A vasárnap az vasárnap

Na a mai napi bejegyzés tényleg lehetne a következő: vasárnap van, az idő szép, jól vagyunk.

Nem is igazán tudom hogy ezek után hogyan fokozzam tovább a hangulatot, mert sajnos úgy kezdtem el blogot írni hogy minden napra jutott valami hosszú és tartalmas sztori, de ma akárhogy is nézem, tényleg vasárnap volt.... 😀 A 7. Napon a teremtő is megpihent, szóval ma mi is ennek szenteltük a napot ( igazság szerint ha a zsidó hagyományokat vennénk alapul ezt tegnap kellett volna sabbat-kor de hát mégiscsak én írom a blogot) Teljesen őszinte leszek: Ma semmi nem történt, és így volt tökéletes.

Azért néhány általánosítható észrevételt tennék:

1.) Egy 6 éves gyereknél pontosan 7 nap után érkezik a honvágy. Ennyire van kalibrálva és iszonyatosan cuki ahogy ennek hangot ad, meg ahogy próbálja elmagyarázni.
Először tegnap este hiányzott a saját ágya, mára a biciklije, a szomszéd lányok, a kert, a legói, és az hogy ott legyünk. Tökéletes érvet lehet belőle kreálni majd amikor otthon leszünk, hogy miért is maradjon nyugton a fenekén a kertben...

2.) Az ember akárhogy is nyaral ( vagy ahogy Zsuzsi fogalmazott és nagyon egyet tudok vele érteni- nyaraltat- erről később bővebben) a heti összegyűlt fáradtság kibújik mint szög a zsákból. Az átlagos napi alvás igényem 5-6 óra. Ezzel általában hétfőtől szombatig teljesen komfortosan megvagyok, de vasárnap a szervezetem pótol délután 1-2 órát. Ezen a héten a napi átlagom felszaladt 7 órára ( már hallom is a megjegyzéseket a felszaladtra, főleg hogy a családom többi tagjánál ez inkább zuhanás lefele) így aztán a vasárnapi pótlás is arányosan megnőtt 2ről 3 órára. 😀 ennyit aludtam amíg Artúr álmát őríztem. Persze megvan az apai vízió hozzá: Artúr 3,5 órát aludt, ebből én 3-mat real time vigyáztam rá az álomvilágban, következésképpen utána az anyja felügyelje 😀. (APUKÁKNAK MEGJEGYZÉS: Már mikor elolvastad tudtad hogy ugyse ez lesz mi? Főleg hogy a gyerekeim klasszikus pszichológiai mintapéldányok ha imprinting jelenségekről van szó. Engem látott ébredéskor --》 apa nélkül sehova.

3.) Ma megerősödött bennem hogy túlélési szempontból a világ legideálisabb helyén nyaralunk. Ha valamilyen kataklizma következtében hirtelen minden ember eltűnne rajtunk kívül a környéken és a nomád életmódra kellene extra gyorsan visszaszoknunk, gyíkokon akkor is még 3 hétig élhetnénk Krk szigetén. Rengeteg van belőlük mindenhol és bàr fürgék mint a gyík (😃 ezt jól behoztam ide mi? ) 5 gyerek biztos sarokba tudná szorítani. Viszont ha egy biológus esetleg olvassa ezt, van egy nagy kérdésem: ezek a gyíkok fejben tartanak minden búvóhelyet vagy ennyire gyorsan értékelik a látottakat? Annyira gyorsan tűnnek el hogy a szürke szamár hozzájuk képest még a ködgéppel is csiga.

Visszatérve a nyaralás vagy nyaraltatás témára: rájöttünk, hogy 2 gyerekkel ( összesen a 2 családnak 5-tel) mi nem nyaralunk, hanem nyaraltatunk. A srácokat nyaraltatjuk és a legfontosabb ilyenkor nem az hogy mi mit szeretnénk hanem hogy ők élvezzék az utat. Ebbe persze bele lehet csempészni saját vágyakat ( megfelelő marketing szöveg és még éppen kimagyarázható mennyiségű túlígérés meg misztifikálás mellett) de a végső cél az ő jó kedvük kell hogy legyen. Szóval KEZDŐ, GYAKORLÓ ÉS PROFI SZÜLŐK FIGYELMÉBE IS AJÁNLOM: Ha te már mást szeretnél csinálni, és terved is van rá akkor add oda a nagyszülőknek a gyereket és valósítsd meg. Ha velük mész ők az igazi szervezők....

A fentiek fényében, és figyelembe véve azt is hogy ez egy úti blog és élménybeszámoló, nem pedig egy "Hogy nevelj gyereket utazásra" és "mi a hetköznapok -jelen esetben hétvégék- belső pszichológiája" típusú platform néhány szó a mai napról:
Ébredés 8 után ( függetlennek tekinthető környezetünk szerint valószínűleg inkább népfölkelés). Reggeli kávé mellett partfoglalás ( szerencsére szombat turnusváltó nap így az újak nem tudják hogy ezt érdemes megtenni, szóval fél 9kor még üres a placc), kis séta a pékségig, aztán irány a part. Ebédre 6 családnak is elegendő rizs, otthoni bacon, meg minden ami eddig nem lett kisütve ( egyenes következmény: holnap boltot kell keresni) és mivel ma már úgyse ülünk kocsiba megnyithat a fröccsterasz. Csendes pihenő, aktív ( vagyis inkább kontraaktív) álomőrzés, és máris 5 óra van, talán ideje lenne strandra menni. Artúr persze nem akar vízbe menni, szóval séta a kikötőben, meg mindenhol a környéken. Megjegyzem ma konkrétan térd felett nem lett tengervizes semmim. Séta közben útifröccs ( egyszerű recept: végy egy minimum 1,5 literes vizes palackot, töltsd meg 1-1 arányban rose borral meg szódával, hűtsd le, majd 2 műanyag pohár kiséretében tedd be a babakocsi aljába és indulhat a séta)
Közös vacsi, BT hangfal, zenei kívánságműsor a srácoknak, majd miután a 2 kicsi felváltva betemette egymást kaviccsal, és mindenki sikeresen felülírta a vacsi előtti zuhany minden előnyét irány az újabb zuhany és az ágy.
Imprinting délután van szóval én altatom a kicsit ami a legjobb lehetőség arra hogy időben elkezdjem írni a blogomat.

És láss csodát, egy olyan napról amikor tényleg se nem futottam, se nem kirándultunk, és még csak nem is történt semmi az ég egy adta világon, milyen hosszú monológot sikerült kikupálnom 😀😀

Aki csak holnap olvassa estleg: a hétfő ugyanolyan nap mint a többi, csak hosszabb.... 😀Read more