Tel Aviv without turists

Ma reggel fogtuk magunkat és terveinknek megfelelően elindultunk Tel Avivba. Mivel viszonylag jó ( bár sosem pontos) a tömegközlekedés, busszal vágtunk neki.
Néhány infó az itteni tömegközlekedéshez: megszűnt a buszsofőrnélkp-raveszekjegyet rendszer, csak utazókártyás (mint az Amsterdam Card) vagy applikációs utazás van. Ezt szerencsére tegnap este mondták a rokonok, szóval letöltöttem az itteni társaság saját applikációját, gondoltam biztos az kell.... hát igen, a gond csak az hogy se angol nyelvű menüje, se általam olvasható formátumú betűtipusa nincs, szóval ez kuka. Helyette a Moveit működik külföldieknek (is). Az viszont tök egyszerű. Elindítod, leolvasod a buszon a QR kódot, kiválasztod a járatszámot meg a célálomást és fizetsz az előtte regisztrált bankkártyáddal.
Ettől függetlenül azért rápróbáltunk reggel a KP-s jegyre, még szerencse mert mikor a sofőr megértette hogy nincs utazókártyánk, beengedett grátisz. Jó turistaként ezt 4 utból csak 2x játszottuk el, utána már vettünk négyünknek két jegyet 😀😀 (5 év alatt nem kell, Brúnó meg velünk van úgy döntöttem egyedül úgyse szállítják le).

A Central Bus Station-ig sima volt az út, ott jött az első kavar. A buszpályaudvar 7 emeletes, mi a 6.szintre érkeztünk. Elvileg a busz amivel be akartunk menni a városba a 3.szintről megy, ki is volt táblázva szépen. A baj csak az volt, hogy az a szint mostanra egy kihalt raktár, Brúnó szerint egy horrorfilmhelyszín, és az árúsok fele távolkeleti, szóval fogalma sincs hol van. Végül megtudtuk hogy egyszerűbb ha kimegyünk a pályaudvarról az utcára a következő megállóhoz, de kijutni se könnyű ám abból a labirintusból. Végül csak sikerült fél óra alatt elhagyni a pályaudvart és megtalálni a buszunkat 😀 Innen már sima liba volt eljutni egy itt lakó ismerőshöz látogatóba.

Persze itt is van kutya, szóval a srácok azonnal lecsaptak rá (szó szerint) így tudtunk beszélgetni. A tegnapi macskás bejegyzés jutott eszembe, mert úgy látszik hogy miután az angolok macskákkal akartak véget vetni a patkány inváziónak, mostanra az izraeliek a macskainvázióra felkészülve betáraztak kutyából. Mindenkinek van szinte...

Látogatás után irány a Shuk (Shook Hacarmel), a helyi piac, mert Artinak megígértem hogy jóllakunk szőlővel, mandulával meg mogyoróval. Szerencsére arab típusú piacok vannak ami azt jelenti hogy bár nem biztos hogy szeretik, de nem vágják le a kezed ha megkóstolod az árút, mielőtt úgy döntesz, hogy kösz nem kérek. Kis kesudió, kis mandula, szőlő, és mehetünk ebédelni valami piacos kis gyorskajáldába, a lényeg hogy humusz meg falafel legyen. Sikerült is rendesen bekajálni, bár Artúr adott az elején egy kisebb koncertet mert beleittunk a gránátalmalevébe, de ezen röpke 20 perc alatt túlestünk aztán túlettü(n)k mindenkit. De azért az utolsó mag árúsnál még megkóstoltuk újra a mandulát, meg a pirított babot de itt már vettünk is belőle utána.

Shuk után már közel volt a tengerpart ahol mivel nincs már strandidő nem sok ember volt, de mi azért rendeztünk egy mezitlábas galambkergetést meg néztük a windsurf-ösöket, hogy emelgeti fel őket a szél a vízről sokszor több méter magasra.
Még egy nagy játszótér (ahol belefutottunk egy kb 150 fős cserkész találkozóba), egy búcsúölelés a barátok kutyájának, aztán irány a busz. Visszafele kaptunk egy jegy ellenőrzést, ahol mivel csak 2 jegyet vettem 3 helyett már készültem a turista védőbeszédemmel, de az ellenőr mikor megtudta hogy 4en vagyunk, nemes egyszerűséggel leolvasott 1 jegyet a telefonomról majd továbbment. Még szerencse, mert így a másikat tudtam az átszállást követően is használni, így összesen 4 jeggyel utaztunk 4en 4 járaton. Mindenkire jutott egy legális út 😀

Hosszú nap volt, sok sétával, sok jókedvvel, szóval a srácoknak irány az ágy. Hátha este 10kor már kidőlnekRead more