Az indulás
July 12 in Hungary ⋅ ⛅ 17 °C
Sok sok gondolkozás után úgy döntöttünk, hogy idén kicsit variálunk, és nem balaton/tengerpart vonalat keresünk az 1 hetes családi utazásra, hanem új helyek után nézünk. Évek óta beszélgetünk Ausztriáról, akár lakókocsival, akár csak úgy valami kis hegyi tó partjára, az alpok vonulatai közé.
Sajnos a lakókocsi bérlésről mire észbe kaptunk már lekéstünk. Volt még bèrelhető, de már csak a rosszabbak lettek volna elérhetőek, szóval azt továbbra is halasztjuk. De azétt Ausztria még jó uticél.
Nezelődtünk, Wörthersee nagyon szép de elég zsúfoltnak és felkapottnak mondják, szóval a közeli Ossiachersee mellett tettük le a voksot. Találtunk egy apartmant ami elvileg partközeli, saját stéggel, és árban is jó, szóval legyen az. Ráadásul lemondható még 2 héttel indulás előtt is ha mégse ide mennénk. (De persze mivel végre megtaláltuk úgyse megyünk máshova 😁)
Nagy előkészület nem kellett. Ausztria EU tag, személyi mindenkinek van. Biztosításom családi, az is rendben. Kenut megvarrtam tavaly óta, azt visszük, ráadásul Zsuzsi szerzett egy SUP-ot az Agárdi-Nyárai családtól így az első kávénk is biztosítva van út közben Budaörsön.
Még utolsó nap eszembe jutott hogy kéne autópálya matrica, de mivel nem tudom még hogy végül Szlovénián át megyünk fel vagy Ausztrián át le, ezért vettem matricát mindkèt országba, aztán majd látjuk.
Indulás vasárnap reggel, szóval szombat este bepakoltunk mindent a kocsiba, előtte Burgit leraktam a panzióban, szóval már csak egy reggeli futás és 7kor indulás.
Első megálló az Agárdi-Nyárai rezidencia, kávé, reggeli, kis beszélgetés, SUP valahogy csak befért, szóval mehetünk tovább. Szlovénia időben rövidebb, szóval ott megyünk.
A pálya viszonylag szabad, bár a Velencei tóig zsufi, de aztán már lehet haladni. Még tankolunk egyet Szlovéniában, kis hot dog aztán már Ausztria hegyei közt jövünk tovább.
Még egy pisiszünet út közben, és röpke 8 óra után megérkeztünk a szálláshoz. Vagyis előbb még egy Billa szupermarkethez érkezős sörért,aztán már tényleg a szállás...
Eddig volt az út, a következő bejegyzés már maga a hely lesz.Read more
Beach Apartment direkt am Ossiachersee- Bodensdorf
July 12 in Austria ⋅ ☀️ 24 °C
Na szóval ott hagytam abba, hogy Billa és szállás és megérkezős sör.
Villach után egy erős jobb kanyarral letértünk Annenheim felé és onnan Sattendorf vonalában már elénk tárult az Ossiachersee. A szállásunk Bodensdorf és Tschöran közt van a tó partján, de előtte még megálltunk egy nagy bevásárlóközpontban venni pár alapanyagot meg estére innivalót.
A booking alapján a Beach Apartman direct am Ossiachersee egy kicsit retró apartman, de legalább tóparton van. Egy háló, egy nappali ahol szintén van 2 ágy, meg egy konyha, és terasz. Nem nagy fényűzés, de elférünk, és ez a legfontosabb.
Amikor ideértünk hirtelen fogalmunk se volt hol lesz a szállás, mert 2 hatalmas, 6 emeletes "bérház" áll a területen, legalább 6 bejárattal. Beálltunk a sorompón át a belső parkolóba (ahol 20 percet lehet lenni) és elkezdtünk kutatni. Egy ősöreg kedves anyóka tipegett ki az egyik lépcsőházból, hogy segítsen, de sajnos az első osztrák sör előtt még gyenge volt a németem, szóval nem sokra mentünk. De azt megértettem, hogy kédezte mi van az üzenetben amit kaptam.... jajj, tényleg, lehet kaptam üzit? Mára ígérték...
És ...Igen, van üzi a bookingon. És elég részletes, szóval ezután hamar megtaláltuk a lakásunkat. A képekhez képest pozitív csalódás, egy felújított garzon lakás, egy kis háló, egy nappali-konyha ahol ágy, ètkező, és jól felszerelt konyha várt, és egy terasz. Tökéletes lesz.
Gyorsan felpakoltunk, aztàn irány a part, a fiúk már vizesek akartak lenni az egész napos kocsikázás után.
Pár apróság a táskába, néhány sör, és mehetünk. Szerencsére vettünk a Lidl-ben 2 strandszéket, de kiderült, hogy az apartmanhoz is jár, szóval lesz min ülni. Ráadásul a hely a tipikus osztrákos nyaralóblokk. A 2 bérház mögötti partszakasz magán terület, kerítéssel. Mindenki minden cuccát saját kis fakkokban lent hagyja, van játszótér, pingpong asztal, kajak és sup tároló, öltöző, árnyék és füves területek. Idilli családi környezet.
Sör a parton, srácok a tóban, hattyúk a család 2 fele közt félúton, napsütés, gyönyörű vízfelület, kellemes vízhőfok, körben hegyek..Mi kell még??? Valami normális kaja szóval kb 1,5 óra vizezés után felmentünk átöltözni és elindultunk kaját keresni a közelben. Google szerint a közeli See Restaurant Blasge egész jó, bár nem gyorsak, de amúgy meg 400 méterre van. Legyen az.
Kis séta, útközben búzamező, ahol Arti egy fél kenyérre való búzát elrágcsált és ott is voltunk. Kis vízparti kajálda, inkább strand büfé jellegű, de jó a környezet, legyen ez. Bécsi szelet, grillpulyka, és persze Artinak egy tengeri sügér, aperol, sör és limonádé... csak 1 -1,5 óra és meg is kapjuk, de a mennyiség és a minőség kárpótol. Noch ein mal bier bitte, és máris volt értelme a német tanulásnak a gimiben😁. A fizetés kicsit nehézkes volt, mert a terminál nem akart jelet kapni, de végül az is megoldódott, szóval irány a szállás. Kis "én még soha" játék a fiúknak, blogírás, és röpke 18 órával az ébredésem után már vége is a napnak. 😁
Holnap kenu/sup/vìz/ pihenés nap van, bár lehet átevezünk a túlpartra mert nincs messze és ott is sok érdekesség lehet, szóval jó lesz...Read more
Wassertag-Waterday-azaz vizinap
July 13 in Austria ⋅ ☁️ 24 °C
A mai nap arra volt szánva hogy pihenjünk, vizezzünk, kenuzzunk és hát azt hiszem teljesítettük a tervet 😁
Mondanám hogy csak szépen sorjában, de olyan sok sor nem volt benne, szóval inkább időrendben 😁
Mivel pihenőnap, reggel mindenki sokáig aludt. Persze rajtam kívül, mert én fél 7kor már nem bírtam tovább fetrengeni, szóval kimentem a teraszra kávézni. Mèg szerencse hogy van egy EspressoGo-m, így csak egy kis víz kellett és a teraszon a kis mobil kávéfőzőmmel lefőztem egy kávét úgy hogy senkit nem vertem fel az egy légterű garzonban a benti gépekkel 😁.
Ezzel elvoltam egy órát de már zsibbadt a fenekem szóval úgy döntöttem pihenésképpen futok egyet.
Még kellemes, friss reggel volt, irány a keleti part, megpróbálok eljutni a tó széléig. A parthoz viszonylag közel van egy bringaút, parti villák, kempingek, hotelek és kávézók váltogatják egymást teniszpályákkal és üres telkekkel, de összességében nagyon szép útvonal. A tó keleti széle 4,5 km, de ott megláttam egy mocsarat, meg egy ösvényt, azon még mentem kicsit és belefutottam egy minikilátóba. Nagyon szép kis ösvény volt ott a tó és a mocsár közt, tényleg érdemes volt elfutni addig.
Mire visszaértem még továbbra is csend volt a lakásban, de szép apránként felkelt mindenki, reggeli, aztán irány a part. De előtte még a kocsiból kivettük a SUP-ot és a Kenut, az Agárdi Viktor elektromos pumpájával felpumpáltuk és úgy cuccoltunk le. Elfoglaltunk egy kisebb lakásnyi területet a parton az árnyékban, és vízre szálltunk. A kenu elől Artival és velem, kötéllel összekötve a SUP-pal, amin meg Zsuzsi és Bubu foglalt helyet és már suhanunk is... cél a túlparton egy furcsa fehér bigyó, ami körül egy csomó ember van.
Ezen a részen csak 6-700 méter széles a tó, így elég gyorsan közeledett a túlpart. Közben több helyen megálltunk pancsolni, meg nézni a tájat, körbe a hegyeket, a tavon a motorcsónakokat meg a vitorlásokat, időnkénk egy egy nagyobb személyszállító is átment a tavon, szóval igen jól nézett ki az egész.
A túlparton pont Ossiach van, amiről a nevét kapta a tó, és épp a kisvàros strandjához érkeztünk meg a vizikonvolyon, így számunkra mindenképp szabadstrand volt. A nagy fehér bigyó pedig egy felfújható mászó/ugráló szikla volt, amire gyorsan fel is kapaszkodott Brúnó is meg én is. Néhányat ugrottunk, de közben szomorúan konstatáltam, hogy hiába a háromszori javíttatás meg a profi házivarrás a kenun, a jobb oldali tömlő újra ereszt. Nem gyorsan, de folyamatosan (kb 1 órát bír így a vizen), szóval elindultunk visszafele.
A Bodensdorfi oldalon a saját strandunknál kikötöttem a kenut, és idegességemben,g hogy megint baj van a kenuval le is hoztam gyorsan egy sört a szobából 😁. Artúr nekiállt halászhálóval a sekély részen halat fogni (1,5 órát bóklászott 40 m2-en, aztán evett 2 falatot és még 1 órát folytatta 😁😁), Brúno SUP bajnokságot tartott magának a vízen, mi meg kifeküdtünk a partra pihenni és olvasgatni Zsuzsival. Utána tettünk még egy kört a SUP-on csak fiúk, majd folytattuk a semmit tevést.
Valamilyen furcsa megfontolásból itt a boltok 18:50-kor zárnak, és ma itthon akarunk főzni valamit, szóval fél 6kor összeszedtünk mindent, lepakoltunk és átmentünk gyalog a Billa-ba vásárolni pár dolgot.
Vacsifőzés, nagy evés, elvégre reggeli óta nem sok mindent vittünk be kalóriából, majd elmentünk még sétálni egyed Bodensdorfba.
Nem volt nagy séta mert kb semmi nincs a városkában, de legalább Brúnó elővehette a rollerét.
Séta közben hívott Günther, a szállásadónk, mert jeleztem neki hogy reggel óta nincs net. Eljön megnézni. Egy apró kis pasas, aki nagyon sajnálta hogy nem működik valami, ezért úgy jött fel, hogy hozott perecet, gumicukrot, csokit , meg egy üveg bort kárpótlásul 😁. Remélem más is elromlik míg itt leszünk 😁😁
Zárásképp még lementünk a mólóhoz, Brúnó éjszakai fürdőzött egyet, aztán a teraszon még egy kis játék és fél 11-kor talán már le is fekszik mindenki, csak én írom még a blogot kint.
Szép nap volt, jó időnk volt, ránk fért egy kis semmittevés.
Holnap délelőttre még meleget mond aztán jöhet egy kis eső szóval majd reggel eldöntjük mi legyen a program. Kéne kicsit kirándulni is, van azért sok szép hely a közelben...Read more
Finsterbach vízesések, Gerlitzen és vihar
July 14 in Austria ⋅ 🌧 18 °C
Bár ma délutánra már rosszabb időt mond az előrejelzés, a tegnapi semmittevős nap után akartunk egy kis kirándulást is beiktatni. Szóval lássuk mi van igazán közel kezdésnek.
A csapat egész sokáig aludt (még én is) szóval egy gyors reggeli, némi nasi a hátizsákba, és indulunk is a szomszéd faluba, Sattendorfba. Kocsival 7 perc, szóval nem kellett sokat ücsörögni. Szerencsére egyből a főút mellett volt egy üres parkolóhely, szóval 10 perc múlva már indultunk is felfele a hegyoldalban a falucska házai közt vezető úton. A leírások szerint 3 vízesés van egymás felett, érdemes mindhármat megnézni, de a 2. és 3. pontra már azt írták elég technikás és nem annyira papucsos útvonal, inkább túrafelszereléses. Majd látjuk.
A leírás egyik része igaz, tényleg érdemes mindhármat megnézni, de azért nem egy Mount Everest csúcstámadás, szóval simán ment mindenkinek.
A falu felett közvetlenül jött az első vízesés, amit már abból is tudtunk hogy rengeteg ember volt az ösvény végén. Ennél a pontnál még szinte be lehetett állni a zuhatag alá, az irtó hideg vízbe, de már önmagában ez is gyönyörű volt. Kicsit itt elidőztünk és irány a következő, 2.szint. Sok kis kanyargós, lépcsős ösvény felfele, néhol kapaszkodó drótok, és 10 perc múlva már a következő zuhatag előtt állunk egy kis placcon, egy betonkerítés mögött és bámuljuk a patakot ahogy zúg lefele. Itt sem időzünk túl sokat, lássuk a legfelsőt. Ahogy mászunk egyre feljebb, egyre szebb a kilátás a tóra a fák közül, majd egy nagyobb kanyar után ráfordulunk egy hidakkal keresztezett sziklahasadékra ami feljuttatott minket a legfelső vízeséshez. Sok sok lépcső, szinteken keresztül zubogó víz, és elénk tàrult a 3., legnagyobb vízesés. Eszméletlen szép a hegyek/fák közt lezúduló erő. Ugyan nem egy Madeira, de akkor is gyönyörű. 1,5 km, közel 200m szintemelkedés és egy másik világ.... tényleg megérte megnézni mind a hàrmat.
Szépen leereszkedtünk vissza a kocsihoz, hogy tovább menjünk a következő uticélunkhoz, a szomszédos Annenheimbe, a Kanzelbahn Talstationhoz. Ez egy több részből álló libegő/felvonó, ami felvisz egészen a Gerlitzen csúcs közelébe, ami a maga 1911 m magasságával a környék teteje.
A kocsihoz érve rájöttem hogy 1,5 km-re vagyunk a felvonótól, itt meg olyan szép ingyenes parkolót találtunk, mi lenne ha inkább átsétálnánk ahelyett hogy 3 percet kocsikázunk. Szerencsére viszonylag nyitott fülekre találtam, szóval séta indul, vagyis folytatódik Sattendorfból ki, Annenheimbe be és már ott is vagyunk.
A jegyárús néni kérdezte hogy fel akarunk e menni a legfelső szintig is, mert 3 szakasza van a felvonórendszernek (1 kabinos és 2 klasszik libegős), vettünk a teljes hosszra 4 jegyet röpke 115 EUR-ért és irány az első szakasz. A kabinból egyre jobban rá lehetett látni a tóra, és egyre jobban kinyílt a táj, szóval elvoltunk felfelé a bámészkodással. Egy völgybe érkeztünk, ahol játszótér, csúszkáló, bringapálya, és hütte is volt, télen gondolom élénk síközpont. Persze Brúnó egyből bringát akart bérelni a pumpapályához de végül egy hütte lett a vége kis üdítővel, alkoholmentes sörrel meg nagy meglepetéssel.
Épp hogy leültünk egy asztalhoz mikor Zsuzsinak kikerekedett a szeme. Megfordultam és megláttam Horváth Robi barátomat a kislányával. Robival kb 2 éve nem tudtunk egy találkozót összehozni (leszámítva a tavalyi Campuson azt a 3 percet ami már egyikünknek sem teljesen tiszta), erre itt a hegytetőn megjelennek mellettünk 😁
Odaültek beszélgetni, majd negyed óra múlva elindultunk mindenki a saját dolga után, de akkor is jó élmény volt.
Innen 2 üléses libegővel felmentünk egy dombra, ott átszálltunk egy másikra, és így jutottunk fel 1680 méterig a Gerlitzen egy kis tisztására. Nézegettük az utat felfelé, még 40 perc lenne, 250 m emelkedő, de sem Artúr, sem Zsuzsi, sem a közeledő esőfelhők nem kívántak annyira feljebb kúszni. Szóval itt egy kicsit elnézelődtünk, csodáltuk a kilátást és irány lefelé.
Mire az alsó szakaszhoz értünk már elkezdett csepegni. Mire elindultunk vissza gyalog a kocsihoz Sattendorfba már esni is, és mire Sattendorf várostábláját megláttuk szakadni is 😁.
Kocsiba be, irány egy spar valami vacsi alapanyagért, mire odaértünk zuhogott, dörgött, villámlott, szóval eléggé szétáztunk mire a parkolóból a lakásig eljutottunk.
4 óra volt, reggel óta nem nagyon ettünk, szóval pizzát be a sütőbe, kis saláta és egy korai estebéd mellett felmelegedtünk, közben az eső is elállt, és újra kisütött a nap is.
A délután többi része csendespihenővel telt, este viszont Brúnó szerette volna nézni a Spanyol-Francia VB elődöntőt. Tegnap séta közben láttuk a szomszédos sport klub előtt a táblát hogy megy majd náluk a közvetítés, szóval az a terv hogy lemegyünk a sportkocsmába meccset nézni.
Végül a csendes pihenőt megunva arra jutottunk, hogy mi lenne ha a világméretű sportesemény előtt tartanánk mi is egy világméretű sportválogatót strandröpiből meg frizbiből hátul az udvaron, szóval lementünk a hátsó kerbe, a strandozós területre játszani. Strandröpiben még a selejtezőbe se jutottunk be de frizbiben egész menő csapatot alkottunk így négyen. Egész a meccs előtti percekig játszottunk, aztán irány a szomszéd sportkocsma.
Jó sok az ember (legalábbis helyi viszonyok közt), de a teraszon van hely, és látjuk a TV-t meg közben van helyünk játszani is egy kis Shit Happens-t is, szóval ideális. A pultos egy tök jó fej pasas, bár elég francia feje van de nagyon kedves, szóval 2 barna sör, 2 kóla és mehet a meccs. Közben kértünk még egy nachos tálat, meg még sört, és a hideg ellenére egész hamar eltelt az idő. A Spanyolok nyertek, én fizettem, és még kaptam egy grátisz kanadai whiskey-t is amikor a pultos srác megtudta hogy itt lakunk a szomszédban szóval tuti gyalog jöttem. (Mondom én hogy szimpi 😁😁) .
Egy gyors séta haza, és fekszik is lefele a csapat.
Holnap mivel hasonló időt mondanak (délelőtt meleg, délután szakadó eső) valószínűleg átmegyünk Villach-ba, ami egy közeli nagyobb város. A sörüket már kóstoltam, egész jó, nézzük meg a várost is. Aztán a többit majd meglátjuk...Read more
Villach, Pyramidenkogel és a viharos vizek
July 15 in Austria ⋅ 🌧 22 °C
Mivel mára is mondott esőt délutánra, úgy gondoltuk beiktatunk még egy kirándulós napot, mert azt esőben is lehet folytatni bármikor. A terv mára Villach megnézése és egy elég látványos és különleges kilátó megmászása volt. Plusz, ha már Villach, akkor Brúnónak egy kis rolleres extrémsport park, mert nehogy már azért utaztassak a hátsó ülésen egy rollert 800 km-en, hogy ne legyen használva 😁
A tegnapi meccsnézés ellenére én fél 7kor már ébren voltam. Az Espressogo kész csoda, senki nem kel fel és mégis isteni kávét iszok a teraszon, de mikor még fél 8kor is minden csendes volt, elindultam futni. Tegnapelőtt a tó észak keleti partjáig futottam el, most elindultam észak nyugat mentén a másik irányba. Erre felé sokkal dimbes-dombosabb a parti ösvény, cserébe kb semmi sincs csak egy-két ház, meg elvétve egy egy kilátópont a tóra. Sebaj, legalább elfutok majdnem addig ahol tegnap parkoltunk, és ìgy elmondhatom hogy lábon bejártam az Ossiachersee teljes északi partját 😁
Mire hazaértem a csapat alvásában nem állt be érdemi változás, bár Zsuzsi felébredt, hogy megjöttem, de a fiúk folytatták a bulit a tollas bálban. Végül 10 körülre mindenki felkelt, ki magától, ki némi unszolásra, de jöhet a reggeli és irány Villach. A terv a rollerpark, és az óváros.
A térkép mutatott egy parkolóházat a közelben, oda vettük az irányt, bár 1,6 EUR/óra és csak KP-t ír a honlap, de meglátjuk. Mivel nagyjából útba esett Zsuzsi cégének az egyik gyára, a Flowswerve, ezért arra fordultunk kocsival egy fotó erejéig, aztán már a parkolónál is voltunk. Ámde a fizetős parkolóval szemben volt egy szupermarket egy ingyenes parkolóval a vevőknek, inkább oda álltunk.
Innen egy rövid séta a Skatepark Wasenboden Villach ami egy hatalmas folyóparti park, extrémsportpályával, játszótèrrel és hatalmas füves placcal. Brúnó magára öltötte a rolleres védőcuccait (igen, azt is hoztuk) és belevetette magát a rollerpark világába míg mi Artival freezzbee partit tartottunk és magánoktatást Zsuzsinak 😁
Ezzel el is telt vagy 1,5 óra, aztán irány az óvaros. Nem túl nagy terület, ellenben közel van a folyóparton, így hamar odaértünk. Szépen feldíszített kis utcák, sok sok kiülős placc, a Szent Jakab székesegyház (ahol épp szól az orgona szóval be is megyünk, de nem a szagos hanem a hangos orgona van bent 😁), és egy szűk óra alatt be is jártuk. Zárásként egy fagyikehely a fiúknak, egy alkoholmentes sör meg egy jegeskávé a régebb óta fiataloknak, és mehetünk vissza a kocsihoz.
A következő megálló a Pyramidenkogel, a világ legmagasabb, fából készült kilátója. A teljes magasság 100 m, a kilátótér 71 méteren van, és teljes körpanoráma nyílik a Wörthersee-re és a környező hegyekre. Ráadasul lefele lehet használni a gyorsabb útvonalat mint a lépcső, egy 120 m hosszú kanyargós csúszdán is le lehet jönni. Kis szerpentines utacska visz egészen a lábáig Villach-tól kb 40 percre.
A torony már lentről is monumentális fa csoda, kívük gerendák, belül szerencsére fém lépcsősor, és már kívülről látszik a lefelé kanyargó csuszdacsoda. Sajnos a kapuban kiderül, hogy a csúszda alsó magassághatára 130 cm, és mérnek is, szóval Arti nem csúszhat. Pedig erre készült egész nap... De van B opció a kicsiknek, le lehet jönni egy drótkötélen lógva tandemben 60 méterről a semmi felett 😆
Gyors újratervezés, akkor Zsu meg Brúnó csúszik, mi meg Artúrral karabínerre rakjuk magunkat és levetnek a mélybe egy dróton lógva 😁
De előtte felmászunk gyalog. Pont 440 lépcsőfok a teteje, fent viszont eszméletlen a látvány😁. Nem mondom, hogy nincs masszív tériszonyom de olyan szép ....
A lépcsők után vissza 2 szint, és egyik irány a csúszda, másik a meredély egy hámba bekötve. Arti nagyon csúszni akar, de nem lehet, szóval kb rám kötik, majd szólnak, hogy lökjem el magam 70 méter magasságban a toronytól. Őőő.... Ha nincs ott a gyerek tuti visszamászok és lemegyek gyalog... de ott volt, szóval lekűzdöttem minden tériszonyomat és lerántottam magunkat a peremről...
Lent megvártuk a többieket, Zsuzsit az ultragyors, kanyargós csúszda teljesen kikészítette, szóval akár csúszhattam is volna, onnan legalább nem látok ki.....
Vissza a szállásra, út közben bolt, pár vacsinak való, és pár perc múlva már sül is a sütőben a hús és a krumpli, nagy baj nincs. Vacsora után irány a víz. Még meleg van. Kenu, SUP elő, és cél a másik part, az ugrálóvár. Át is érünk elég gyorsan, de a háttérben már gyűlnek a viharfelhők, irány vissza. Még egy kis vizezés, aztán újra a szállás, átöltözés, és indul a kocsma party. Ugyanott mint tegnap, csak hamarabb, hogy legyen hely bent...
Közben leszakad az ég, de nem megyünk messzire.
Egy jó kis meccsnézés, sör, csirkeszárny, sültburi és nachos tál, és mindenki jól van. Izgi volt, jó volt a tömeghangulat, majd a meccs után irány haza, alvás és blogolás..
Szép és tartalmas nap volt, holnap pihenni szeretne a csapat 😝Read more
Újabb vizes nap és zárópihenés
July 16 in Austria ⋅ ⛅ 24 °C
Mivel 2 napig kirándulás volt, és ma van az utolsó napunk, úgy döntöttünk kihasználjuk még a tóparti szállás előnyeit, és hogy van Sup és kenu is, és tartunk még egy pihenős, semmit tevős napot zárásnak. Mára úgyis szép időt ígértek újra, nem lesz eső, szóval maradunk itthon.
Már már szokásos késői kelés, kései reggeli, és még egyszer lecuccolunk a partra mindent IS. Artúr azonnal megy be a kis hálójával halászni a sekély részre, mi még a parton pihengetünk egy jó darabig, aztán elkezdem előkészíteni a vizijárműveket. Persze mire beviszem és kikötöm egy oszlophoz a Sup-ot, Brúnó lábát megvágja egy kagyló, szóval mégsem indulunk még el a túlpartra a felfújhatós sziklához. Sebaj, akkor belekezdek a horgászvizsga tananyagba, mert Arti már megőrít hogy mikor lesz már horgászengedélyem 😁 Addig Bubu olvasgat, Zsuzsi szundizik, Arti meg hajókötéllel gyakorolja a csomókötéseket. Idilli tóparti kép 😁
Nem sokkal később mégis felkerekedünk. Kenu jobb oldala leengedett este, azt újrafújom, a 10 méteres kötéllel összekötöm a Sup-ot a kenuval, mi Brúnóval a kenuba, Arti meg Zsuzsi a Sup-on chillezik és indul a vontatás a túlpartra. Arti kérte, hogy olyan gyorsan evezzünk hogy ő hátul vizisielhessen a Sup-on, de hát na.... 😁
Ossiach strandjánál kikötöm a mólóhoz a konvojt, és irány az ugráló gumiszikla. Végül Arti is rászánja magát, és ő is felmászik párszor hogy leugordjon, így aztán nekem is muszáj ma is lekűzdeni a tériszonyomat és megyek én is velük.
Egy ideig elugráltunk meg elúszkáltunk itt, aztán a fiúk helyet cseréltek és visszafele Artival vontattuk a rakományt.
Mivel ez volt a vizijárművek búcsú útja, kiraktam mindent a partra, lemostam a kenu részeit a vízben és elkezdtem kiszárítani mindent hogy el lehessen majd rakni. Közben Zsuzsi felment valami könnyű ebédet összedobni, szeretnénk amit csak lehet felhasználni, hogy ne kelljen hazacipelni holnap. Saláta, sült sonka, kukorica, tortilla, és meg is van a könnyed ebéd így délután fél 4-kor 😁
Aztán irány a part újra. Én összehajtogattam a két járművet, és beraktam a kocsiba, a fiúk meg elkezdtek ugrálóbajnokságot játszani a mólóról. Jó meleg volt szóval nem sokkal később már az egész család a vízben volt és egymást hajigáltuk befele a vízbe.
Még egy kis frizbi a gyerekeknek míg mi összepakolunk, és irány a lakás, mert szeretnénk még elmenni vacsorázni ma, meg előkészíteni a holnapi utazást, elpakolni ami már nem kell. Bodensdorf előtt van egy tök hangulatos étterem a fák alatt, hatalmas terasszal, ráadásul tegnap futás közben néztem, hogy gyalog a bringaúton tök közel van, az lesz a célunk estére.
Szerencsére hamar kapunk asztalt, Zsuzsi kér egy levest, Brúnó hamburgert, Arti halat akar de az nincs szóval marad a rántott hús, nekem meg a helykötelez alapon egy bécsi szelet.
A kaja nagyon jó volt, elfogyott minden, és még egy kis jégkrém is befért (mondjuk tudjuk hogy az másik gyomorba megy, az mindig belefér) és indulunk is haza.
Otthon még egy búcsú Shit Happens családi játszma, aztán némi unszolásra lefekszik a család míg én megírom ezt a bejegyzést.
Holnap indulunk haza, nem kell rohanni sehova, szóval nem hajnalban megyünk, de akkor is hosszú út áll előttünk....Read more
Home sweet home
July 17 in Hungary ⋅ ☀️ 32 °C
Eljött ez a nap is, ma itthagyjuk a sógorokat magukra és elindulunk hazafelé.
Reggel még egy búcsú futással elköszöntem a tótól meg a környező kis helyeinktől, aztán fél 9-kor mindenkit felvertem és kezdődik a pakolás. Vagyis csak folytatódik, mert a nagyját este bepakoltuk a ruháknak.
10 előtt kicsivel már minden a kocsiban volt. Hát nem lett sokkal kevesebb a cuccunk, mint idefelé jövet, de akkor is befért, most is befér. Mivel próbáltunk a lehető legtöbb kaját nem hazahozni, hanem felhasználni, az útra nem nagyon maradt semmi, szóval első utunk a Lidl-be visz, ami útba esik. Itt gyorsan veszünk reggelinek valót, némi nasit, innivalót és már robogunk is tovább. A benzin még kitart egy darabig, a tankolással most nem húzom az időt, majd ha már nagyon kell.
Az osztrák szakasz nagy részét megtettük különösebb gond nélkül, bár elég sok helyen volt dugó, de azért lehetett haladni. Alagútba be, alagútból ki, kanyarok, hegyek, és verőfényes napsütés. Még egy tankolás az oszták oldalon (sajnos nem bírta Szlovéniáig, pedig ott 0,5 EUR-val olcsóbb), aztán már el is hagytuk Osztrákiát.
Szlovénia kb 80 km, az egyszer csak eltűnt alólunk és már a magyar oldalon is voltunk. Mivel a Sup-ot 4 előtt vissza kellett volna juttatnunk Nyárai Andinak, ezért 420 km-t egy huzamban tettünk meg a benzinkúttól Budaörsig röpke 3,5 óra alatt. Nem mondom, hogy nem volt atom megterhelő, de hát ez van. Persze Budaörs előtt eszembe jutott, hogy nem emlékszem elraktam e a Sup egyik alkatrészét, amivel a lábadhoz rögzíted a Sup-ot, szóval Andiék előtt még szétszedtem a csomagot, de nincs benne, így most rendelhetek nekik egyet. Valoszínűleg ott szárad a padon, ahova tegnap kiraktam a tóparton 😪
Budaörsről Pesten keresztül megyünk is tovább. Még a körútnál egy tankolás, kis hot dog a gyerekeknek, kávé a nemgyerekeknek és már csak egy szakasz van előttünk, a számomra leguncsibb, amit kb hetente megteszek egyszer legalább 😁. A forgalom irtó nagy, úgy látszik mindenki menekül Pestről minden irányba, de végül fél 7-re itthon vagyunk. Brutto 8,5 óra út, ebből 7,5 óra kocsiban, 767 km-en keresztül és nagy meglepetésre különösebb hiszti nélkül. Úgy látszik a tavalyi Montenegro megedzette a családot 😁
Itthon várt minket a dzsungel, fű megnőtt, az elszórt lóhere magok elkezdtek kikelni, az uborka és a paradicsom ádáz harcot vív mindennel ami a környékén van, és a fűszernövények is bokorrá nőttek.
Kipakolunk, és eszünk végre valami meleget, persze a lehetőségek határain belül, mert tuti el nem megyek már boltba. Mire megkajáltunk a kutyapanziós lányok csengettek hogy a Burgitaxi megérkezett, hazahozták nekünk Böszörményből szóval nem kell kimenni érte is még ennyi vezetés után. Jó ez a panzió nagyon.
Még egy közös esti séta, és vége is a nyaralásnak, legalábbis ennek az 1 hétnek.
Nagyon jó volt, hogy teret adtunk az újdonságoknak és egy ausztriai utat választottunk. Gyönyörű táj, hegyek, tavak, kellő mennyiségű látnivaló a környéken, nyugodt, saját strandrész és megfelelő apartman. Minden tökéletes volt egy kellemes családi héthez. Mindenkinek tetszett, szóval Ausztria nem ússza meg, hogy még visszamenjünk valamikor és megnézzük jobban, több helyen is. Amúgy is ígértem Artúrnak, hogy ha 130 cm fölé nő, elviszem a kilátóhoz hogy lejöhessen a csúszdán 😁😁
Szép volt, jó volt, vége lett.... Jöhet a kővetkező kaland.
És akkor a szokásos statisztika a végére:
- 6 nap
- 3 ország
- 1730 km összesen, ebből
- 1593 km és 15 óra 45 perc kocsiban
-107.288 lépés, ami 92, 41 km
- 30,12 km futás
- 6,58 km evezés
- 1.000 új élmény 😁
Köszönjük Ausztria, köszönjük Ossiachersee... Majd még jövünkRead more
Jó utat, szép élményeket kívánok! [Ildiko Nadasne]