezidencia is volt, és hogy innen elvileg egyszerre látni a hegyeket és az óceánt is. De én csak a hegyeket láttam, azokat is felhők közt 😄😄

Mire befejeztem az egyszemélyes tárlatvezetésemet, csitult az eső is, szóval bandukoltam tovább. Sose tudtam hol járok, ha láttam a sárga nyilat nyugodt voltam hogy az irány jó, és nézegettem a tájat. A messzeségben hegyek, a völgyekben házak, szép volt a környék. Valahol Travanca-nál aztán egy szakaszon még a síneken is vezetett az utam, de meghallgattam a síneket, nem jön vonat, szóval átmentem az alagúton is 😄.

Végül egy kis ösvényen és egy ódon hídon át jutottam be Oliveira de Azeméisbe. Már messziről látszott két dolog: tele van új társasházakkal meg nagy tornyokkal a város, és hogy sajnos elég magasan van a templom, ami azért baj, mert ez egy zarándok útvonal, szinte mindig a templom mellett megy el az út 😄. Nem baj, akkor dombotmászunk. Nem volt épp a legkényelmesebb az emelkedő, de feljutottam, bele egy terecskébe ahol vicces szobrokon csillogott a napfény, szóval kicsit kerültem és megnéztem a két bádoghulladékszobrocskát 😀. Aztán tovább felfele. Kezdtem már kicsit megéhezni, de annyira nem fogott meg a bevásárlóutca hangulat, hogy nem álltam meg, majd Madeira-ban, az már csak vagy 8 km 😄. A templomig még átkeltem az óvárosi részen, ami egészen hangulatos volt, majd gondoltam, ha már ennyit másztam megnézem a templomot esetleg pihenek ott egy kicsit. Esküvő volt, szóval ahogy beléptem kérték hogy lépjek is le 😁😁

Innen megint csak lefele, aztán felfele, aztán lefele. A lefele azért jobb, mert akkor rálátsz a tájra, szóval láttam is sok szép mindent a távolban, és azt is kiszúrtam hogy São João da Madeira is fent lesz a dombtetőn, csak előbb még lemegyek a völgybe 😀. Madeira-ba egyből egy hatalmas pláza mellett jutottam be, de oda nem akartam bemenni a tömegbe enni. Szóval elmentem az első kávézóig, és ott kértem egy toast-ot, kávéval, colaval, és leültem végre egy kicsit hosszabb időre. Elvégre el kéne dönteni, hogy maradok, vagy megyek tovább. 31 km-nél jártam, Airas innen még vagy 8.

Kaja közben azért ráírtam az Albergue-re, hogy van e helyük, mert ha nincs akkor el se megyek addig, majd megbeszéltem a lábaimmal, hogy Madeira nekem szigetként tetszett, városként nem fog meg, menjünk tovább. Keresztül menve a városon, tényleg nem is volt benne semmi érdekes, szóval jó döntés menni amíg még bírom.

Arrifanaba menet volt a mai utolsó előtti igazi kaptatós rész, szóval ott még kellett a szufla rendesen, de a colaKVtoast hármas tolta az energiát a lábaimba rendesen. Persze itt is templom a tetején, ha már felmásztam benézek. Mindenhol az ajtón kiírva, hogy csendet kérnek, aztán beléptem, és épp porszívózott valaki, ami egy ekkora térben elég durván tud szólni. Nem is tudom hogy tudott imádkozni a két benti hölgy ebben. Viszont itt is volt pecsét, szóval elég jól bepótoltam a Mogoforesben elmaradt pecsétet a zarándok útlevelemben 😄

A templom után vissza a sárga útra, elmentem egy focipálya mellett, ahol épp meccs volt, megálltam az első kapurarúgásig, de nem volt VB minőség szóval továbbálltam innen is. Aztán egyszer csak elfogytak a sárga nyilak egy Pingo Doce után. Visszamentem az előzőig, ott még megvolt de utána sehol semmi. Itt már elő kellett vennem a telefonom, és rájöttem hogy tök messze van a rendes útvonal, nem tudom ezek milyen nyilak voltak amiket követtem, de elvittek a francba. Kerestem egy összekötő szakaszt, hogy ne kelljen a templomig visszamászni, és visszatértem a rendes útra. Viszont közben a távolban megláttam az óceánt is, lehet ezért kellett eltévednem, mert fentről jobban látszott. Arrifana vége felé, Malaposta előtt még egy nagy kaptató, már az utolsó mára, ahol egy sarkon megláttam kiírva hogy már csak 262 Santiago, szóval Santiago gyorsabban közeledik hozzám, mint amilyen gyorsan én haladok felé 😀😀. Innen már végig a főút mellett vitt a jelzés (vagy annak hiánya) egészen Airas-ig, de nem zavart, balra nézegettem az óceánt a távolban, és néha még a sósvíz szagát is érezni véltem 😁

Aztán Airas-nál megtaláltam az albergue épületét, de bejáratot nem. Végül megláttam egy nőt teregetni a szomszéd háztetőn, mondtam mit keresek, ő meg mondta hogy várjak, majd mindjárt jön. Adott egy pecsétet megy egy kulcsot egy 3 ágyas saját fürdős szobához (kb nincs más rajtam kívül), elkérte a 15 EUR-t és megmutatta a szobámat. Lepukkant, ócska, kicsit salétromos, de egy estére jó lesz. Még kérdeztem van e bolt vagy kávézó nyitva, mondta csak a "snack bar", ami a helyi kocsma. Átsétáltam, ettem egy csokis sütit mert más nem volt meg egy sört, mert az meg volt, aztán amikor kezdett begyűlni a falu leléptem, mert most nincs meccsnézős hangulatom, ma már néztem meccset. Visszafele vettem holnapra 2 almát egy gyümölcsösnél ami nyitva volt, és bejöttem a szobámba. Mivel vacsora nélkül fekszem ma le, kifejezetten jó ötlet volt az a toast kenyér délután 😄

Holnap Porto. Mivel tuti csak addig megyek, foglaltam egy apartmant magamnak, szeretnék egy estét normális lakásban eltölteni, és úgy megnézni a várost délután, hogy nem kell a cuccaimat rakosgatni. Aztán majd kiderül, hogy hétfőn indulok e tovább vagy még pihenek.Okumaya devam et