SUP-R Kenubálok és a hajótörés

Mivel tegnap meg lett ígérve a kenuzás, ma ez lesz a program. Ehhez korán kelni se kell, csak lemenni a szokásos partunkra, felfújni a kenut és evezni. Mi sem egyszerűbb??? Mondjuk az nagy kérdés, hogy most, hogy Arti is nő rendesen, hogy fogunk benne elférni, de mindenre van megoldás. SUPer, vagy másképp SUP-R ötletünk támadt, ugyanis a házihazdánknak van két SUP-ja, és tegnap Brúnó megkérdezte tőle ki tudnánk e bérelni, de sajnos bérelni nem lehet, viszont kölcsönkérni, megfogni és levinni magunkkal ingyen azt igen 😀

Reggel fél 9 körül azért ráírtam, hogy áll e még az ajánlat, de szerencsére az ígéret itt is szép szó (obećanje, ami nem obszcén, hanem az ígéret montenegróiul), szóval 5-ig miénk a SUP, meg van oldva a 4 személyes evezés kérdése. Brúnó persze egyből egyedül akar kievezni a nyílt tengerre, ami miatt egyértelmű, hogy a SUPot hozzákötöm majd a kenu hátuljához, hogy ne tudjon eltávolodni tőlünk.
Fél 11-re nagy nehezen összeszedtük a srácokat, kocsiból elő a kenut is, és minden cuccal együtt irány a szokásos partunk.
A kenu kapcsán voltak azért félelmeim, aminek az előélete az, hogy tavaly nyár végére, az utolsó Tisza Tavi kenuzáskor a jobb oldalsó tömlő folyamatosan eresztett. Most nyár elején szétszedtem, megtaláltam a lyukat, befoltoztam, és elvittük Szarvasra, ahol egy idő után megint elkezdett engedni. Szétszedtem, a hotel gyerekmedencéjében fél óráig kerestem a lyukat, de nem találtam, szóval bevittem a Decathlonba, hogy esetleg meg tudják e nézni. Nagyon jó fejek voltak, gyorsan megnézték él e még a 2 éves garanciája (volt még belőle pont 2 nap), és ingyen bevizsgálták. Lyuk nem volt rajta, csak a szelep volt rosszul visszarakva, megcsinálták, vihetjük is. De azért bennem volt a félelem, hogy ne a tengeren eresszen le alattunk.

Kenu felfújva, kellemesen óriáshullámos a tenger, szóval irány délnek, Bar felé kenu-SUP konvolyban. A SUP kötelét hozzákötöttem a kenu hátuljához , Brúnónak így volt kb 5 méter szabadsága, de ha beesik a vízbe sincs baj, mert a SUP velünk marad. Az idő kicsit szeles, meg szép közepes hullámzás van, de partközelben teljesen jó lesz. El is eveztünk gyorsan az öböl túlpartjáig, és a beugró sziklacsúcs előtt még egy kis fürdés is volt a fiúknak. Ugráltak a SUP-ról, míg én próbáltam az egyre erősödő sodrásban nagyjából helyben maradni a konvollyal.
Kis idő múlva továbbmentünk, megkerültük a sziklacsúcsot, és már bent is voltunk a nudista strandon, de mivel csak fiúk nudiztak itt, a srácok hamar elvesztették az érdeklődésüket, nem is mentünk partközelbe, inkább tovább eveztünk egészen a Ratac monostorig. Itt Brúnó kiszúrt egy nagy sziklát a víz közepén, ahonnan le akart ugrani, szóval "megálltunk" amíg megnézte, ami azt jelenti ekkora hullámok és áramlatok közt, hogy folyamatosan próbáltam sodrás ellen evezni, meg vissza-vissza menni a gyerekhez, ami nem egyszerű, szóval miután végzett a felfedező körútjával besodortattuk magunkat a kis öbölbe a kiugró rész túloldalán, ahol én tudtam pihenni egyet, a gyerekek meg úszkálni, ugrálni a SUP-ról, majd elindultunk visszafelé, ami nem volt könnyű a szembeszél és az áramlatok miatt.

Végül 1,5 óra után kikötöttünk. Nem volt nagy kedvem kiemelni a kenut meg a SUP-ot, szóval a napozóágyunk mellett, a "móló" tövébe kötöttem ki atom bonyolunk kötélzetrendszerrel, ami nem engede nagyon előre-hátra mozogni de nem is húzta rá a falra (gondoltam én, és ez az a lustaság amit később még megbánok), és ehhez oldalról még a SUP-ot is hozzákötöttem, jöhet egy sör meg egy kis pihi.

Zsuzsi hozott le egy kis gyümölcsöt, nasikat az apartmanból, ettünk egy kicsit, aztán Brúnó elindult SUP-ozni egyet. Miközben kötötte le a SUP-ot a kenuról, észrevette hogy az az oldal ami korábban is le-le engedett megint puha. Nem lettem nyugodt ettől a mondattól, gyorsan a mólóról felpumpáltam a jobb oldalt, de mire visszaraktam a pumpát megint leeresztett. Ezek szerint nagyobb a baj mint eddig. Gyorsan bementem a vízbe megnézni mi van, de addigra már késő volt. Sajnos a hullámok miatt, akárhogy is sikerült megakadályoznom a kötelekkel az előre-hátra mozgását a kenunak, a fel-le mozgással a szikla széle szó szerint kivágta a szövezet és mögötte a levegő tömlőt is, és nem ereszt, hanem konkrétan léket kapott.
Így lettünk hajótöröttek, vagyis kenutöröttek de szerencsére a büfé mellett, így egy újabb sör márazonnal kellett amint kivittem a kenut és láttam mekkora a baj . Sőt, még egy séta is, ahova Brúnó el is kísért míg lenyugodtam kicsit. Szóval lesz még egy köröm a decathlonba hogy ezt is tudják e javítani, meg kicserélni a tömlőt...

A délután hátralévő részében így maradt a SUP, meg a víz, szóval ezzel töltöttük az időt, Brúnó még bevitte Zsuzsit meg Artit is egy jó nagy körre magával, aztán 5 körül pakoltunk és visszajöttünk a szállásra.

Mivel már csak 1 egész napunk van mielőtt tovább indulunk Montenegróból, félig meddig hazafelé, és mivel nem akarjuk a rengeteg elhozott alapanyagot hazavinni, Zsuzsi összedobott egy szuper mindent-mindennel vacsit, amiben volt sültkolbász, sültsonka, Ptitim (izraeli rizs alakú tészta), főtt tészta, pirított répa és hagyma, és még vajas kukorica is, szóval jól bekajáltunk a teraszon, aztán még elindultunk egyet koktélozni a partra. Van egy magaslati, panorámás koktélbár a sétányon, oda beültünk egy italra, a fiúk ettek még egy fagyit (este fél 10kor kell még az a cukor), és jöttünk is haza.

Holnap van az utolsó teljes napunk, és bár utána utazunk tovább, mégse akarunk egy helyben ülni, szóval vegyes programot tervezünk. Megnézzük Ulcinj-t, ahol anyuékkal voltunk 13 éve, és a közeli strandokat is felfedezzük délután, mielőtt hazajövünk pakolni.Read more