Home sweet home

Eljött ez a nap is, ma itthagyjuk a sógorokat magukra és elindulunk hazafelé.
Reggel még egy búcsú futással elköszöntem a tótól meg a környező kis helyeinktől, aztán fél 9-kor mindenkit felvertem és kezdődik a pakolás. Vagyis csak folytatódik, mert a nagyját este bepakoltuk a ruháknak.

10 előtt kicsivel már minden a kocsiban volt. Hát nem lett sokkal kevesebb a cuccunk, mint idefelé jövet, de akkor is befért, most is befér. Mivel próbáltunk a lehető legtöbb kaját nem hazahozni, hanem felhasználni, az útra nem nagyon maradt semmi, szóval első utunk a Lidl-be visz, ami útba esik. Itt gyorsan veszünk reggelinek valót, némi nasit, innivalót és már robogunk is tovább. A benzin még kitart egy darabig, a tankolással most nem húzom az időt, majd ha már nagyon kell.
Az osztrák szakasz nagy részét megtettük különösebb gond nélkül, bár elég sok helyen volt dugó, de azért lehetett haladni. Alagútba be, alagútból ki, kanyarok, hegyek, és verőfényes napsütés. Még egy tankolás az oszták oldalon (sajnos nem bírta Szlovéniáig, pedig ott 0,5 EUR-val olcsóbb), aztán már el is hagytuk Osztrákiát.
Szlovénia kb 80 km, az egyszer csak eltűnt alólunk és már a magyar oldalon is voltunk. Mivel a Sup-ot 4 előtt vissza kellett volna juttatnunk Nyárai Andinak, ezért 420 km-t egy huzamban tettünk meg a benzinkúttól Budaörsig röpke 3,5 óra alatt. Nem mondom, hogy nem volt atom megterhelő, de hát ez van. Persze Budaörs előtt eszembe jutott, hogy nem emlékszem elraktam e a Sup egyik alkatrészét, amivel a lábadhoz rögzíted a Sup-ot, szóval Andiék előtt még szétszedtem a csomagot, de nincs benne, így most rendelhetek nekik egyet. Valoszínűleg ott szárad a padon, ahova tegnap kiraktam a tóparton 😪

Budaörsről Pesten keresztül megyünk is tovább. Még a körútnál egy tankolás, kis hot dog a gyerekeknek, kávé a nemgyerekeknek és már csak egy szakasz van előttünk, a számomra leguncsibb, amit kb hetente megteszek egyszer legalább 😁. A forgalom irtó nagy, úgy látszik mindenki menekül Pestről minden irányba, de végül fél 7-re itthon vagyunk. Brutto 8,5 óra út, ebből 7,5 óra kocsiban, 767 km-en keresztül és nagy meglepetésre különösebb hiszti nélkül. Úgy látszik a tavalyi Montenegro megedzette a családot 😁

Itthon várt minket a dzsungel, fű megnőtt, az elszórt lóhere magok elkezdtek kikelni, az uborka és a paradicsom ádáz harcot vív mindennel ami a környékén van, és a fűszernövények is bokorrá nőttek.
Kipakolunk, és eszünk végre valami meleget, persze a lehetőségek határain belül, mert tuti el nem megyek már boltba. Mire megkajáltunk a kutyapanziós lányok csengettek hogy a Burgitaxi megérkezett, hazahozták nekünk Böszörményből szóval nem kell kimenni érte is még ennyi vezetés után. Jó ez a panzió nagyon.

Még egy közös esti séta, és vége is a nyaralásnak, legalábbis ennek az 1 hétnek.

Nagyon jó volt, hogy teret adtunk az újdonságoknak és egy ausztriai utat választottunk. Gyönyörű táj, hegyek, tavak, kellő mennyiségű látnivaló a környéken, nyugodt, saját strandrész és megfelelő apartman. Minden tökéletes volt egy kellemes családi héthez. Mindenkinek tetszett, szóval Ausztria nem ússza meg, hogy még visszamenjünk valamikor és megnézzük jobban, több helyen is. Amúgy is ígértem Artúrnak, hogy ha 130 cm fölé nő, elviszem a kilátóhoz hogy lejöhessen a csúszdán 😁😁

Szép volt, jó volt, vége lett.... Jöhet a kővetkező kaland.

És akkor a szokásos statisztika a végére:

- 6 nap
- 3 ország
- 1730 km összesen, ebből
- 1593 km és 15 óra 45 perc kocsiban
-107.288 lépés, ami 92, 41 km
- 30,12 km futás
- 6,58 km evezés
- 1.000 új élmény 😁

Köszönjük Ausztria, köszönjük Ossiachersee... Majd még jövünkRead more