7.nap -Alvaiázere-Rabaçal

22-t mondtam mára? 33 lett.. Maradhat? 😃
A mögöttes sztori az, hogy tegnap este Carlos, a szállásadónk mondta, hogy a hétvégén hatalmas zarándok fesztivál indul, szóval jobban járunk ha elérjük Coimbrat még péntek előtt, mert utána nehezebb lesz szállást találni. Szóval átírtam a programom és gyorsan összevontam 3 napot 2-be. Az app szerint ugyan nincs szállás Alvaiazére után 20 km-n keresztül, de Carlos szerint Rabaçalban a barátjánál 29 hely van, menjünk oda.

Reggeli összepakolás után el is indult mindenki.
A mai útvonalam: Alvaiázere-Laranjeiras-Vendas-Venda do Negro- Casal soeiro- Empeados- Ansião- Netos- Venda do Brasil-Casais da Granja- Junqueira- Alvorge- Ribeira de Alcalamounque- Rabaçal

Újabb 33 km, és újabb olyan kilométerek, ahol a városok kezdete és vége az örök homályba vész, mert fogalmam se volt mikor melyikben vagyok.

Viszont ma volt az a nap elvileg, ami a legkimerítőbb hegymászás terén. Nem tudom, hogy az alap felkészültség miatt, vagy a Pilisi rákészülés segített, de a mai hegymászás is úgy ment, mint ha itt születtem volna.

A legnagyobb emelkedő kora reggel jött szembe, mire felértem, akkor kezdtem el nézni, hogy látható e már hogy felmásztam, szóval kicsit lihegve, de reggeli nélkül jó erőben is pipa. Útközben szedtem 2 narancsot is egy út menti fáról, szóval kajával is el vagyok látva.
Innen egész nap a fel-le-fel-le -fel-le volt az útirány, viszont olyan elképesztően szép helyeken, amit nem lehet leírni se. Olajfa, eukaliptusz, szőlő, tengerparti fenyő, ezek váltogatták egymást egész úton.

Hegyre fel,hegyről le... Közben azon agyaltam, hogy mennyi szép házat hagytak lerohadni itt az elmúlt években.

Így értem be Ansião-ba ami egy nagyváros. Az elit negyeden keresztül értem oda, medencékkel, zöld fűvel, mindennel, és egy stadionnal távoztam. De közben találtam egy pékséget ahol vettem egy rántottás szendvicset meg egy croissant, ami nagyon kellett, mert reggel óta csak lopott narancsot (ami nagyon finom volt) meg 2 napos almát ettem, és már majdnem dél volt. Viszont jó ez a természet adta reggeli 😀😀

Innen pihenés nélkül mentem tovább egész a 22. kilométerig, ahol találtam egy padot, ahol leülhettem megenni a reggel vett croissain-t. Közben többen megelőztek, de ez nem verseny.

Még mindig fel-le-fel-le, aztán megláttam az út mellett egy szélmalmot. Olyan szép volt, hogy nem tehettem mást, felmásztam oda ahol volt. Kiderült, hogy amúgy kiadó szállás, de már kivette egy spanyol lány a férjével, de voltam olyan pofátlan és benéztem a szobába is.

Utána nem sokkal, az utolsó kilométereken utólért Ivan, a Puertio Rico-i barátom, és szólt, hogy egy viszonylag nagyobb tömeg jön mögöttünk, bele kéne húzni, hogy legyen szállásunk. Szóval az utolsó 2 km-t majdhogynem kocogva tettem meg.

Végül persze lett szállásunk, 16 EUR-ért egy igazán komfortos albergue: 29 ágy, étterem, kocsma és kávézó... Ráadásul van egy medence is, ami non plusz ultra, bár nagyon hideg, de a lábunknak jó lesz...

Közben gyűlt és változott a csapat, szóval végül 9 ember ült le vacsizni együtt; USA, Kanada, PuertoRico, Belgium, Németország, Új Zéland, Magyarország egy asztalnál. Szerencsére jó volt a csapathangulat, szóval végül egy újabb Pilgrimfest lett belőle. Sokat ittunk beszélgettünk, röhögtünk..Lue lisää