Május 17.

...sajnos 11-ig sikerült aludni (már megint 😳 ... ez a norvég levegő miket hoz ki az emberből!!? ) így 2x is újra kellett gondolnom a nagy kirándulós terveimet.
Eredetileg Viktort akartam elcipelni valahová, hogy végre mozduljon ki egy kicsit, de még mindig nagyon köhög meg vacakul van; és még egészségesen is utál kirándulni, így őt hagytam pihenni.
Én kinéztem egy útvonalat, ami átvisz a hegyünkön át Loenbe, de ugye onnan nem lehet gyalog hazajönni, így variálnom kellett már indulás előtt is... meg aztán közben is 😊
Mivel tudtam, hogy ismeretlen terepre megyek mentettem a szükséges óvintézkedéseket; vittem vizet (mert amúgy minek, hiszen a hegyről jön le a víz?!), szendvicset, csokit, hosszúujjút, powerbankot és bankkártyát! 😁
Orsiék 12 körül elmentek a felvonulásra (május 17. norvég nemzeti ünnep) én pedig 13.00 óra körül indultam. De nem tudom mi volt velem, mert már az első 1km-nél lógott a belem. Folyamatosan meg kellett állnom, mert alig bírtam szusszal 🙄 A padon konkrétan 10 perces pihenőt kellett tartanom, és alig bírtam felvonszolni magam a Huaren tetejére.
Közben láttam egy embert, aki túrabottal vágtázott el mellettem. Asszem el kell rajta gondolkodnom, hogy beszerezzek egyet.
Na, de ez nem mehet így tovább - gondoltam, és bevágtam egy "csúcscsokit" majd megtáltosodva folytattam az utam Lostølen felé. Gondoltam megnézetem a sætrát és visszajövök. De annyira undok és barátságtalan és ijesztő és meredek (lefelé) volt a terep, hogy hamar kiderült számomra, hogy én itten vissza nem mászok! Vagy elmegyek Loenbe, vagy lesz, ami lesz, megkeresem a körutat, ami visszavisz a Huarenhez menő kerülős shortcuthoz.
Végül az utóbbit választottam, és milyen jól tettem, mert olyan terep volt, amit annyira szeretek! Úgy képzelem, hogy ilyen helyen élnek az erdei tündérek! 😊 Mohás kövek és farönkök, gyökerek kígyóznak, áfonyabokrok mindenfelé, és sötét részeken is auért átszűrődnek a fák lombjai között a napsugarak! Élveztem minden percét, de sajnos a vártnál hamarabb kijutottam az elágazáshoz, így még egyszer visszakapaszkodtam a Huarenre! Itt azért már éreztem, hogy fáradok, de megérte! Konstatáltam, hogy ezt a kerülő shortcutot mindig csak felfelé használom, így megfogadtam, hogy legközelebb lefelé választom, hiszen úgy más a táj! 😊
Tanulság: Lostølen sætra csalódás, a vízmerítő mindig jól jön, és a Skåla hegycsúcsa még mindig hívogat.
Valamivel 6 után értem haza, szóval remek kis túra kerekedett (10km és összesen 542 szintkülönbség).
Kezdek lassan formába jönni! 😉Baca selengkapnya