HungaryHajdú-BiharBellegelőDebrecen International Airport47°29’28” N 21°36’34” E
February 11 in Hungary ⋅ ☁️ 11 °C
Decemberben bejelentették, hogy új Wizzair járat indul Debrecenből, ezúttal (vélhetőleg a törölt Milánó helyett, hogy azért maradjon valami dolce vita cél) Rómába.
Mivel még sosem voltunk Rómában, gondoltuk ám legyen, hát nehogymár ne menjünk el. Viszont pont azért mert még sose voltunk, nem akarjuk azzal tölteni a napot, hogy erőszakkal rángatjuk be a srácokat a 13. romépületbe vagy templomba, gyerekek nélkül indulunk neki.
Áprilisban már szép idő van, és még hátha nincs sok turista, legyen akkor április.... Vagyis február, mert áprilisban pont 3x annyiba kerül a jegy. 😀 Kis újratervezés, ki hogy tud elszabadulni 1 hétre a melóból, és már le is foglaltuk a járatunkat február 11-16 között.
Miután ez megtörtént egy vasárnap délután, természetesen a következő pénteken az is kiderült, hogy mi lesz benne a kavar.
Azt tudtam, hogy az amerikai utammal kapcsolatban még hátra van egy beszámoló az anyabankunk vezetői előtt, csak azt nem, hogy mikor és pontosan miről kell. Na ezen az ominózus pénteken kiderült, hogy Február 12, Milánó, és miénk a Cisco és az IDEO...
Frankó, akkor kezdjük meg az átfoglalást ... Vagy mégse? Ugyanis Zsuzsi azt mondta szívesen marad 1 napot egyedül Rómában (úgy érzi megérett rá, hogy ezt is kipróbálja), szóval marad az időpont, én meg jeleztem a szervezőknek hogy nekem ne Budapest-Milánó, hanem Róma-Milánó vonalon kellene szervezni az utat. Kis döbbenet meg 3 visszakérdezés után ez is pipa, 12-én én megyek Milánóba, Zsuzsi meg felfedezi Róma csajos oldalát. Viszont így vinnem kell zakót meg inget, kelleni fog a feladós bőrönd 😅
Ezután már csak a szállást kellett intézni, de Bookingon, Genius 3-mas szinten ez is gyerekjáték, pár száz találat után találtunk egyet ami bent van a belső körön, szóval majd látjuk.
Biztosításom éves van a teljes családra, Burgit és a gyerekeket tegnap délután eljuttattuk a megfelelő felvigyázószervekhez (lásd Nagyik és kutyapanzió), este bepakolás, és reggel 6-kor jöhet a taxi.
Debreceni reptér, de van bőröndünk, szóval ki kell érni időben. Gép indulás 7:20, taxival a reptérre 15 perc, szóval még csomagzárás előtt itt voltunk, majd biztonsági ellenőrzésekkel együtt kemény 5 perc alatt már várakozunk a terminálon belül...😀 Minireptér én így szeretlek...
Irány Róma, ciao a tutti!!!
Update (8:00): Most kéne valahol szerbia felett járnunk, azonban felszállás előtt még a kifutón elcsaptunk egy madarat, ami miatt visszavittek minket a terminálhoz, nem tudjuk még mikor indulunk, és hogy egyáltalán ez a gép lesz e a miénk... Majd jelentkezünk...Read more
HungaryHajdú-BiharBellegelőDebrecen International Airport47°29’28” N 21°36’34” E
February 11 in Hungary ⋅ ☁️ 11 °C
Na szóval, szerencsésen elindultunk.... a kifutópályára, majd satufék, emergency alert, aztán a kapitány jelezte, hogy elütöttünk valamit a gyorsítás során, vissza kell mennünk hogy átnézzék a gépet, addig ücsörögjünk nyugodtan. Egy bő fél óra múlva rájöttek, hogy lehet nem kényelmes nekünk ott fent, ezért visszatereltek minket a terminálra további utasításig, szóval már haza is értünk a Debreceni reptérre. Jó kis út volt ez csak rövid 😀😀
Amúgy a reptéri személyzet halál kedves és segítőkész, szóval már kb mindent tudunk. Egy nagyobb madár gondolta úgy, hogy repülőgépmotor mérnök lesz, szóval megnézte közelebbről milyen szépen forognak a propellerek a hajtóműben. Neki sajnos ez volt az utolsó műszakja, a dolgozóknak meg a duplaműszakja lesz, mert ezzel a géppel ma már nem megyünk Rómába, küldenek egy újat Szófiából, ami kb 3 óra míg elindulhatunk. Persze Zsuzsi elkezdett bizniszelni, hogy akkor addig mi hazaugrunk filmet nézni, de sajna nem lehet😀
Mivel a Debreceni reptér elég kicsi, és a forgalom sem nagy, itt úgy működik hogy járatok előtt 2 órával idejön a személyzet, megcsinálják a teljes beszállási folyamatot, aztán hazamennek és a következő, esti vagy másnapi géphez jönnek újra. Kivéve ilyenkor, mert most mindenkit visszarendeltek. Szegény büfés lányokon látszott a legjobban az hogy be vannak tojva a helyzettől, újranyitották a kasszát, újraindítottak minden gépet, majd rájöttek, hogy ennyi emberhez újra nem lesz elég a kaja, szóval bősz telefonálgatás.
Közben, mivel több, mint 2 órás késésünk lesz, a wizzair elkezdett kuponokat osztogatni, 8EUR/fő amit mit ad isten pont a büfében lehet majd levásárolni 😀😀 Szegények...
Szóval most pár óráig még élvezzük a debreceni tájat, aztán kezdjük előlről. Remélem legközelebb már Rómából írok...Read more
ItalyLatiumRomeCampitelliBaths of Titus41°53’30” N 12°29’31” E
February 11 in Italy ⋅ ☁️ 12 °C
Nos, a tervezett 9:20 helyett sikerült fél 2-re landolni a Római reptéren, ami azért is vicces, mert direkt megkérdeztem a szállásunkat, hogy ha átvenni nem is tudjuk 2 előtt a szobát, legalább a cuccot lerakhassuk. Kedvesek voltak, mindenre van megoldásuk, de így nem kellett ezzel foglalkoznunk.
A Fiumicino reptér nem olyan picúr, mint a Debreceni, több mint 60 terminál kaput hagytunk el mire a csomagokhoz jutottunk, de jól is esett egy kis séta a sok ülés után. Bőröndünk épségben követett minket a gépcserével együtt is, így aztán irány Róma.
Úgy döntöttünk, hogy nem akarunk taxira költeni, mert vonattal tök gyorsan és egyszerűen el lehet jutni a Termini Roma állomásra, azán majd legfeljebb metró, vagy busz, vagy majd látjuk, mert a szállás nincs messze onnan (se).
Szóval megálltunk még a reptéren egy jegy automatánál, kiderült, hogy a Terminire nincs 8EUR-s jegy csak 14-es, de az se vészes. Zsuzsi rábökött a 14:08-as vonatra, mire a jegyek kijöttek a gépből 14:01-kor én már éreztem, hogy azért gyanús lesz, mert az állomás még elvileg 10 perc séta. Szerintem csak annyira elülte már mindenét, hogy megjött a kedve egy kis bőröndhúzó versenyhez, szóval rohanás a vonathoz 😀. A vonatot elértük, csak épp nem fértünk fel rá, szóval pont volt értelme... Nem baj, 30 percenként jár, megvárjuk.
A vonat meg sem állt a Termini-ig, negyed 4-kor már Róma macskaköveit tapostuk, viszont az egész napos utazás után inkább sétáltunk a hotelünkig. Térkép szerint 15 perc, ránk fér.
De még mennyire ránk fért, hiszen ez Róma, ezen a 1,5 km-en kb 4x álltunk meg valami monumentális épület mellett, hogy mi lehet. Ez nem Las Vegas, itt élő történelem minden macskakő, minden szikladarab, imádni fogom.
Menet közben láttuk a Santa Maria Maggiora Bazilikát, meg egy pàr nagyon cuki kis teret, trattoriát és kocsmát. Tetszik a környék, jó lesz itt lakni.
A szállásunk az Il Covo B&B a booking.com-ról, teljesen a belvárosi részen. A kulcsokat az egyik több száz éves épületben kaptuk meg, majd a mellette lévő épületben, életem legkisebb liftjével feljutottunk a szobába. Egy ágy, egy fürdő, klasszikus bútorok, teljesen illik Róma hangulatához. Aludni tökéletes lesz.
Lepakoltunk, és irány visszafele, láttunk a sarkon egy cuki kis Trattoria-t, és már olasz kajára vágyunk, meleg ételre, meg persze valami alkoholra is.
Icipici étterem, két aperol, egy sör, egy leves Zsuzsinak (bableves tésztával, valami isteni és meleg), nekem egy prosciutto tál, majd egy-egy pasta, és mindjárt jobban vagyunk, lehet menni sétálni.
Először megkerestük azt a kis teret, ahol majd a reggelinket kapjuk. Nem volt nehéz, 200 méterre van az utca végén. Apró terecske, szökőkút, két monumentális templom, az egyikben olyan díszítéssel, hogy a legnagyobb más országbeli templomokkal is felveheti a versenyt, és több kávézó, étterem. Minden olaszos, minden zsibong, minden nekünk való.
Mivel ez gyoran megvolt elindultunk sétálgatni találomra az egyik irányba. A térről kifordulva az utcácska végén valami ismerős kép tárult elénk. Olyan mint ha láttam màr volna valahol... Ja, a gladiátorban például😀😀 Igen, a Colosseum itt van az utca végében, nézzük meg. Körbe jártuk, hát valami óriási, monumentális, gigantikus, elképesztő. Be kell mennem oda, szóval Milánó után megyünk😀😀
Ezután vissza egy kis édességet szerezni, majd egy újabb Aperol, sör, kávé a kis terünkön. Mivel a pia mellé járnak mindenhol falatkák, megint tele lettünk, kis levezető séta jó lesz, nézzük meg a másik irányt. 500 méter sikátor és kocsma/étterem/trattoria tömeg után egyszer csak megint ismerős kép...A
Foro Romano, a Foro di Nerva és a Monumento a Vittorio Emanuele II hármasa közt találtuk magunkat. Tényleg minden itt van a közvetlen szomszédban, nem is fogunk tömegközlekedni, úgy döntöttünk gyalog fedezzük fel a várost... De nem ma, mert holnap nekem még jelenésem van Milánóban, szóval ma pihenünk még egy kicsit, és ha visszajöttem...Vigyázz Róma, felfedezlek...Read more
ItalyLombardyMilanCentro StoricoMuseo teatrale alla Scala45°28’2” N 9°11’19” E
February 12 in Italy ⋅ ☁️ 10 °C
Mint minden rendes, dolgos családban, nálunk is bekavart a munka a pihenésbe.
Nem sokkal azután, hogy lefoglaltuk a repülőjegyeket kiderült, hogy nekem át kell mennem Milánóba az első teljes napunkon, mert az anyabankunk tulajdonosai tudni szeretnék mire költöttek el egy valag pénzt mikor kivittek minket San Francisco-ba a Silicon Valley-be...
Ilyen "kérésnek" nem lehet ellenállni főleg Olasz tulajdonosoknál, és kiváltképp, ha nem akarsz egy lófejet az ágyadba reggel 😀😀. Szóval én úgy szerveztettem, hogy nekem Rómából kell repjegy Milánóba és még aznap vissza, szóval minden megoldható.
Hajnalban felébredtem, mert tegnap hamar kidőltünk, így aztán az eredetileg tervezett 8 órai indulás helyett már 7-kor taxiban ültem. Szerencsére így még a nagy hétfői dugó előtt kijutottunk a belvárosból, mert tegnap a recepciós kisasszony azon aggódott, hogy nem tud nekem előre foglalni, mert senki nem vállalja a hétfői csúcsot előre. 7kor viszont jött a taxi mint a kisangyal, fél 8kor már újra a reptéren voltam.
Nagyjából 8 perc volt a biztonsági ellenőrzés meg a bejutás a kapukhoz, szóval kis pisztáciás croissont, egy olasz presszó, és még mindig volt 2 órám a gépig ami 10-kor indul. 😀😀 Nem baj, legalább átírtam, meg átgondoltam a prezimet, meg hogy miket akarok benne elmondani, ami azért is fontos, mert a végén sose azt mondom el amit akartam, de legalább elmondhatom hogy készültem 😀
A repülőút 1:10, reptérről metróval a Milánói dóm környéke 30 perc, szóval délben már a CIB-es kollégákkal kerestük, hogy hol kéne ebédelni meg inni egy felest a nagy prezi előtt. Egy jó carbonara, egy olasz gyomorkeserű, mert a két csaj olyan szinten be volt tojva, hogy azt hittük elájulnak, és irány az Intesa San Paolo központi székháza...
A hivatalos meghívó szerint az ISBD (az Intesa Leánybankjait irányító egység) vezére és a HR igazgatója, meg az ő közvetlen beosztottaik előtt kell számot adnunk arról, mit láttunk a Cisconál és IDEO-nál, meg milyen fejlesztési ötletünk lenne. Enyém a záró szakasz, az összefoglalás és az ötletek, szóval hangulat függvényében szabadon alakítható a szöveg😀
Bár a nagy-nagy főnök végül nem ért oda, de azért a teremben volt egy jó pár nagyfőnök, köztük az én divízióm legnagyobb embere, szóval azért volt bennem para mire sorra kerültünk. De a hangulat jó volt, vették a poénokat is, és a végén a divízióm főnöke szó szerint vállon veregetett, meg a HR igazgató is odajött dumcsizni hozzánk, szóval azt kell mondjam királyok voltunk.
Utána volt egy meglepetés előadás, egy elvont IT-s pasas tartott egy ChatGPT istenítő szöveget, aztán pedig átvittek minket egy Moroni kiállításra a Gallerie d'Italia-ba, ugyanis az Intesa az elmúlt 600 évben elég sok műkincset gyűjtött össze, és most épp nagyrészt az ő festményeik vannak kiállítva.
A kiállítás és tárlatvezetés után jöhet a Happy Hour, viszont mivel az AI pasas nagyon elhúzta az időt, nekem már csak Happy Minutes, hogy majd elérjem a gépet. Nagyjából 20 percet tudtam maradni, akkor még csak a kis előétel falatkákat szolgálták fel, meg a pezsgőt, szóval 3 pohár pezsgő alatt elbúcsúztam a teljes stábtól, és elindultam a reptérre.
A gépem visszafele 21:00-kor indul, 20:30-kor indul a beszállás, és minimum fél óra oda az út a reptérig, szóval amikor 19:20-kor léptem ki az étterem ajtaján, azért volt bennem egy gondolat,hogy le fogom késni. Gyors séta a metróhoz, 7 megálló a reptér, onnan irány a biztonsági ellenőrzés, mert ugye check-in megvolt online előre. Kicsit nagyobb a tömeg mint reggel Rómában, de 20:02-kor így is már bent voltam a kapuknál, szóval minden nyugi, még egy panini is belefér 😀 Irány vissza Rómába, Milánóból ma ennyi jutott...Read more
ItalyLatiumRomeCentro StoricoMonument to Vittorio Emanuele II41°53’40” N 12°28’59” E
February 13 in Italy ⋅ ☀️ 17 °C
Végre egy teljes nap amikor mindketten, együtt, Rómában vagyunk, ami azt jelenti, hogy indulhat a nagy felfedezés, irány a múlt...
Mivel megint felébredtem hajnalban, úgy gondoltam letesztelem Kovács Peti elméletét, miszerint Rómába felesleges a futócipő, úgyse lehet futni a macskaköveken. Plusz az is eszembe jutott, hogy Zsuzsi tegnap bejárta szinte az egész óvárost, muszáj, hogy én is belőjem a tájékozódó képességemet mire együtt is elindulunk, szóval jó lenne bejárni legalább azokat a környékeket ahol ő is volt.
Kovács Petinek üzenem, hogy ha az ember nem akarja élete tempóját futni, igenis lehet futni Rómában. Sok a lámpa, figyelni kell a tömeget is, de nagyon élvezhető még így is, mert egy óra alatt körbe lehet nézni szinte az egész területet a folyótól keletre. Colosseum felől, végig a folyóparton, Angyalvár, Piazza del Popolo, Trevi kút, és 10 km után haza is értem, hogy felébresszem Zsuzsit 😀😀
Első utunk a reggelizőhelyünk volt, ami a szálláshoz jár egy közeli kávézóban. Sajt, felvágott, isteni croissont, és igazi olasz espresso. Nem is kell más a reggelhez. Közben próbáltunk jegyet venni a colosseum+Foro Romano párosra online, de mára már nem lehetett, szóval séta indul. A Foro Romano egyik közeli jegypénztáránál "csak" 60 m a sor, ez itt semmi, szóval beálltunk. Elég hamar tudtunk sorra kerülni, és bár sajnos a Colosseum Underground, a gladiátorok szállása mára már megtelt, de a többit 22EUR/fő áron egyben megvettük. Fél óra múlva mehetünk is a Colosseumba, szóval oda megyünk először.
Útközben még találtunk egy kis templomot, a Basilica Di Santa Francesca Romana-t ahol gyanúsan senki nem állt sorba, ezért bementünk és egy nagyon helyes kis kerengős, szökőkutas apátságban kötöttünk ki. Megérte.
A Colosseum már most is, februárban tömve volt emberekkel, ami csak azért zavaró, mert bár 70.000 ember befogadására volt képes, de a mai plebejusok sajnos nem ülnek le a fenekükre és nézik a müsort, ahogy Zsuzsival körbejárjuk az egészet, hanem mennek mindenhova ahova mi. Igaz, a széksorok is hiányoznak, de akkor is...
Visszatérve a Colosseumra, elképesztő, hogy amikor a világ többi része még azon agyalt, hogy kéne esetleg nem a sátor mellé, széllel szemben hugyozni, ezek megépítettek egy hetvenezres, 4+ lefele 3 szintes stadiont, ahol a küzdőtèr rejtett csapóajtókkal volt ellátva, hogy fel lehessen húzni lentről meglepiből az oroszlánokat. Grandiózus, lebilincselő építmény, ráadásul minden szinten csatornákkal és vízvezetékekkel, és eső esetén még sátorponyvát is fel tudtak húzni a tetőszinten a nézőtér felé a teljes 187×155 méteres területén. Elképesztő...
Colosseum után át a Foro Romano-ra, ami itt van mellette. Letöltöttem a tour guide applikációját, hogy tudjuk mi micsoda, és gondoltuk egy óra alatt elsétálgatunk benne mindenhova. Hát nem.... egy óriási területen szó szerint halmokban, egymás hegyén-hátán állnak a látnivalók. 5 méterenként egy templom vagy templomrom, mert minden tehetős előkelőség, vagy császár megígért bármit bármelyik istennek ha kihúzza a pácból, és mivel sokszor ki lettek húzva, mind épített egy templomot. A terület eredetileg piac és közösségi tér volt, de láthatóan az ókori NER lovagok játszótere lett belőle, ráadásul minden korszakban lett valami még belerakva, ráépítve, kiegészítve. Császári palota, óriás kertek, saját naracsliget, diadalívek, templomok, mind mind egy helyen. Az eredeti "piactéren" ami 220x50 méteres jelenleg 23 épület részei vannak összezsúfolva. Plusz a mellette lévő területek is tele vannak látványossággal, például itt volt a világ első "bevásárlóközpontja" is, ami egy több szintesre épített, kis helyiségekkel telepakolt épület, és minden helyiség egy-egy árúst rejtett ahol bort, ruhákat, kaját, bármit lehetett venni. Mint egy ókori pláza 😀A végén már azt se tudtuk merre jussunk ki, mert lejártuk a lábunkat és délután 3 táján már talán ennénk is egy kicsit valahol.
Egy egyszerű focaccia ebéd és egy jól megérdemelt Aperol után feljöttünk kabátért a szállásra mert lassan hűl az idő, és elindultunk újra, mert még meg akartuk nézni a Monumento a Vittorio Emanuelle II-t is, ami a Haza oltára néven ismert nálunk. De előtte még az ellenkező irányba lévő Santa Maria Maggiora Bazilikához mentünk, ami a Vatikánon kívül a legnagyobb római katolikus templom, egy pápai főszékesegyház. 75 méter magas, majdnem 100 méter hosszú és 80 széles, óriási, aranyozott kazettás mennyezetes és freskós gyönyörűség, ahol ahogy belépsz az első amire rájösz, hogy mennyire kicsi vagy. Meg hogy azért tudtak ezek építkezni még az V.században is 😀
Ezután már tényleg a Haza Oltára következett a hatalmas és ikonikus Lovas szobrokkal, meg a millió lépcsővel felfelé. Kicsit szomorúan konstatáltam, hogy ez az épület annak ellenére, hogy kiemelkedik a környezetéből méreteivel, igazából egy csecsemő a városhoz nézve, mert az 1900-s évek elején kezdték el építeni, de stílusában olyan, mint ha a Vatikánnal nőtt volna. A cél kettős volt, egyrészt emléket állítani II. Vittorio Emanuellenek aki akkor 50 éve egységesítette Rómát és Olaszországot királyként, másrészt versengeni Berlinnel, Londonnal és Párizzsal. Hát bejött... Mikor Las Vegasban azt mondtam magamban, hogy hogy lehet egy nemzet ennyire megalomániás, nem hittem, hogy ugyanez a kérdés lesz bennem az olaszokkal kapcsolatban is, bár teszem hozzá, hogy a Colosseum után azért itt mondhatjuk, hogy Rómában a megalomániának 2000 éves hagyománya van 😀😀
Mivel rájöttünk, hogy lifttel még a tetejére is fel lehet menni (persze 17EUR-ért) csináltunk pár naplementés, giccses, lovasszoborfelettrepülősirályos képet, és elindultunk vacsizni egy olyan étterembe, ahol a nénikék ott gyúrják és metélik, vágják, tekerik meg csinálják a tésztákat a szemed előtt.
Út közben belefutottunk még két templomba, a Chiesa Del Gesú-ba, ami az első barokk temlom Rómában, jezsuita anyatemplom és konkrétan úgy van keverve a menyezeten a freskók és a domborművek csimboraszzója, hogy nem tudod eldönteni melyik dombormű, és hol kezdődik a festmény. Korabeli 3D mozi...
A másik pedig a Basilica Di Sant'Andrea della Vale, ami pedig 17.szàzadi barokk remekmű, és egyszerűen gyönyörű.
Röpke 40 perc sorbanállás után egy jó, helyben készült pasta az Osteria di Fortunata-ban, (szerencsére az asztalunk mellett csinálta pont a nénike azt a tésztát amit Zsuzsi evett), egy jó pohár bor, és indulhatunk is haza mert már nem érezzük a talpunkat.
A mai menet 38.000 lépés, 33 km (a 10km futással), és 27 emelet. Azt hiszem megérdemeljük a pihenést 😀😀Read more
ItalyLatiumRomeVaticanoChiesa di San Pellegrino in Vaticano41°54’20” N 12°27’28” E
February 14 in Italy ⋅ ☀️ 17 °C
Kezdem a nap végén: 30.643 lépés, közel 24 km, 30 emelet... emésztgessétek, mi is fogjuk 😀
Tanulva a tegnapi sorbanállásból a Colosseum-Forum Romanum kombónál, tegnap ebéd közben bevásároltuk magunkat a Vatikánba, ami azt jelenti, hogy online megvettük a jegyet a vatikáni múzeumba és a Sixtus(i) kápolnába, plusz mivel csomagban olcsóbb volt, még az Angyalvárba is. (A zárójeles i betű a kápolna nevénél abból ered, hogy nyelvészeti viták vannak folyamatban. A hivatalos megnevezés a Capella Sistina, az építtető IV. Szixtusz pápa, ami a kavart okozza, hogy Szixtusz megkapja e éppíttetőként az "i" utótagot vagy sem. Nekem akkor is Sixtusi lesz, ami szintén nem jó mert akkor már inkább Szixtuszi kéne legyen...)
Visszakanyarodva a mai naphoz, 2 jegyet vettünk online, az Angyalvárba 10:30-ra, vatikáni múzeumba 14:30-ra volt időpont, így aztán elengedtük a Szent Péter Székesegyházba reggel7kormindenkielőttérkezős tervet, és nyugodtan mentünk 9-re reggelizni.
Az angyalvár a szállásunktól 30 perc séta, útközben megint csak kapkodtuk a fejünket a mármegintmilyentemlomez és a hogynemhalmegittmindenkiakivezetvagymotorozik dilemmái közt.
Zárójel jön: Még nem írtam róla, de muszáj megemlítenem a helyi közlekedést. Az egy dolog, hogy hétfőn, a Milánói napomon enyhe halálfélelmem volt a taxiban reggel és este is amiatt, hogy mi az istennek van itt bármilyen festés az utakon, ha sosem lehet két vonal között haladni, csak és kizárólag úgy, hogy a záróvonal a fenekem vonalában középen van a kocsinak, de gondoltam Taxis, megteheti. De nem...Mindenki hasonlóan gondolkozik, legyen az autós, vagy motoros, tök mindegy. Egyik nézőpontból nézve teljesen gazdaságos megoldás, mert nem kell 3-4 sávon keresztül felezővonalakat festegetni, elég 2 hivatalos sáv, amit 4 sorban használnak, és mindig van 2 akinek pont a lába közt van a vonal. Másik nézőpont szerint viszont valószínűleg arról van szó, hogy a fehér vonalak az úton csak arra vannak, hogy a kanyar ívét jelöljék, amúgy meg gyalogostól gyalogosig tart az út, azt kell feltölteni... Teszem hozzá a gyalogosoknak is csak arra van a lámpa a zebránál, hogy mutassa melyik a szembe oldal, mert a színétől és a forgalomtól függetlenül simán elindul a 2 lámpa közt keresztbe és még mutogat is az autósnak hogy Basta...jövök. A legékesebb példa ma este volt, amikor álltunk Zsuzsival a pirosnál, egy csendőr meg fogta, besétált az útra, jelezte az autóknak hogy bár zöld a lámpád, de stop és átterelt minket a piroson... Imádom, de nem itt akarok tanulóvezető lenni 😀😀
Visszatérve: az Angyalvárba vezető híd lábánál várt ránk a voucherhez kapható eligazító, aki ideadta a jegyünket, amivel soron kívül bementünk a várba. Ez egy Hadrianus császár által építtetett családi sírkamra Kr.u, 135-ből, a maga természetesen visszafogott 84x84 méteres alapterületével. Belegondolva az akkori kor embereinek magasságába, kell is egy 150 cm magas embernek 84 méteres sírkamra, mert hát nehogy császárként ne tudjon jó halott módjára kóborolni. Egyiptomba is piramis kellett a múmiák mozgásigényéhez akkor itt miért ne? Mindezt úgy, hogy abban az időben mikor ez a monstrum, a maga 4 emeletével épült, a magyarok még azon vitáztak, hogy a jurtára kell e lyuk a füstnek, vagy majd lesz ahogy lesz, csak ma este ne ázzunk el annyira mint tegnap...
Az angyalvár egyébként az építése óta volt pápai rezidencia, erőd, menekülő útvonal a Vatikánból, börtön, papnevelde és most múzeum, szóval van egy pár réteg glett meg freskó a falakon, mert hát a pápa által rendelt Perin de Vaga (Rafaello tanítvány, és nem a fehér kókuszgolyó) freskókat a rabok csak összefirkálták az itt töltött napok számával, ami utána a katonák fenőkőnek használtak míg a város csak újrafestette... Rómához méltó robusztus, gigantikus épület majdnem kétezer év szellemeivel megtöltve.
Angyalvár után egy kis séta a Vatikán mentén, egy régi olasz pékségben pár falat sós harapnivaló, majd egy napsütötte terasz, mert hát dél elmúlt, igyunk egy kávét meg egy pohár bort. Ezt hívják pihenésnek nem? Nasi után próbáljunk rá a Szent Péter Székesegyházra, de elég hosszú a sor, nem jutunk be a fél 3-mas múzeum belépőnkig, szóval irány a múzeum.
A vatikáni múzeum egy 3 szintes óriási, patkó alakú épüketmonstrum, ami ha magyar szokás szerint visszamenőleges hatállyal lehetne világtörvényeket módosítani, akkor azt mondanám, hogy egy 2000 éves nyomozás teljes bizonyítékraktára sok millió darab terhelő bizonyítékkal arról, hogy mit lopott az egyház a világ egyszerű kulturáiból. Az egyiptomi fáraói temetkezési kellékektől a múmiákig, az ókori görög szobrászati remekműveken át a puritán egyszerűségű arany kegytárgyakig a világ összes valamirevaló ékszere és vagyona van felhalmozva ezen a pár ezer négyzetméteren, kiegészítve a valaha élt legtehetségesebb festők és szobrászok által "felajánlott" remekművekkel. A kiállított darabok száma és jelentősége pont akkora, hogy emberi elme fél óra után elveszti a kapcsolatát a befogadható valósággal és csak lézeng az időben. Tetőzi a befogadhatatlanságot a Sixtusi kápolna freskócunamija, szóval a végén konkrétan ki kellett mennünk a komplexumból a kertbe hogy leüljünk egy padra és nézzük az üres, kék eget, hogy semmit se kelljen befogadnunk...
Fél óra kellett a magunhoztéréshez, amikor is tetézve a dolgokat átmentünk a Szent Péter Székesegyházba, ahol nem elég, hogy a gigamonumentális méreteket öltő csoda várt ránk, de épp szentmise is zajlott, ami a vizuális megjelenés mellé társított egy audioverbális aláfestést is, és ezzel el is értük a totális kultúrsokk állapotát. Már már fel se fogtuk, hogy a kupola bezárt és nem jutunk fel a "csúcsra".
Levezetésképp elsétáltunk a Tevere partján a Spanyol lépcsőhöz, ami egy újabb érdekes területe a történelemnek. A domb tetején lévő, francia fennhatósághoz tartozó templomot köti össze a völgyben lévő spanyol fennhatóság alatt lévő királyi palotával, mindezt az olasz fennhatóságú Róma közepén. Na ezt rakd össze kulturálisan. Nem lehet, viszont gyönyörű....
Innen elindulva hazafelé egész úton azon gondolkodánk, mivel tudnánk köszönteni rég nem látott "pofánk", szóval leültünk egy étterembe egy könnyed proschiutto antipastis, pizzás, vörösboros vacsorára, amit mivel ma Valentin és Bálint nap is van, kellemesen feldobott néhány abszolút kultúramentes, giccses, és hasznavehetetlen szívecske alakú lufi, csak hogy zárjuk a napot valami egészen nem történelembe illő epizóddal.
Egy kis desszert a kedvenc édességesünkben, egy kis üveges Chianti, és el is telt a nap.
Amit a mai nap után viszont megfogalmaztunk: Róma egészen élhető és szerethető város, remek hangulatú zegzugokkal, szóval ha úgy alakulna 1-2 évet szívesen eltöltenénk itt....Read more
ItalyLatiumRomeSant' EustachioSant'Ignazio41°53’56” N 12°28’47” E
February 15 in Italy ⋅ ☀️ 11 °C
Azt hiszem fáradunk... Ma már csak 27.000 lépés, 21 km fért a lábunkba, bár teszem hozzá, azt hittük már nincs is mit megnézni... De hát ez Róma, szóval mindenhol van valami!!!
A szokásos kis reggeliző helyünkön végiggondoltuk, hogy mi is van még amit mindenképpen meg akartunk nézni. 2 fix pont volt, a Pantheon, és a Trevi kút közösen. Ebből csak a Pantheon belépős (5EUR/fő), szóval az az egyetlen ahol sor lehet, kezdjünk ott. Még elég korán volt ahhoz hogy azt gondoljuk, odaérünk a tömeg előtt...
Majdnem, merthogy egyrészt nem akartunk a megszokott útvonalakon közlekedni, mert akkor semmi újat nem látsz. Emiatt sikerült is egy új teret felfedeznünk, a Piazza Del Quirinale-t, ami új, mert csak 1583-ban készült el Róma 7 dombjának egyikén, a Quirinale dombon, és mert még itt nem jártunk. Eredetileg lóistálló volt, most a köztársasági elnök rezidenciája. Azért érzek némi iróniát és áthallást a sztoriban...
Aztán út közben megint belebotlottunk egy templomba, amit nem lehetett csak úgy otthagyni, be kellett mennünk a Chiesa di Sant'Ignazio di Loyola templomba is, ami a világ átverésének központja is lehetne. Maga a templom gyönyörű, díszes, és látszólag minden benne van ami egy templomban kell (legalábbis Rómában, mert otthon elvagyunk ezek töredékével is). Viszont ahogy körbesétáltam feltűnt, hogy olyan, mint ha a kupola középpontja mozogna, az ablak nem mindig ugyanott van, sőt a templomnak csak egy bizonyos (egyébként márvány csillaggal jelölt pontjáról) van a csúcs a csúcs helyén. És itt jön az átverés. Az eredeti terv szerint díszes, kiépített kupola ment volna a templomra, de elfogyott a pénz, és az egyik pap, Andrea Pozzo azt javasolta addig fessenek a plafonra egy "kupolát" hogy legalább a látszat meglegyen. Hát meglett...
Mire a Pantheonhoz értünk, már majdnem 11 óra volt, kezdett gyűlni a tömeg, de az érintőképes automatában így is tizen pár perc alatt tudtunk jegyet venni, aztán a bejáratnál a sorban kiszúrtuk hogy míg mindenki egy oldalra áll, van mellette egy másik sor is ahol meg senki nincs. Írhatnék egy könyvet a "Hogy jussunk be Zsuzsival soron kívül a nevezetességekhez-azaz pofátlannak lenni hasznos" címmel, de valószínűleg minden nevezetes helyre kikerülne a fotóm a kitiltottak közé, szóval vegyük ùgy, hogy ez a blog az...
A Pantheon is egy gigantikus, ezerévbenösszelopkodottmajdtemplommáavatott épület, a maga 43 méteres magasságával, és 55 méteres szélességével, plusz a 16 korinthoszi gránit oszloppal elég impozáns is... Mondjuk az utolsó 9 méteres szakaszon màr elfogyott a lelkesedés a tetőnél, mert hagytak egy 9 m átmérőjű lyukat fent, de még így is a világ legnagyobb méretű vasalatlan beton kupolája van. Ahogy tegnap is írtam, mi épp a jurta tetején a lyukon eregettük ki a füstöt és próbáltuk bográccsal védeni a tüzet, mikor Krisztus előtt 27-ben ezek már javában betonozták meg zsaluzták a 9 méteres lyukat 😀😀
A kultúra is kér néha egy kis szabadságot, szóval mi is átsétáltunk a Piazza Navona-ra, ami egy hatalmas, obeliszkes, szökőkutas tér, és még a nap is süt, szóval sör, bor, espresso, és már pihenünk is. Ücsörgés közben Zsuzsi rájött, hogy az ízek, imák, szerelmek című filmben itt fagyizik Julia Roberts az egyik templom előtt, és ő is akar ott egy képet. Nem csak fotót kapott, de még együtt is ült Juliával meg 2 apácával a padon...
Következő célunk a Tevere folyó partján megközelíteni a Piazza del Popolo-t, ahol bàr én màr átfutottam valamelyik reggel de Zsuzsi még nem látta. A helyszínre érve egy óriási tér, egy kapu, a kapuval szemben 2 templom, 3 sugárút, és egy lépcső fogadott minket. Mint kiderült, a kapu Róma régi főkapuja volt, a zarándokok itt léphettek be a városba. A tér úgy lett megtervezve, hogy az ide látogatók már a "bejáratnál" lássák Róma nagyszerűségét. A tér közepébe loptak Egyiptomból egy obeliszket (mondjuk még Augusztusz idején), meg építettek 2 templomot, hogy azok 2 oldalán meg köztül 3 sugárút tudjon elindulni a város szíve felé aminek már a látványa is beszippantja az embert. Zsenik...
A popolo felett a lépcsősor tetején van egy szép kilátó, meg egy óriás kert, rengeteg mellszoborral, de megkívántunk egy fagyit ezért nem jártuk körbe (mondom hogy fáradunk😀😀)
Fagyizás közben átsétáltunk a Trevi kúthoz, ahol iszonyatos tömeg várta hogy csinálhasson egy fotót a kút előtt magáról. Újabb fejezet a pofátlannak lenni hasznos könyvbe, a jófejségért pofátlanság, azaz a sétálj be a sűrűjébe, úgyis megkér valaki hogy csinálj róla egy fotót, aztán átengedi a helyét neked mert jófej voltál... Siker volt ez is. A Kút története egyébként szintén érdekes, a város vízellátására kezdték kialakítani de aztán hatalmas szoborcsoportverseny lett belőle, végül HappyEnd, kész is lett pár száz év vita után. Napi 3000 EUR-t dobálnak bele babonából az emberek, ami mind a rászorulóknak megy, viszont elvileg 1 érme arra kell hogy visszatérj ide, 2 kell ha házasságot akarsz, és 3 ha válni szeretnél békében szóval csak óvatosan az adakozással...😀
Eléggé elfáradtunk, de még ki akartunk együtt menni a piacra, a Campo de Fiori-ra, mert cuki, nyüzsgőmozgó kis helyi piac van ott. Venni nem vettünk csak egy gránátalma levet, de élveztük a hangulatát, majd eldöntöttük, hogy hazamegyünk megnézni a Gladiátort, meg a Julia Roberts film római jeleneteit, de kizárólag eddig ismeretlen utakon. Így keveredtünk előbb egy helyi pékségbe, aztán pedig a zsidó negyedbe, ahol pihenés helyett csak tettünk egy kört, majd hazafele még megmásztunk 126 lépcsőfokot a Michelangelo által tervezett Campidoglio-hoz.
2 óra pihenés után elindultunk vacsizni egyet, de a kiszemelt kis éttermünk tele volt, szóval 1 órát sétálgattunk, meg kerestük a Zsuzsi kis Las Vegasos tartókáját amit vagy kiloptak a táskájából, vagy csak kiesett, de sajnon nem lett meg, így egy Limoncellóval és egy üveg borral búcsúztattuk, aztán a 27 ezredik lépéssel hazamentünk pihenni...
Holnap zárjuk a kalandot, de még lesz egy pár óránk a hazaút előtt, szóval még jelentkezem...Read more
ItalyLatiumRomeCampitelliMeta sudans41°53’24” N 12°29’28” E
February 16 in Italy ⋅ ☁️ 8 °C
Eljött hát ez a nap is, elérkezett a búcsú ideje. Ma délután már hazafele repülünk, reméljük madár és késedelem mentesen.
Szeretem a kiruccanásokat széleskörűen búcsúztatni, szóval egy jó széles, 11km-es futással köszönök el Rómától is. Próbáltam egy kicsit változtatni az előző útvonalon, illetve beleépíteni azt a kis szigetet amit már napok óta vizslatok, szóval a Colosseum után, a nagy parkon keresztül egyenesen a szigethez futottam, és át is mentem rajta. Egy darab "utca" az egész, persze rajta egy templommal, és 2 vagy 3 nagyobb házzal. A folyó túloldalán lementem a part menti sétányra, amit a másik partról már többször néztem. Egy teljesen új perspektívából láttam így a várost, meg a folyót, amíg nem kevesebb mint 10 híd alatt futottam végig. Sosem láttam például, hogy a folyó Colosseum felőli oldalán végig sátrak vannak az alsó rakparton, gondolom hajléktalan lakok. Illetve a hidak se látszanak felülről ennyire szépen együtt, mint lentről a rakpartról. A folyópart után Piazza del Popolo, Spanyollépcső, Trevi kút, Pantheon, Fiori Imperiali, és egy kis Foro Romano, és már haza is értem. Ráadásul a nap is végig olyan szögben sütött, hogy mindennek más atmoszférája volt mint eddig bármelyik napon.
Plusz egy érdekesség, hogy a Trevi kúthoz pont akkor értem, amikor a napi "nagytakarítást" végezték, azaz szedték össze a lóvét a kútból. Elég egyszerű a módszer, nagy kék porszívócsövekkel egyszerűen 2 pasas kiporszívózza a szökőkút alját aztán lehet újra dobálni bele a következő adagot.
Reggeli, pakolás, és fél 11-kor kicheckoltunk a szállásról, de a cuccainkat ott hagytuk, mert majd az 1 órai vonattal megyünk a reptérre. Addig még sétáltunk egy kört együtt is a Colosseum és a Foro Romano körül, néztük a tömeget és élveztük a napsütést. Úton az állomásra még ittunk egy jó olasz espressot, aztán gyors jegyvásárlás az automatában és rohanás a peronra, mert persze megint 5 percünk maradt elérni a vonatot.
A reptéren leadtuk a bőröndöt, átmentünk a biztonsági kapun, majd egy kis szuvenyírbót után ettünk még egy pizzát, és már indultunk is a géphez, ami szerencsésen kikerülte a kósza papagájokat és időben leszállt a Debreceni reptéren, ahol már várt ránk a nagyi meg a két gyerkőc, hogy milyen ajándékot hoztunk 😀😀Read more
HungaryHajdú-BiharDebrecen47°32’27” N 21°36’2” E
February 16 in Hungary ⋅ 🌙 5 °C
Csak hogy teljes legyen a zárás, újra itthon vagyunk. A srácok megkapták az ajándékaikat, mindenki boldog, még estére tartottunk nekik egy fotóbemutatót, és jöhet is a záróblog és a statisztika.
Szóval a szokásos: RÓMA számokban!!!
- A milánói kiruccanással együtt 3183 km-t tettünk meg
-ebből repülőn töltöttünk 2889km-t
- leléptünk 151.095 lépést
- lábon megtettünk összesen 125,57 km-t, amiből én
- 21,24 km-t futottam, ami azt jelenti, hogy igenis Rómában is le lehet futni egy félmaratont 😀😀
-és mivel Róma 7 dombra épült, külön adalék hogy a 6 nap alatt 108 emeletet másztunk összesen.
Róma tényleg örök, és az élmény is az lesz, hogy sikerült eljutnunk és a nagy részét bebarangolnunk ilyen rövid idő alatt. Sokan azt mondják, hogy zsúfolt mind az autók/motorok, mind az emberek, mind a látnivalók terén, de akkor is azt kell mondjam, Róma megér egy misét, és az időt is, hogy elmenjen az ember. Mi még vissza fogunk térni ide (IS)... Roma-Perfetto, ahogy a zárókép is mutatja...
De addig is új kalandra fel, elkezdjük szervezni a következő utat.... Hogy hova? Még nem tudjuk, de ismerve magunkat hamar ki fogjuk találni...Read more
