London circle azaz Temzementi menet

Bár az eredeti terv nem ez volt, de nem csak nálunk van őszi szünet, szóval újratervezés beindítva, fedezzük fel Londont a Temze mentén.
Szerettünk volna mára beiktatni több kilátópontot (Skygarden , Horizon 22) de már nem tudtunk foglalni helyet előre, szóval ma félig meddig randomizáltuk a programot.

Reggel egy kényelmes készülődést követően megint metróra pattantunk, és elmentünk egészen az Aldgate megállóig, ami a City of London (az üzleti negyed), a White Chapel és a Tower közötti rész. A cél elsőnek az volt, hogy megtaláljuk a Trade nevű reggelizőt, ahol Lili huga, Dóri üzletvezető és megreggelizzünk nála. Gyönyörű, napsütéses reggel, szóval ismét sétával kezdünk a Kilburn megállóig, majd kellemes séta a City és a felhőkarcolók tövében egészen a helyig. Itt kis beszélgetést követően megrendeltük a fél étlapot, avocado toast, english kalács (kolbászos baconos, tükörtojásos kalácsszendvics), shakshuka, és egy óriás adag banános mogyorókrémes pancake mellett elücsörögtünk majdnem délig. Ennyi kaja után estig se leszünk éhesek, indulhat a felfedező körút.

Először elsétáltunk a Tower felé, megcsodáltuk kívülről az angol történelem süllyesztő/olvasztó tégelyét (volt ez királyi rezidencia, börtön, elit fogda, erődítmény, fegyverraktár, levéltár, de még csillagvizsgáló is, jelenleg meg itt őrzik a koronaékszereket), majd átsétáltunk a Tower Brigde-en, ami viszont egy alig 130 éves híd, de stílusában teljesen illeszkedik a Towerhez. Az átsétálás mondjuk enyhe túlzás, mert olyan erős szél fújt, hogy majdnem kifújta a kontaktlencsémet, szóval közelebb voltunk az átrepüléshez, de azért próbáltuk alaposan megnézni közben a hidat is.
A túloldalon belevetettük magunkat a parti sétány rengetegébe, majd célba vettük a Borough Marketet ami egy hangulatos piac. Útközben végre találtunk egy embert a London Bridge állomáson, aki aktiválta Brúnó Oyster kártyájára a gyerek kedvezményt, és még egy könyvesboltba is betévedtünk ahol Brúnó meglátta az "Egy Ropi naplója" könyvsorozat legújabb részét, és bár angolul van, szerette volna megkapni. Hátha nem olvassa el ezt is 2 óra alatt mint a többit, mégiscsak angolul van, szóval megvettük neki, ráadásul féláron.
A Borough Market hangulatával nem volt gond, azzal viszont igen, hogy sajnos be volt zárva az egész és hermetikusan lezárták még a területet is valami takarítás miatt, szóval csak kívülről bámészkodtunk kicsit. Artúr már kezdett eléggé elfáradni (2 napja hurcoljuk egész nap mindenhova, szóval nem csodálom), emiatt úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a London Bridge-en keresztül a Temze túlpartjára, és felülünk egy emeletes buszra, ami elvisz a Trafalgar Térre. Közben azért megpróbáltunk jegy nélkül feljutni a Skygardenbe (természetesen sikertelenül), majd végigutaztunk 8-9 megállót az emeletes busszal egészen a végállomásig.

A Trafalgar téren Nelson emlékoszlopa alatt elrohangáltak a fiúk egy darabig, felmásztak az oroszlános szobrokra, dobtak pénzt a szökőkútba, aztán megláttuk a Big Bent az egyik "kisutca" végénél, szóval elindultunk arra. De hogy legyen erő még sétálni, 3 körül beültünk egy PUB-ba az 5 órai tea helyett egy 3 órai sörre (na jó, a fiúk kaptak cukroskoffeint kóla formájában, Zsuzsi tényleg teát ivott, de én egy enyhénszűrt komlólevélteát ittam, amit itt Ale-nek hívnak, otthon sörnek, de mégiscsak egy Pub, mi mást innék😄😄)

Innen tovább haladva betértünk egy boltocskába ahol Harry Potter teljes tanfelszerelését megvehettük volna pálcástól, varázslósakkostól, majd belebotlottunk a 4 órai őrségváltásba a Királyi Lovasságnál, amit meg is néztünk ha már ott voltunk. Brúnó a Downing Street sarkán még leszólított egy rendőrt, hogy tényleg itt lakik e a miniszterelnök, aztán mentünk is tovább.

A Big Benhez pont akkor értünk, amikor a lemenő nap a torony csúcsát világította meg, ami aranyba vonta az órát és a tornyot, aztán megláttuk a London Eye-t is, ami meg csak úgy csillogott a lemenő nap fényében.
Innen visszafele a Westminster apátság előtt elhaladva elindultunk a St James Parkba, ahol lehetett egy kicsit megint mókusokat és kacsákat szelidíteni. A park túloldala pedig már a Buckingham Palota, szóval egyúttal megnéztük azt is gyorsan, már amennyire lehetett látni ebből a távolságból, és már teljes sötétségben.

Egy ideig agyaltunk hogy hol kéne vacsorázni, de Arti szeretett volna visszamenni a tegnapi Pub-ba egy Fish and Chipset enni, szóval átmentünk a GreenPark túloldalára, metróra pattantunk, és irány vissza Kilburn. 23.000 lépés mire végül leültünk vacsizni, büszke vagyok a csapatra 😄

A Beaten Ducketben aztán rendeltünk egy Fish and Chipset Artinak, egy Tortilla tálat Zsuzsinak, én egy Chrispy Chickent, Brúno meg egy Spicy Boxot, ami olyan csípős volt, hogy ketten sírtunk tőle felváltva, hozzá 2 ale, meg üdítők, viszont mindezt úgy, hogy Brúnó szerette volna intézni egyedül a rendelést, mi csak fizetni mentünk vele. Nagyon profin lekommunikált mindent. Közben meg persze elolvasott 124 oldalt az új könyvéből, angolul... No comment.
Zárásként még egy Guiness+blackcurrant combo, és még egy Ale a felnőtteknek, és mehetünk is haza aludni, hosszú volt a nap...

Holnap színház, szóval kicsit több pihenőt kell majd beiktatni nap közben, de úgy érzem eddig kimaxoltuk Londont 😄😄Read more