Backway azaz Lovas lovasok nélkül

A mai napunk megint alkalmas lenne arra, hogy 3 sorban összefoglaljam, de arra meg akkor mindek a blog, szóval attól függetlenül hogy nem sok mindenről lehet írni a mai nap kapcsán, mégis megpróbálom legalább egy egyperces novella szintre felhozni.

Ott hagytam abba tegnap, hogy Szarajevói filmfesztivál buli van, amiből szerencsére a szoba tájolása miatt azért nem érzékeltünk annyit mint amennyit a hotel előre jelzett. Viszont ezzel együtt is keveset aludtuk mert reggel korán akartunk tovább indulni. Fél 7kor kelés (a családnak, mert én felkeltem megint 6-kor.) Összeszedtük a cuccokat is meg magunkat is, és fél 8-kor már újra kocsiban ültünk. Itt jegyezném meg, hogy irtó büszke vagyok a család minden tagjára, mert annak ellenére hogy már vagy 28 órányi és kb 1400 km-nyi kocsikázás van a fenekükben, egy rossz szavuk nem volt, hogy be kell ülni megint a kocsiba, és továbbmenni még kb 500 km-t a következő megállóig. Atomcsapat az biztos...

Szarajevóból kifele viszonylag hamar jutottunk el a mai első autópálya szakszunkig, ami tartott vagy egy órát, mert aztán persze megszűnt alattunk az út, és irány a kanyargós, 50-estáblás, falukövető üzemmód. Mondhatni eseménytelen út volt, bár a táj a hegyek közt nagyon szép, de lehet el lettünk kapatva Montenegróban a szép tájakkal. Ettől függetlenül, (vagy inkább ezzel együtt is) nagyon hangulatos tájakon vágtunk át, bár a vágtunk az sokszor inkább araszoltunk volt, mert haladni nem mindenhol lehetett.
Egy egy megálló azért kellett az átmozgatás és a fáradt olaj leengedés miatt de inkább kocsibanülős nap volt, mint nézelődős. Így mentünk végig Bosznia Hercegovinán majd mikor megörültünk hogy újra van egy kis autópálya, bele is szaladtunk a bosnyák-horvát határba, és kezdhettük előlrők az egészet 😁😁 A határ előtt még megálltunk tankolni, és próbáltuk elkökteni a maradék bosnyák márkánkat, de egy nagy szagyor nasi sem volt elég rá hogy azt a kb 6000 forintot elköltsük a benzinkúton miközben álombaillő 480Ft/l áron megtankoltuk a kocsit is.

Horvátországon elég hamar átjutottunk, és már meg is érkeztünk a magyar oldalra, ahol a jól megszokott világunk várt ránk annyi különbséggel, hogy bár reggel óta nem sokat ettünk, és már dél elmúlt, az út melletti éttermek jelentős része zárva van augusztus 20 miatt. Megpróbálkoztunk egy étteremnél Versenden, de nekem már a kis utakon a Kovácsék Vendéglője (ez volt a neve) felé gyanús volt, hogy lehet nem kéne, mert a világ végén, egy kacskaringós kis utcában a romatelep szívében volt a vendéglő, sehol egy lélek, csak egy roma srác, aki nagyom mutatta, hogy ne erre, aztán Zsuzsiék csak bementek megkérdezni van e kaja, de ma nincs konyha, viszont bent ült 6-8 nénike, és halgatta ahogy egy srác püföli a zongorát... Kicsit macskajaj feeling de kijutottunk 😁😁

Szóval kaja halasztva, majd az M6 után valahol eszünk.
Az M6 a maga 4 alagútjával (ami fölé előbb hegyet kellett csinálni, aztán átfúrni) megtartotta jellegtelenségét, aztán Dunaújváros és Fehérvár közt végre eljött a mi időnk, Zsuzsi talált egy csárdát ami nyitva van, a TIR csárda... A kamionosok mindent ismernek, csak ott esznek ahol jó a kaja, ez meg egyértelműen kamionos pihenő lesz mert egy ipari park szélén van, szóval hajrá. Berendeltünk 2 levest, rántott husit, rántott karfiolt, sültkrumplival és rizzsel, és bár mindenki halálra ette magát, még egy teljes családi vacsit elcsomagoltattunk...

Innem már egyenesen irány a Balaton felvidék, Lovas, mert itt lesz 2 napra szállásunk. Röpke 9 órával az elindulás után ide is értünk, szóval nem volt egy rövid nap... De még nincs vége...
Lovason Zsuzsi baránője, Lili családjának van nyaralója, és azért jöttünk így haza, mert Zsuzsi, Lili, meg Dia, itt tudnak találkozni, mert ebben a pár napban mindenki itt van. Plusz, a gyerekek is tök jól elvannak együtt, szóval adta magát, hogy még 2 napot töltsünk együtt. A mi szállásunk fent van a hegy közepén, lepakoltunk, megcsodáltuk a kilátást, és lesétáltunk Liliélhez, hogy bandázzanak a gyerekek is kicsit. 20 perc séta, 9 óra kocsi után ránk fér 😁😁. A srácok berobbantak a medencébe, mi nekiálltunk fröccsözni, aztán mindenki megvacsizott, kaptunk egy fejlámpát, és elindultunk haza pihenni. Mivel augusztus 20 van természetesen megvártuk a tüzijátékokat, mert 9től, fél 10-től és 10-től több helyen is volt és a teraszunkról a legtöbbet látni is lehet, így megvolt ez az élmény is a fiúknak, és lehet pihenni egyet...

Holnap semmi dolgunk, a tervek szerint egész nap Liliékkel bandázunk, aztán majd pénteken megyünk haza. Jó lesz levezetésnek a nyaralás utánra 😁😁Читать далее