Lisszabon, a 0. nap

A gép szerencsésen földet ért, és még a tegnapi 3 országot érintő áramszünet sem tudta megakadályozni, hogy eljussak az első állomásomra, Lisszabonba. Bár a reptéren látszottak a tegnapi világvége nyomai, mindenhol irtózatos tömeg, a kapuk fele lezárva, így mindenki egy-egy átjáróban tömörül, és a tegnap ittragadt turisták pedig már rég nem türelmesen várakoznak, hogy valaki vigye el őket innen. Mint egy igazi katasztrófafilmben, valóságos COVID paradicsom 😄

Valószínűleg emiatt a bejövő forgalom is hatalmas volt, ezért úgy döntöttem, hogy ha már sétálni jöttem Portugáliába, akkor miért ne sétálnék be a reptérről is. A szállásomat nem tudom átvenni csak fél 2-kor, a gép meg fél 11kor landolt helyi idő szerint, szóval van 4 órám, abba belefér egy kis séta is 😀

Meg kell állapítanom, hogy a repterek nem gyalogosbarát helyek. Negyed órámba telt mire eljutottam az első, kifele vezető körforgalomig, ahol persze a zebra, mint olyan, inkább állat, mint gyalogostámogató eszköz. (Vagy az az állat aki gyalog akar kijutni egy reptérről? 😀) Néhány kanyar után azonban csak sikerült, kiértem a kapukon kívülre, és már ott is volt a lábaim előtt Lisszabon külvárosa. Szerencsére a reptér dombtetőn van, szóval kellemes, lejtős 6,5 km vár rám a szállásig. Közben megettem a reggel elhozott szendvicsemet, nézelődtem, ha valami megtetszett odamentem megnézni, elvégre is nem sietek sehova. Volt pár szakasz persze, ahol igenis siettem bárhova, mert nem jó arcú fiatalok és idősek lófráltak mindenhol, de szerencsére nem volt gáz. Amúgy is aki ezt a 4 ponton hozzám erősített hátizsákot csak úgy le tudja rólam kapni, az meg is érdemli.

Először elmentem a szállásomhoz, hogy meglegyen hova kell majd visszajönni, és onnan elindultam a Lisszaboni katedrális, a Sé Templom felé. Itt fogom ugyanis átvenni a zarándokútlevelemet. Ez már az óvárosi rész, szóval egyre több a lánivaló, meg az érdekesség, így mindenhova is benézek. Templomok, nyitva hagyott ajtók mögötti régi házak, építési területek, sok sok fürdőszobacsempével burkolt ház, még egy elhagyatott sörgyárat is találtam (kár érte, elég nagy épület, biztos sok sört megfőztek itt). Itt már keresztbe-kasba csilingelnek az ósdi, egyterű villamosok, 60-s évek beli autócsodák, golfautók, és sok sok turista mindenhol.

Meg kell állapítsam Lisszabonra a legtalálóbb szó, hogy eklektikus. Megvan az ókori hangulata, amibe bele van vegyítve egy-egy ultramodern épület, meg egy-egy földig rombolt, elhagyatott telek, miközben a világ minden nyelvén beszélő és mindenholkeresztülmenő emberek és járművek kavarognak összevissza. Érdekes hangulata van, de tetszik😁

Végül eljutottam a Sé templomhoz, (amúgy ha nem kóválygok nagyon közel van a szállásomhoz) meg is találtam a bejáratot, de csak jegypénztárt láttam. Igaz hogy nem számítottam rá, hogy külön fogadóbizottság várja a zarándokokat, rózsavízzel locsolgatva, és ölelgetve engedik útjára az embereket, de az meglepett, hogy a hivatalos útlevél átadó helszínén még csal nyomok sincsenek rá hogy hol kellene a Camino papírokat átvenni, és elindulni. Végül megkérdeztem a jegypénztárban, akik jelezték, hogy a templom sarkában, a szuvenyírbótban kéne keresgélnem, ahol egy kellőképpen unott eladó előkapta a papirost és elvette a 2 EUR-t, majd visszaült a helyére. Na bumm...

Amúgy a Camino nem is innen indul hivatalosan, hanem kicsivel fentebb a hegyen, az Igreja de Santiago kápolnától, ami a Szent János kápolna. Itt ki is van táblázva, hogy na itt indulj el aztán menj tovább 610km-t Composteláig 😀. A Santiagot keresve rátaláltam néhány nagyon szép Miradouro-ra, azaz kilátópontra, ahonnan el lehet látni a kikötőig, és látszik a teljes óváros. Itt úgyia megálltam volna ráhúzni az esővédőt a táskámra, szóval alaposan körülnéztem, megkerestem a kápolnát, és kóvályogtam tovább, végül kiültem egy másik kilátópontra egy sörrel és egy kávéval csak úgy bámulni a tájat meg az embereket.
Itt 2 dologra is rájöttem: kicsit fáradt vagyok, nagyon korán keltünk, és hogy nem adtak kagylót az útlevélhez, ami a hivatalos "kabalája" a caminonak, szóval visszamentem a Sé-be, és 3 -3 EUR-ért vettem 2 kagylót (elvégre 2 gyerek is kért magának az út után, ne legyen veszek)

Vissza a szállásra, szoba átvéve, egyszerű, de önálló szoba, bár a folyosón van a fürdőm, de még így is valószínűleg a legnagyobb luxus az elkövetkező heteimben, 2 órát pihengettem, majd elindultam újra, mert kezdtem nagyon éhes lenni. Elvégre reggel óta nem ettem és már fél 6.
Persze nem bírtam ki hogy ne kóvályogjak még egy kicsit, megnéztem a Santa Justa felvonót, (egy furi lift a sétálóutca közepén tök közel hozzám) aztán még az óceánhoz is muszáj voltam elmenni, mert miért ne. Elvégre még alig mentem ma 18 km-t 😁

Onnan megint vissza, és egy közeli étteremben egy energizáló pizza, sör, cola combóval szépen zárul a nap (nagyon szemeztem egy paelaval, de végül maradtam a pizzánál mert 2 óta azt kívántam).
Gyors boltozás, naptej/csoki vásár, és irány haza pihenni, elég volt mára ez a 21 km, holnap indul az igazi Camino, holnap elindulok a "sárga" ÚTON...Lue lisää