1. Szakasz-Lisszabon-Alverca do Ribatejo

Erre a napra 3 jelzőt tudok mondani: változatos, küzdelmes, és szép... Legalábbis egyes részei 😀

Ma eljutottam Alverca do Ribatejo-ig, ami hivatalosan egy 32.8 km-es szakasz, a gyakorlatban nekem 42 volt. Ebben benne van az is, hogy a kezdőpont a szállásomtól legalább 1,5 km, és a mai szállásom is ennyire messze van az útvonaltól, meg a kis koválygásaim is 😁

De vissza az úthoz...
Lisszabonból Ribatejo-ig Parque das Nacões-en, Sacavém-en, Granja-n, Alpriate-n, és Póvoa de Santa Iria-n keresztül visz az út. Lett volna egy másik lehetőség is, ami Sacavém-ből a Tajo folyó partján, egy épített sétányon visz át, és ráadásul 8,5 km-el rövidebb, de végül az eredeti útvonal mellett döntöttem annak jó, és mint később kiderült rossz oldalaival együtt is. De erről később, vissza az út elejére.

Lisszabonból kijutni a Camino útvonalon nem olyan egyszerű mint elsőre gondoltam, méghozzá azért, mert ez nem egy kéktúra típusú útvonaljelzés ami itt van. Legalábbis ezen a szalaszon még. Gyakorlatilag random megjelennek sárga nyilak az épületeken, de úgy, mint ha egy gyerek fujósfestéket kapott volna karácsonyra és összefirkálta volna a környéket. Csak pár helyen van klasszikus felfestés a városban, illetve néha van egy egy felragasztott matrica az oszlopokon, az viszont mindig a Camino de Fatima útvonalat jelöli (szerencsére az első 100 km ugyanaz a két úton, szóval ezt is lehet követni). Ehhez képest hamar ráállt a szemem, de az elején még nagyon nézegetnem kellett a térképet hogy jó helyen vagyok e. Ehhez hozzájön még az is, hogy rengeteg az építkezés, felújítás, így még ha van is jel, el van takarva, vagy csak simán le van zárva az az utca ahol menni kéne. Ja, és ami a legjobb, hogy ha valahol mutatja az irányt, sok esetben legközelebb csak akkor van jelzés, ha irányt kell változtatni, közben menjél csak szépen egyenesen 😃

De azért Beatóig már egészen belejöttem, és nem kapkodtam elő a telefont 500 méterenként, hanem kerestem a nyomokat. És megindult a Buen Camino köszönés, mint kiderült egy másik zarándok köszönt rám így, akivel egész nap előzgettük egymást, és utána 2 bringás is jó utat kívánt. Kedves.

Az útvonalon mindenféle korból, mindenféle állapotú épületek voltak, aztán Cabo Ruivo meg maga volt a jövő városa egy csomó új, modern lakóparkkal. De legalább volt Pingo Doce, szóval vettem magamnak reggelit meg 2 csokit, és mentem tovább. Egy ideig az óceánparton vitt az út, mellettünk az ócenárium és a Lisszaboni felvonó, (Telecabine Lisboa), ami nem felfele megy, hanem az óceánparton végig jó sokáig.

Így jutottam Sacavém-be, és egyben válaszút elé is. Válasszam a rövidebb utat a parton, ahol mikor ott jártam épp egy iskolás csapat indult el sétálni, vagy menjek az eredetin, ahol bár fogalmam sincs mi vár rám, de hátha nem tömeg.
Végül a régi utat választottam, és csak egy-két ponton bántam meg kicsit, de végül azon is csak mosolyogtam.
Az első, hogy Sacavém hídját felújítják, ahol át kéne mennem a Tejo túlpartjára, szóval csak jó nagy kerülővel sikerült átjutni. Viszont a túloldalon letért a műútról a jelzés, és elindultam végre egy rendes, virágos rétekkel és a Tejo folyóval övezett túraösvényen 😀. Kb 1,5 km után elhagytam a város szélét is, és maradt a csend, a zümmögés, csiripelés, szóval a természet. Kicsit azért belerondított hogy felettem 5 percenként húztak el a repülők, mert közel van a reptér, és itt van a leszállóút, de akkor is. Végre "csend", erre vártam reggel óta.
Nagyon szép kis ösvényeken mentem, mindenhol virágok, állatok, néha egy egy tanya, idilli volt. És változatos a táj is, meg az idő is.

Reggel még hideg volt, aztán hirtelen meleg lett, de néha eleredt az eső. Aztán a világ végén, a semmi közepén, a Tajo parton verőfényes napsütés, 10 perc múlva olyan eső, hogy elő kellett vennem a poncsót, amit mire végre magamra rángattam, és megszoktam hogy rajtam van, újra vehettem le, mert megint tűzött a nap és megfőttem benne. 😄 És az is lászott hogy mióta elkészült a rövidítés az óceánparton, erre nem sokan járhatnak, alig van kitaposva az ösvény, és nem is találkoztam senkivel

Aztán Granje előtt, a semmi közepén megláttam egy táblát, ami a két Camino útvonalat mutatja be, a saját jelzéseikkel, figyelmeztetésekkel együtt. És ettől a ponttól kezdve tényleg jól követhető volt az útvonal, még azt is jelölik ha valamelyik irányba ne menj, egy nagy kék X van abban az utcában ahová ne fordulj be 😁 Helyreállt a rend. Bár még mindig vannak szakaszok, ahol kilométereken át nincs jelzés, de akkor menj tovább egyenesen.

Alpirate-ban elolvastam, hogy igyak kávét meg töltsem meg a kulacsom, de se kávézó, se víz nem volt, szóval irány tovább. És itt volt a másik ok ami miatt kicsit fájt ez az útvonal: Vialonga alatt egy réten kellett keresztülvágni, ami viszont az esők miatt az utolsó pár száz méteren kész mocsár volt. Egy ideig próbáltam száraz lábbal átugrálni fűcsomóról fűcsomóra, de egy ponton nem volt hol kerülni, többször megsüllyedtem, aztán fel is adtam a kerülgetést, átgázoltam a mocsáron. A cipőm hamar szárad, de a zoknim...
Szóval innen vizes zokniban mentem tovább, de szerencsére meleg volt. Santa Iria-ban fel a hegyre, aztán le a hegyről, át a Praia dos Pescadoresen, ami egy ökopark és tanösvény, és innen épített faösvényen, meg folyóparti kis kavicsos úton át mentem vagy 6 km-t. Gyönyörű volt, de kezdett nagyon zavarni a vizes zoknim, meg hogy reggel 7 óta egyszer pihentem és már mindjárt 4, szóval úgy döntöttem, ma csak Alverca do Ribatejoig megyek.
Néztem a Buon Camino applikációban egy szállást, a Hospederia Alfa 10, 1,5 km az útvonaltól, de viszonylag jónak tűnik, szóval még egy séta indul. Itt felhívtam a tulajt, van e szoba, és kaptam is egy saját fürdőst egyedül 35 EUR-ért, szóval kész luxus. Belepecsételt a Camino útlevelembe, igazolva hogy ideértem és hogy nem a buszról szálltam le hót sárosan meg kimerülve, szóval megvan az első etap.

Kimostam a zoknimból meg a nadrágomból a sarat, és amíg száradnak, keresek egy kis vacsorának valót. Elvileg szemben van egy étterem, a tulaj szerint teljesen jó, szóval annyi lesz a mai sétám már csak. Reggel indulok tovább, addig pihenés. Rám fér...

Update: a szállásadó ajánlotta a szemben lévő éttermet, a Restaurante a Lanterna-t. Odamentem 6-kor, de csak 7-től van vacsijuk, szóval ittam egy kávét, mellé egy sört és vártam egy órácskát, cserébe olyan 3 fogásos menüt kaptam, hogy csak na. Hagymaleves, roston sült sertés krumplival, rizzsel meg salátával, és sajttorta, meg egy sör, 12.50 EUR-ért. Maximálisan megérte 😄😄Read more