Natural History, Hyde Park és Pub világ

A tegnapi késői lefekvés után azért nem okozott problémát hogy óraátállítás volt hajnalban, így 1 órával többet tudott pihenni a csapat éjszaka, és reggel már egészen korán (hozzájuk képest) már mindenki ébren volt, szóval el tudtunk indulni időben itthonról.

Az első megálló tervünk egy igazi, pub-os english breakfast volt. Vagyis lett volna, mert a hely amit kinéztünk tegnap itt mellettünk, a The Beaten Ducket ugyan nyitva volt már, de valami technikai hiba miatt a konyha fél 11-ig biztos nem fog működni. Szóval újratervezés, kis googlemaps, és már találtam is 3 utcával feljebb egy másik helyet ahol elvileg van reggeli. Ugyan nem PUB, de legalább English...vagyis mint kiderült inkább török de legalább van english breakfasf 😄. Megvan a varázsa London egyik legbevándorlóbb katyvaszában szállást foglalni mi?

Na szóval második próbálkozásra a Meral's Cafe Bistroban kötöttünk ki, rendeltünk 3 adagot a reggeliből (tükörtojás, bab, bacon, kolbász, pirítós, Zsuzsinak még gomba is), a srácoknak 1-1 oreo-s milkshake-kel, megbeszéltük a török pincérrel, hogy történelmileg kb uncsitesók vagyunk, és jól bereggeliztünk. Indulhat a móka.

A mai fő látnivalónk a Natural History Museum (Természettudományi Múzeum), ahova előre regisztráltunk 12:30-ra. A belépés ingyenes, de érdemes előre foglalni, szóval Zsuzsi a héten meg is csinálta.
A szállástól-Meral'stól lesétáltunk a Kilburn metró állomásra (az van a legközelebb, 10-12 perc séta), vettünk Brúnónak egy Oyster kártyát, mi használjuk a sima bankkártyánkat Zsuzsival, és irány a metró. 1 átszállással, 11 megálló South Kensington, mindez 1 £, azaz 460 Ft. Debrecenben már drágább a tömegközlekedés mint itt, no comment....

Kis séta a környéken, aztán megláttuk, hogy kb 400m sor áll a Múzeum előtt. A fene se áll be csak úgy a végére, nézzük meg az elejét, hátha ők azok, akik itt akarnak jegyet szerezni. És igen... az előregisztráltak sorában 1 ember áll, ő is múzeumi dolgozó, szóval jók vagyunk. És mivel már csak 1 óra lenne 12:30ig amikorra a regisztrációnk szól, be is mehetünk hamarabb. Tetszik ez a hozzáállás.

A múzeum hatalmas. 4 szekció, közel 60.000 m2, több mint 70 millió kiállított darab, szóval lesz mit nézni. Ahogy beléptünk egy hatalmas mozgólépcső indult el a piros szektor 2.emeletére, keresztül egy földgömbön. Végigmentünk a földtörténeti és geológiai blokkokon, tele van interaktív elemekkel, a gyerekek mindent is meg akartak fogni, nyomkodni, piszkálni, tesztelni, szóval mire 1 óra alatt 2 szintet megnéztünk Brúnó már mondta is, hogy ennyi információt már nem tud befogadni az agya. Artúr is láthatóan kezdett fáradni, szóval racionalizálásba kezdtünk. Válasszuk ki azokat amiket mindenképpen látni szeretnénk és menjünk át oda. Ezek persze a dínók, és az állatok voltak, követ már láttak eleget Bécsben 2 éve. Szerencsére a kék szektor, ahol ezek voltak a szabadtéri rész mellett volt a múzeum túloldalán, szóval mielőtt belevágtunk, kicsit kimentünk a levegőre, a botanikus kertbe felfrissülni. Innen dínó világ, aztán kitömött állatok garmadája, (nem győztem Artúrt nyugtatni, hogy ők már úgyis meghaltak volna, csak utána kitömték őket és nem biológiai mészárlás és sorozatgyilkosság áldozatait látja, pedig de), és eddigre teljesen lemerült a csapat. Végül több mint 3 óra alatt sikerült kb a múzeum 1/3 részét megnézni, de megérte. Főleg ingyen 😄

Na akkor egy kis mozgás, és egy kis remény a gyerekeknek, hogy nem minden állatot nyírtak ki az angolok, hogy kitömhessék, itt van nem messze a Kensington Gardens és a Hyde Park, menjünk oda mókust szelidíteni. Artúrt nagyon érdekelte végig hogy tényleg lesznek e, és hogy csak 1-2, vagy ott "zsemlyegnek" mindenhol (hemzsegneket akart mondani, de ez jutott eszébe hirtelen) 😄 Szerencsére nem kellett kitalálnom valami kamu biológiai okot ami miatt a mókusok már 10 fokban téli álmot alszanak és elvonultak délre, mert ahogy beléptünk a Kensington Gardenbe egy móki már el is szaladt előttünk. Aztán még vagy 300 mire átértünk a park túloldalára. Sokszor mondtam már, hogy Brúnó biztos hogy suttogó, mert itt is jöttek hozzá a mókusok, galambok, sőt még egy papagáj pár is majdnem a karjára szállt nézelődni, de Arti is sok mókust magához édesgetett. Szóval végül Artinak is megnyugodott a lelke, csak úgy zsemlyegtek a mókusok.

Innen át akartunk menni a Buckingham Palotához, de elkezdett esni (nem tudom mit vártunk Londonban), Zsuzsi átfagyott, Arti elfáradt, szóval próbáltunk előtte keresni valami helyet ahova be tudunk ülni egy picit. Elvégre reggel 9 óta voltunk talpon, a gyerekek a reggelin kívül egy milkatallérral és fél liter vízzel feltöltve (mi még annyival se), de az első helyen nem volt szabad asztal. Kerestem egy PUB-ot nem messze, odamentünk, igazi kis eldugott hely, de nincs meleg italuk, így végül visszamentünk a metróhoz és elindultunk vissza a szállás fele.

Hazafelé megálltunk a reggelire szánt PUB, a The Beaten Ducket előtt, és úgy döntöttünk, ha már nem sikerült reggelizni, akkor vacsorázni itt akarunk. Igazi angol pub hangulat, vasárnap este fél 6-kor tömve emberekkel minden korosztályból, mindenki sörözik vagy eszeget, ez lesz a mi helyünk. 3 adag hamburger, csípős csirkeszárnyak, sültkrumpli, sör, mi kell még? .... Még egy sör de azt már majd otthon mert mindenki hulla fáradt.

Még elmentünk nasiért egy kisboltba, meg baklaváért egy halal desszertezőbe (jó is ez a sokszínű Londoni külváros), és otthon egy kis filmnézéssel levezettük a napot. Nekem még van 2 Guinnessem a hűtőben, az pont jó lesz a bloghoz, aztán irány az ágy. Holnap is hosszú nap lesz.Read more