12. Nap Airas-Porto 😀😀

Elértem Portót!!! 12 nap alatt sikerült megtennem az első szakaszát az útnak, hivatalosan 375 km-t, de a valóságban még nem adtam össze. Nem is ez a fontos.

Innen talán a terep elvileg egy kicsit enyhül, mert a parti úton szeretnék végig menni, de majd látjuk. Még nem néztem meg mi vár rám ezután. Majd visz az Út ahova akar 😀

Mai útvonalam: Airas- Souto Redondo- Ferradal- Lourosa- Vergada- Goda- Gríjo- Sergueiros-Peroshino- Rechousa- Vila Nova de Gaia- Porto

Ez egy viszonylag rövidebb, 28,5 km-es szakasz volt, hogy úgy tudjak Portoba érni, hogy még legyen erőm nézelődni itt is. De ehhez képest a lábaim érzik rendesen az elmúlt 2 nap hajtását, szóval nehéz lesz a városnézés. Kicsit egész nap fájt valahol valami a lábamban, de majd a szálláson pihentetem kicsit mielőtt elindulok, és este a zoknicipőmben megyek el, az olyan mint ha nem lenne rajtam semmi. 😀

A tegnapi etap után szerintem nem csoda, hogy az éjszakám úgy telt el, hogy észre se vettem. Nem zavart a szoba dohossága, a fürdőben növekvő salétromosság, a hangok fentről, még az utcán villogó lámpa se. Aludtam, mint akit agyonvertek. Így aztán 6 után keltem csak, és az első amit észrevettem, hogy szakad az eső 🤔. Nem baj, csak akarni kell és eláll hamar...gondoltam. És így is lett. Mire mindent újra elpakoltam, elkészültem, már a nap bújt elő a felhők közül. Meleg nincs, kb 9 fok, de nem baj. Rövidgatya, pulcsi és ha sétál az ember, nem fázik.

Airasból a régi Római úton vezetett kifelé a sárga jelzés, amit elvileg tényleg a rómaiak csináltak ide, de az esőtől, meg az elhanyagoltságtól nem annyira látszott rajta az antikvitás jellege. Viszont a mai nap jelentős része macskakövön vitt szóval el is gondolkoztam miért macskakő a macskakő. Persze lett rengeteg válaszom az "olyan barázdás mint ha a macska karmolta volna össze"-től, a "macskajajt okoz a lábadnak"-on át egész a "jól lehet vele macskát kergetni"-ig. Aztán megnéztem. Elvileg azért így hívjuk, mert a jelenleg már Szlovákiában található Macskalyuk-i bányából származott az ilyen bazaltkockák nagy része nem csak itthon, de külföldön is.

Az már már természetes, hogy sose tudtam melyik városkában vagyok út közben, és azt is gondoltam hogy ilyen közel Porto-hoz már nem sok alkalmam lesz az erdőket róni, így nem is csodálkoztam, hogy egyik városból a másikba érek folyamatosan. Közben figyelgettem a házakat, és a kilátást a környékre, de azon kívül hogy szép volt, meg macskaköves, nem nagyon történt semmi. Azért látszott, hogy vasárnap van, mert elég csendesek voltak az utak is. Capela da Santa Rita-ban volt valami fesztivál, de csak a zene szólt (Queen meg Beatles valami nagyon furcsa pánsíp feldolgozásban 😀) ,de még nem voltak emberek szóval nem álltam meg. De azért már kezdtem megéhezni, így hogy tegnap délután óta nem ettem rendesen, és mindjárt 10 óra. 😀 Végül beértem Gríjóba, gondoltam majd ott eszem valamit. Hát a Gríjóiak annyira lusta népség, hogy senki nem otthon csinál reggelit a családnak, hanem hosszú sorokban állnak a kávézókban hogy kaját kapjanak, szóval nem. Viszont elhaladtam egy nagyon hosszú kerítés mellett, aminek a temető után volt egy kapuja, és mindenki oda ment be kocsival. Meg kellett néznem, így találtam meg Grijóban Mosteirro de S.Salvador kápolnát és parókiát ami egy gyönyörű régi kolostorrendszer volt. Ha már itt voltam, bementem, tele volt gyerekkel, valami iskolai műsorra készültek szóval körülnéztem és továbbmentem.

Sermonde elején találtam egy hosszú kerítést, ahol egy teljes történet volt felfestve (lásd mellékelt video), majd letértem egy újabb macskaköves útszakaszra, és itt bandukoltam tovább Perosinho-ig, ahol barátra leltem. Mellém szegődött egy beagle szerű kutyus, és elkísért egy darabon. Ő is éhesnek tűnt, valószínűleg már én is, bár korábban a tegnapi 2 almámat lelkesen megreggeliztem, szóval sorstársak voltunk. Kicsit kóboroltunk együtt, aztán ő lemaradt valahol, én meg találtam egy kávézót, és bementem, ettem egy croissant, egy Pastel de Nata-t, ittam egy kávét meg egy colat, és továbbmentem.

Az utam újra egy régi római ösvényre/útra vitt, amit sokáig követtem, végre fák és természet közelében egészen Canelasig, ahol megláttam egy torzót ami felkeltette a figyelmem. Kiderült hogy egy régi, 1954-ben indult iskola bejárata, amit meghagytak mementonak, de a többit az autópálya miatt lebontották. Kár érte, képek alapján szép volt.

Menet közben elgondolkoztam két dolgon is:
- mindegy ki milyen gyorsan megy, végül ha a jó úton halad, ugyanoda jut. A korábbi zarándoktársaimmal teljesen összevissza tempóban haladtunk, volt aki sietett mint én, volt aki csak bandukolt de esténként napokig egy helyen lyukadtunk ki. Szóval nem kell rohanni, akkor is odaérsz.
- mennyire nem látjuk mi van magunk körül amikor mondjuk kocsival közlekedünk. A táj csak elsuhan, látod hogy szép, de azt nem hogy pontosan mi mellett mész el. Ami kocsival 10 perc, gyalog 1,5-2 óra. Van időd alaposan körülnézni.

Innen hosszú kilométereken át követtem a főutat, de már látszott, hogy közelítek Portohoz. Vila Nova de Gaia-hoz érve belecsöppentem a teljes civilizációba, majd megjelent az első villamos/metro is, ami itt még föld felett, Portoban már alatta megy.
Végül elértem a Ponte Luís-t, ami a Portóba vezető híd. Még felmásztam a dombra a Gaia-i oldalon, jól körülnéztem, aztán végigfotóztam a fél világot, és elértem az utam első szakaszának hivatalos végét, a Porto-i Sé templomot. Kértem egy pecsétet a Credentialomba, majd beültem egy jól megérdemelt sörre a templom tövében.

Innen irány a szállás, egy kis pihenés, mosás, végre egy olyan szállás 2 hét után ahol nem kell figyelnem a cuccaimra, aztán amikor a lábam már úgy érzi, hogy képes lepcsőt mászni (vagy legalábbis hajlandó) akkor irány Porto felfedezése 😁

Végül 2 óra pihengetés után nekivágtam a városnak. Szokásomhoz híven csak kóvályogtam összevissza, hogy vigyen magával ahova akar. Erre mondta 2 napja a kedves szállásadóm, hogy próbálok eltévedni a város lelkében, meg hogy igazi zarándok vagyok azzal, hogy nem foglalgatok napokra előre, meg hogy megyek tovább ha még bírom mindegy mi volt az appon.

Na szóval Porto: elindultam találomra az egyik irányba, és eljutottam hamar a Batalha térre valami V. Péter szobráig, innen láttam egy fürdőszobatemplomot (így hívom azokat amik kék csempével vannak kirakva kívülről) de zárva volt. Innen elindultam felfele egy sétálóutcán, és úgy döntöttem felmegyek addig a pontig, ahol a város már nem óvárosi képét mutatja, aztán majd onnan jövök lefele a múltba. Találtam is egy elvileg híres graffiti falat (vagy inkább modern kültéri freskót), aztán továbbmentem az óváros széléig és a következő utcák egyikén elkezdtem leereszkedni. Hol jobbra, hol balra...Újabb modern freskó, aztán egy nagy park, a Portoi városháza hozzá óratorony lánccal, majd megláttam a Torre dos Clérigos tornyát, előtte a templommal. Olyan sokan vártak kint, és olyan rég akartam bemenni egy templomba, hogy odamentem. 10 EUR a belépő, de elvileg van ott valami amit érdemes megnézni. Ám legyen... bementem és bent sorokban ültek az emberek és vártak, miközben a templom belülről ki volt világítva valami fényjátékosra. Mozgott, zenélt maradtam. És ezt se bántam meg. Olyan bődületes fél órás fényjáték volt, olyan aláfestőzenével, hogy teljesen magával ragadott.

Utána sok sok lépcsőn lementem a partra, ami még nem az óceán, hanem a Duero folyó torkolata, de nagyon szép és hangulatos. A vízben hajók, a parton bárok, éttermek, utcazenészek, és rengeteg illat. Itt jöttem rá, hogy igazából 2 napja nem ettem rendes kaját, csak száraz zsemlét meg gyümölcsöt, meg ma reggelire azt a fincsiséget a kávézóban.
Vízpart, szóval persze mindenhol halas kaják, ráadásul többe kerül egy saláta mint a mai szállásom, szóval vissza az óvárosba. Megmásztam vagy ezer lépcsőt, és elkezdtem kutatni valami rendes, de nem horror árú kaja után, végül a közelemben beültem egy étterembe. Sertéshúsra vágytam, de az már elfogyott, szóval maradt a kacsa, meg utána egy fagyis desszert. Közben odatévedt egy "utcatáncos" srác a hangfalával. Szegény rémesen rosszul táncolt és irtózatosan komolyan vette magát, mígnem aztán egy pasas a vacsorázók közül beállt hozzá táncolni. Aztán a macarena-ra két csaj csatlakozott hozzá, sőt többen megálltak az utcáról is, így végül vagy 10 csaj nyomta a sráccal a macarena táncot. Ha már csak ezt láttam volna Portoból akkor is megérte volna ma ideérni úgy feldobott, olyan jókat nevettem közben 😀😀

Mikor kezdtem átfagyni feljöttem a szobámba. Út közben még találtam egy érdekes piacot, meg rájöttem hogy elég sok a hajléktalan a környéken, de eltelt a nap. Mindjárt éjjel 11.

Holnap reggel nem tervezek korán kelni. 11ig kell elhagynom az apartmant, lehet még reggelizek is egyet. Sajnos elég nehéz eltervezni hova megyek holnap, mert egyből 2 felé ágazik az út: az egyik a parton megy, a másik bentebb, és így nem tud az applikáció egyértelmű instrukciókat adni. Elindulok és majd közben meglátom hova érkezem. Az biztos, hogy a parti úton, mert 2 napja várom hogy közelembe legyen az óceán. 😀Weiterlesen