Séta a dombon és családlátogatás

Miután lepakoltunk, kis zacskós leves és irány a levegő. Egész nap a kocsiban ültünk, ránk fér egy kis mozgás.

A szállással szemben van egy park, aminek a közepe szerencsére focipálya, szóval az első megálló egy kis focizás. Természetesen 2 fociladba is van a kocsiban, nehogy veszekedés legyen belőle.
A játszótér/kondipark/focipálya igazi osztrák precizitás. A pálya körül vaskerítés, a kapu a kerítésből van kialakítva (kinek kell a háló, csak átmegy rajta a labda), és még a teteje is le van fedve hálóval hogy ne lehessen kirúgni az ablakokat. Mellette ping-pong, udvari csocsó, kondipark és játszótér, szóval gyerekekkel kánaán. Bár kicsit több a szemét mint amit az osztrákoktól megszoktunk, de ezt betudhatjuk a környékbeli bérház sokszinű lakosságának is.

Játék után irány a rokonság. Direkt próbáltunk úgy keresgélni hogy hozzájuk viszonylag közel legyünk, szóval nem használjuk már ma a kocsit. Térkép alapján 2,8 km gyalog, ami elvileg fél óra séta, szóval hajrá.

Az első kanyarnál bekerültünk egy zárt lakóövezetbe. Nagyon vicces kis megoldás volt amit láttunk, körbe kerítés, nagykapu, egyből utána óriás parkoló ahol minden lakó parkol. Postaládák alapján 150 ingatlan (vagyis postacím) van a telepen. Ezen kezdtünk végigsétálni. Kis keskeny utcák, keresztbe gyalogos ösvények mentén egy ösvénynél 15-20 kis pici házikó. Mint valami üdülőtelep, de nagyon kis tip-top házikókkal.
Google maps szerint az egyik kis ösvény végén ki lehet jutni a szomszédos domb melletti sétaútra, ahol kellene mennünk.
Háááát.... Nem lehet. 3 helyen is próbálkoztunk, egyiknél volt egy kapu de zárva, szóval vissza a kiindulási pontra.
Másodjára már sikerült rátérni a jó ösvényre, és egy domb mentén, erdős kis területen mentünk át a szomszéd kerületbe. Jó kis futóhelynek tűnt, reggel lehet ki is próbálom.

Fontos infó a google maps-ről, hogy szerintem zseniálisak a rejtett reklámjai. Egy hatalmas körforgalomnál nem keresztbe akart vinni a legrövidebb úton, hanem 3 kanyarral keresztül a Burger King és a Meki parkolóján. De engem nem ver át, hortobágyi parasztgyerek toronyiránt közlekedik tökön-paszulyon át (amúgy a helyiek és a bicikli út is ott megy). Szóval nem 30, de 45 perc alatt el is értünk a célhoz.

Közös vacsi, beszélgetés, kutyaparty, fiúknak ajándék focimez és irány vissza a szállásra. Nincs hideg, szóval hazafele is séta.

Vicces volt hogy mivel mindkét gyerek félt a sötét erdőben, egyfolytában dumáltak, de azért a vaksötét játszótéren csak fel tudtak mászni a köteleken. Természetesen hazafele sokkal gyorsabb volt az út.

Otthon addig könyörögtek, hogy ki akarják próbálni a 2 személyes pezsgőfürdős kádat, hogy negyed 10 ide vagy oda, de csak előkerültek az úszószemüvegek.

Sajnos a bort elfelejtettük végül berakni, és nincs is már nyitva semmi, szóval szokásommal ellentétben nem egy fröccsel a teraszon zárom a napot, de semmi baj, majd pótoljuk.Read more