Még 1 nap strand és kis esti Tabija erőd

Úgy látszik nem volt elég a csapatnak egy nap kocsimentesség a 15 óra út után, szóval ma is helyben maradás és strandolás mellett döntöttünk. És természetesen, mivel Artúr is köztünk van, a tegnapi placcon, csak hogy ne változzanak a dolgok. Mondjuk ennek ma kifejezetten örültünk, mert semmi kedvünk nem lett volna a városi strand hering partijához. Nyugis betonplacc, 2 napernyő, asztalhoz kihozott hideg sör, nem is lehet erre nemet mondani 😁😁.

De előtte még kéne egy kis reggeli is, szóval előbb lementem a házunk alatti utcában lévő kis pékségbe, de ez inkább fornettis mint pékség szóval jöhet a B verzió, ami felettünk 500 méterre a dombtetőn van, a főút túloldalán. Hangulatosan lerobban kis utcákon át felmentem a dombra, elhagytam egy félbehagyott hotelt tele hasznos építési alapanyagokkal, majd egy apartman mögött a susnyáson át egy kis ösvényen fel a főúthoz. Az átkelést valószínűleg egyik biztosító sem vállalná be a balesetbiztosításban, de sikerült átérnem 2 hullám közt, és irány a Pekara Montenegro. Hatalmas minden péksüti, veszek perecet, valami kerek szezámmagos bigyót, pisztáciás croissant és "egy" kifla-t (ami 8 kifli összesütve egy nagy kerek cuccként, de le lehet tépkedni kiflinként, 1,2 EUR-ért 😁😁) Kb 3 napra elég szénhidrát 😁😁

Reggeli után irány a part, befoglaltuk a helyet, kértünk kávét meg sört, és irány a víz. Kicsit melegebb mint tegnap, szóval mindenki boldogan úszkál, búvárkodik egész nap. Arti megint fog kis halacskát, Brúnó hordja fel a cuccokat 5-6 méter mélyről, mi meg békésen olvasunk az árnyékban. Ideális családi nyaralás.

Kora délután, miután már mindenki csokibarna lett, feljöttünk lehűlni a lakásba, meg ebéd helyett uzsonnázni egyet, mert ha már ma nem mentünk sehova, az volt a feltételem a strandoláshoz, hogy délután megnézzük azt a romot amit tegnap futás közben szúrtam ki egy sziklaszirten a város másik végén. Ehhez viszont kell a pihi, mert meleg van nagyon, szóval 6ig pihenő van, akkor már nem tűz annyira a nap.

Pihenő pipa, az agyvizünk a légkondi alatt visszahűlt forráspont alá, mehetünk. 2 üveg víz, túraszandi, sapek, és irány a parti sétányon keresztül a város túloldala. A tegnap esti zsongáshoz képest nagyon csendes most a sétány, eszembe is jutott hogy csinálok egy hyperlapse videóösszeállítást a délutáni és aztán az esti tömegről. Aztán az is eszembe jutott, hogy inkább a teljes minitúráról csinálom, szóval próbáltam minnél többet videózni menet közben...

A parti sétány végén egy kis ösvény indult fel a vörös sziklák között, ami még vörösebbnek tünt a fények miatt, ugyanis pont naplemente előtt kezdtünk el felkapaszkodni. Az első kilátópontról aztán elénk tárult a környék teljes panorámája, amit még akkor is lélegzetellálítónak éreztünk volna ha nincs épp 36 fok és van is levegőnk, de így meg halmozottan az volt. Gyors vízpótlás és kapaszkodunk tovább az erőd maradványok felé kiszáradt, és pár éve láthatóan szenessé égett tájon, kis kavicsos ösvényen. Mígnem aztán a lemenő nap vörös hátterével elénk nem tárult az erőd, amiről azóta már azt is tudom, hogy ez a Tabija erőd maradványa, amit a törökök építettek még 1860 körül határvédelmi céllal, mert innen nagyon jól belátható az egész környék, majd az Osztrák-Magyar Monarchia szerezte meg az 1800-s évek vége felé, és szintén egy erődrendszer részeként használták. Viszont az utóbbi időben eléggé el van hanyagolva, de legalább gyönyörű helyen van és irtó hangulatos.

A város felől közelítve ez egyik ablak alatt a falon hatalmas kék nyíl, és alatta felhalmozott kövek, gondoltuk ez lesz a bejárat. Át is másztunk rajta, majd később rájöttünk hogy van egy hatalmas, boltíves kapu is 100 méterrel arrébb, de hát az ajtón bárki be tud menni, az én gyerekeim a kihivásokat és a kalandokat keresik 😁😁. Belül amúgy csak falmaradványok voltak, de a kilátás mindenhonnan gyönyörű, illetve volt 3-4 kör alakú beton teknő, ami vagy rakéta állás lehetett vagy szocialista minimál stílusú betonjakuzzi, de mindenesetre érdekesen nézett ki. Kicsit kiültünk a fal szélére, néztük a tengert, meg a naplementét, aztán mikor kezdett gyűlni a tömeg (úgy látszik tűző napon mások se akartak sziklátmászni), elindultunk lefelé.

Bár a nap már nem tűzött, irtó meleg volt, ami miatt a 2 liter vizünk már az erődben erősen megfogyatkozott, szóval a városba visszaérve az első sörözőben megálltunk folyadékpótlás és bámészkodás céljából. Itt elücsörögtünk egy darabig, aztán irány egy supermarket egy kis utánpótlásért, majd egy gyrosos, mert Brúnó tegnap este óta kívánja az egyik helyen amit meglátott. Mi meg Artival a minifánkot kívántuk tegnap óta, szóval azt is veszünk és irány haza vacsorázni.

Otthon kiültünk a teraszra vacsizni, aztán még engedve a gyerekek nyomásának játszottunk még 2 kör Robbanós Cicát (Brúnó a Szarvasi táborban ismerte meg, nagyon mókás kártyajáték), aztán irány az ágy mindenkinek, én meg maradok a teraszon blogolni a fröccsöm mellett.

Bár nem sok minden történt délelőtt, de ez egy nagyon szép nap volt. Sok időt töltöttünk négyesben a vízben is, a kirándulás alatt is, meg aztán a teraszon is. Szeretem az ilyen napokat, mindenki kívánsága figyelembe van véve, együtt vagyunk és együtt csinálunk egy csomó közös pogramot.

De a fenekem már nem csak a tengervíztől sós, szóval holnap irány Budva, és a Čučuci vízesés, meg amit még út közben találunk. Elvileg van útközben erdőtűz is, de mivel ma már sokkal kevesebb volt a füst, reméljük minden rendben lesz, és átjutunk mindenhova.En savoir plus