Stone Town

A terv az volt, hogy nincs terv. Jonival reggeli után ismét a város kis utcáin találtuk magunkat. Szombat lévén sokkal többen voltak az utcákon, fôleg gyerekek. Legszívesebben folyamatosan fényképeztem volna, de nyilván ezt itt (sem) lehet. Valahogy egyre természetesebben érzem magam és a helyiekkel is
Jobban szóba elegyedtem. Szerintem kedvesek és érdeklôdôek. Betértünk egy italra a Hyatt-ba, ami egy építészeti remekmû - luxus kivitelben.
Strandolni egy keveset ma is sikerült, de a napra csak óvatosan merészkedünk, mivel nagyon erôs. Fürdés közben gyerekek odajöttek hozzám dumálni, aranyosak voltak.
Már délután elkezdôdött a fesztivál a fôtéren ingyenes programmal - összegyűlt hát a város apraja, nagyja az egyiptomi zenekar hallatára.
Nagyon jó hangulatot áraszt a hely, békés minden...
Egy kis szieszta után felkerekedtünk, hogy a város fôterén található piacon vacsorázzunk, ahol a helyiek összejönnek. Nagyon kevés pénzért jobbat ettünk, mint eddig bárhol. Aztán bementünk a fesztiválra, ami addigra dugig megtelt emberekkel: szombat lévén több volt a helyi és a turista is. A legjobb, amivel jellemezni tudnám a zenei és vizuális élményt, amiben részesültünk: katarzis és döbbenet! Kezd visszatérni a hitem az emberekben, amit a mai magyar és világsajtó leginkább le akar rombolni, hogy olyan negatívan lássuk az világot, hogy utána mi is azokká váljunk. Köszönöm Busara, Köszönöm Zanzibar!Læs mere